A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 35. szám - Tulajdonos és haszonélvező ellen intézett végrehajtás

288 A JOG. keresztülvezetése kétségkívül b i r ó i f u n c t i o. Csak a birói hatalom eszközölheti azt, hogy az elhalálozás által támadt ür a jogéletben betöltessék, a megszakadt jogélet folytattassék, a jogfolytonosság biztosittassék; vagyis, hogy az örökhagyónak jogviszonyai utódaira átruháztassanak ! A közjegyző, hogy ugy mondjam, hivatalból semmit sem kezdeményezhet. Birói functiót csak mint birói megbízott, közjegyzői teendőket pedig csak a fél megkeresésére végezhet. Birói functiót önállóan csak akkor telje sithetne, ha — mint pl. Bajorországban — a k irály által neveztetnék ki s ezzel a királyi hatalomban gyökerező b i r ó i h a t a 1 o m n a k g y a k o r1 a tá r a a törvény szabta korlátokon b e1ü1 ab ovo feljogosittatnék. Erre jelenlegi kineveztetésével jogosultságot nem nyervén, hiányzik az örökösödési ügyek körül neki adni javasolt önálló hatáskör jogalapja. Tehál vagy királyi kinevezés és ezzel a közjegyzői működés önállósítása az öröködési eljárásban ; vagy marad a jelenlegi kinevezés s akkor el kell ejtenünk az önállósítás kérdését. A királyi kinevezés — ha a közjegyzői intézményt ez alapon ujjá teremteni akarnók is — sok tekintetben megszorítaná a közjegyzőnek hatáskörét. Nevezetesen nem volna megengedhető az, hogy mint a király által kinevezett közhivatalnok a felektől magánmegbizásokat vállaljon, az ö nevökben beadványokat szerkeszszen. Hatásköre csak közokiratok felvételére, hitelesítésekre, tanúsításokra és örökösödési ügyek rendezésére szorítkozhatnék. Ebből pedig, ha csak az általános vagy legalább is a telekkönyvi közokirati kényszer be nem hozatik, egyetlen közjegyző sem élhetne meg. Szóval a közjegyzők királyi kineveztetése az egész közjegyzői intézmény radicális átalakitását involválná. A dr. Blum János ur által előadottak lényegileg szintén azonosak az általam eredetileg tett javaslatokkal. A mi azonban az általa emiitett territoriális elkülönítését a közjegyzői hatásköröknek illeti, — ezt csak az örökösödési eljárásban vélem keresztülvihetőnek. A vidéken ez már kezdettől óta divik ; csak a fővárosban s oly nagyobb vidéki centrumokban, hol több közjegyzői állás van szervezve, nincs még meghonosítva. A terrtitoriális elkülönítés tehát nézetem szerint csak itt és csak az örökösödési ügyekben volna keresztül viendő ; mert a milyen hasznos az az örökösödési eljárás keretén belül, oly hátrányossá, sőt az egyén szabad rendelkezési jogát mélyen sértő rendszabálylyá válnék, ha azt a közjegyzői működés egész körére alkalmazni akarnók. Hiszen akkor egy budapesti lakos, Sopronban lévén dolga, nem köthetne jogügyletet a soproni királyi közjegyzőnél, hanem csakis az ő saját k erületbeli budapesti királyi k ö zjegyzőnél, kinek ő mintegy röghöz kötött jobbá g y a maradna. Nem, — örökösödési ügyekben elfogadhatónak vélem a közjegyzői hatáskör territoriális megállapítását, mint a hogy a hagyatékbirósági illetékesség is örökhagyó utolsó, rendes lakhelye szerint van szabályozva ; de ne menjünk tovább ennél, ne vigyük az itt helyesnek bizonyult elvet át más térre, mert a legjobb gyümölcsfa is elcsenevészesedik, ha rossz talajba ültetik át! * * * Összefoglalva az eddigi eredményeket: az örökösödési eljárás reformjának égető szükségére nézve mindnyáján egyetértünk. Abban is megegyezünk, hogy e reform csakis a kötelező örökösödési eljárás alapján lesz megvalósítható. A tekintetben sem merült föl ellenvetés, hogy az árvaszékeknek illetékessége örökösödési ügyekben megszűnjék s a birói illetékesség perenkivűli ügyekben kizárólag a királyi járásbíróságokra ruháztassék: egyedül arra nézve merültek föl nézeteltérések, hogy miben álljon az örökösödési tárgyalás és hogy a közjegyzők ne mint a bíróság megbízottjai, hanem mint önálló közegek végezzék teendőiket az örökösödési ügyek körül. E nézeteltérések tisztázása volt célja jelen felszólalásomnak. Kívánatos volna még, ha e kérdéshez az erre különösen hivatottak is hozzászólanának; mert c kérdés maga nemcsak rendkívül fontos, de időszerű is új örökösödési törvényjavaslatunk országgyűlési tárgyalásának küszöbén, elannyira, hogy szinte kötelessége a szakavatottaknak irodalmi úton előkészíteni a kérdés helyes megoldását. A közöny sivár homoktengerében elfullad a felbugyogó forrás ! ./Tulajdonos és haszonélvező ellen intézett r végrehajtás. Irta: Dr. IML[NG KONRÁD, budapesti kir. táblai biró. Egy jogesetre vonatkozólag kívánom e sorokban nézeteimet lehetőleg röviden előadni, mely nemrég felmerült, melyhez hasonlók, vagy melylyel egyenlők a praxisban akármikor előfordulhatnak és mely ugy gyakorlati fontosságánál, mint az annál megoldandó kérdések érdekességénél fogva méltó arra, hogy nyilvános megbeszélés tárgyává tétessék. íme az eset: Bizonyos örökhagyó után a hagyatéki ingatlanok A. örökös* nek tulajdonul átadatnak azzal, hogy özvegyi jog címén a haszonélvezet 15-t illeti. Az átadó végzés alapján az addig tehermentes ingatlanokra A. tulajdonjoga s IS. haszonélvezeti joga telek; könyvileg bekebleztetik. Ennek megtörténte után a tulajdonos A. és a haszonélvező özvegy B. egyetemleges lekötelezés mellett kölcsönt vesznek fel C-töl és a kölcsönösszeg erejéig a zálogjog bekeblezése mindkét adós ellen, ugy a tulajdonjogra, mint a haszonélvezeti jogra elrendeltetik és foganatosittatik. A kikötött határidőben a kölcsön visszafizetése nem tejjesittetvén, az adósok jogerejű elmarasztalása után a hitelező végrehajtást akar intézni adósai A. és 15. ellen a zálogjogilag terhelt ingatlanokra. Kérdés : miképen történjék ennek a végrehajtásnak foganatosítása ? Első tekintetre a kérdésre adandó felelet igen könnyűnek látszik. A végrehajtást szenvedő tulajdonosnak az ingatlanra vonatkozó joga korlátozva van B-nek szolgalmi, haszonélvezeti iogával. Ennélfogva más körülmények között az 1881 : LX. t.-c. lG:>. §-a alkalmazásának volna helye, az árverés oly feltétellel volna elrendelendő, hogy az által a bejegyzett szolgalmi jog nem érintetik. De a fenforgó esetben az is adós, az is végrehajtást szenvedő, kit a haszonélvezeti jog megillet és kinek érdekében az árverés az emiitett megszorító föltétellel történnék és annak, mint végrehajtást szenvedőnek, a végrehajtási ügyben való állása épen abban jut kifejezésre, hogy az öt egyébként a végrehajtás alá vont ingatlanra megillető jogról le kell mondania. Ha a végrehajtást szenvedő az ingatlannak oly tulajdonosa, kinek joga másnak szolgalmi joga által korlátozva nincsen ; ha a végrehajtást szenvedő másnak haszonélvezeti jogával nem terhelt tulajdonjogánál fogva az ingatlannak valamint állagával, ugy haszonélvezetével is rendelkezhetik akkor végrehajtási árverés utján az ingatlan minden megszorítás nélkül átszáll a vevőre. Nos, itt az ingatlannak haszonélvezete másé ugyan és nem a tulajtionosé, de mind a kettő egyetemlegesen marasztalva vau, mind a kettő szenvedi a végrehajtást, a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog, bár két külön személyt illet, ezekben mint egyaránt végrehajtást szenvedőkben, mégis egyesül és miután a végrehajtatónak joga kell, hogy egy és ugyauaz legyen, akár zálogjogának tárgya egész jogi teljességében egy szémélyé, akár ama tárgy jogi alkat elemei szerint több személy között megoszlik : a mondott esetben az ingatlant figyelem nélkül az 18 S1 : LX. t.-c. 1(33. §-ának meg szorító(rendelkezéseire kell árverés alá bocsátani. Es a dolog még sem áll így, legalább szerintem nem. Én tudniillik a kérdés megfejtésénél irányadó és szem elöl nem tévesztendő elvnek tartom, hogy az adósnak és végrehajtást szenvedőnek állapota nem válhat súlyosabbá, kötelezettsége a hitelezővel, illetőleg a végrehajtást szenvedővel szemben nem lehet szigorúbbá az által, hogy vele eme kötelezettségben más valaki osztozkodik. Megoszlás által a kötelezettség a teljesítés tárgvára vagy módozataira nézve enyhébbé bizonyos körülmények között igenis, de szigorúbbá semmiesetre sem válhat, még akkor sem, ha az adóstársak kötelezettsége egyetemleges. Ha valakinek 1,000 frttal tartoztam és utóbb mellém harmadik személy egyetemleges adóstársunk lép, e/ által ellenein n hitelező bizonyára nem nyer több jogot, mint a mennyivel előbb birt. Es épen igy, ha valakiért egyetemleges kezességet vállalok, ennek folytán a hitelező ellenem