A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 35. szám - Hitel- és bányatelekkönyvi átalakítás

A JOG. 289 igen természetesen nem fog több és nagyobb joggal bírni, mintha az illető összeggel egyedül magam volnék adósa. Kunck szemmel tartása mellett vegyük figyelembe az 1881 : LX. t.-c. 208. §-át, mely szerint, ha a végrehajtást szenvedőt másnak a tulajdonát képező ingatlanra telckköuyvileg bejegyzett haszonélvezeti jog illeti, erre a haszonélvezeti jogra elrendelt végrehajtás esetében a végrehajtási zálogjog bckeblczése a 135. és K36. S-ok intézkedéseihez képest történik. A végrehajtási zálogjog bekeblezése, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése után a telekkönyvi hatóság a haszonélvezeti jogot végrehajtási zár alá veszi s a további birói cselekmények arra irányulnak, hogy a végrehajtató a végrehajtást szenvedő haszonélvezeti jogával terhelt ingatlannak jövedelmeiből kielégíttessék, a nélkül, hogy a haszonélvezeti jog állaga megtámadtatnék, a nélkül különösen, hogy magát c jogot végrehajtási árverés tárgyává tenni lehetne. A törvénynek ez a rendelkezése pedig nagyon indokolt. A haszonélvezet, mint személyes szolgalom, csak időleges. Tartama az arra jogosítottnak elhalálozásához, mint időponthoz van, sőt — mint az özvegyi jog esetén — feltételhez lehet kötve. A haszonélvezeti jog, eme bizonytalan tartamánál fogva az állagra nézve bizonytalan értékkel is bír. A ki a haszonélvezeti jogot megvenné, némileg szerencse-ügyletre lépne, bizonytalan tartamú jogért, tehát bizonytalan értékű előny reményéhen Ígérné meg a vételárt. Es miután a dolog természetében fekszik, hogy ilyenkor a vevő a reá nézve legroszabb eshetőséget veszi számításainak alapjául; kétségtelen, hogy a haszonélvezeti jog eladóvá tétele által a végrehajtást szenvedő a legtöbb esetben, de sokszor maga a végrehajtató is érzékenyen károsodnék. Valamely ingatlan évenkint aOO frt tiszta hasznot hajtván, az arra zálogjogilag bekeblezett 2,000 frtnyi követelés a törvény értelmében ama jogra foganatosított végrehajtás utján négy, legfeljebb öt év alatt törlesztve lesz és ezentúl élte fogytáig nyugodtan fogja élvezhetni a volt adós az ingatlannak hasznait. Ellenben, ha a haszonélvezeti jog árverés alá bocsáttatnék, még az is bizonytalan, vájjon igérne-e valaki a jelzálogi követelés fedezésére elegendő vételárt; de bizonyos, hogy a végrehajtást szenvedő, bármily hosszú életkort szánt még neki az ég, a haszonélvezettől föltétlenül és mindenkorra elesnék. Es a törvény által részére biztosított jogtól el lehetne-e ütni az adóst, kinek haszonélvezeti jogára végrehajtás intéztetik, csupán azért, mert vele együtt történetesen az is adós, kit a haszonélvezettel terhelt ingatlannak tulajdona illet, helyesebben azért, mert adóstársa történetesen a tulajdonos és nem más valaki? Hiszen nincs kizárva, hogy a tulajdonosnak mint egyetemleges adóstársnak belépése a haszonélvezőnek beleegyezése, sőt tudta nélkül történt. Ha a tulajdonos kötelezetté nem válik, a haszonélvező ellen a végrehajtást csak a haszonélvezeti jognak zár alá vétele által lehetett volna foganatosítani és fenmaradt volna még az ő részére annak lehetősége, hogy a végrehajtató követelésének kielégítése után a haszonnak élvezetébe ismét belé]). És ez a lehetőség elenyészszék az ö tudtán kivül és beleegyezése nélkül a végrehajtató s harmadik személy között létrejött jogügylet folytán? Készséggel elismerem, hogy a végrehajtási törvénynek feladata első sorban a hitelezőnek, nem pedig a kötelezettségét nem teljesítő adósnak érdekeit óvni; de nem hiszem, hogy ezt az elvet odáig lehetne kiterjeszteni, hogy esetleges körülményeknél fogva is meg lehetne fosztani a végrehajtást szenvedőt oly előnytől, melyet a törvény az ő részére föltétlenül biztosított. Szerintem tehát a cikk elején feltett esetben az 1881 : LX. t.-c. Ifi:), g-a alkalmazásának igenis van helye. Ennek értelmében a tulajdonos ellen az árverést oly feltétellel kell elrendelni, hogy az által a bejegyzett szolgalom nem érintetik; a haszonélvező ellen pedig a végrehajtást a 208. és köv. §-ai értelmében kell foganatosítani. Ha az állagra intézett árverésen befolyt vételárból a végrehajtató követelése kitelik, a haszonélvezetre foganatosított zárlat természetesen végét éri és épen oly természetes, hogy viszont az árverés nem foganatosítható, ha ennek határnapjáig a haszonélvezet lezárolásánál fogva befolyt jövedelem a követelést teljesen fedezte. íme előadott véleményemet korántsem akarom apodictice helyesnek vitatni. Sőt nagyon örülnék, ha a kérdéshez többen hozzászólnának és ha valakinek a kérdés más, az enyémnél szerencsésebb megfejtése sikerülne. Annak bizonyságát pedig, hogy ez a kijelentésem őszinte, az által adom, hogy mindjárt rámutatok kifejtett véleményem gyenge oldalaira, a melyekről az legsikeresebben megtámadható. Fentebb kifejtettem, hogy a törvény a zálogtárgy értékének ] bizonytalanságánál fogva nem engedi a haszonélvezeti jog végre| hajtási elárverezését. Ez a ratio legis pétiig fenn nem forog ' akkor, a midőn a végrehajtás a tulajdonos és a haszonélvező | ellen intéztetvén, az ingatlan a haszonélvezeti jog fentartása nélkül j elárvereztetnék; mert ilyenkor nincs okunk feltenni, hogy az J ingatlan nem valóságos értékén adatik el és mert a vételárnak a J végrehajtási követelés fedezése után fenmaradó része gyümölI csözőleg a haszonélvező javára elhelyeztetvén, e résznek kamatai I fognák ezentúl azt a jövedelmet helyettesíteni, mely a haszon | élvezeti jognál fogva a jogosultat megilleti. De ez az érv véleményemben mindeddig meg nem birt ingatni azért, mert igen sokszor nagyon lényeges a különbség valamely ingatlannak magának haszonélvezése, s az ingatlan kényszereladásán befolyt vételár kamatainak felvételére való jogosultság között. Egy nyolcad úrbéri telek haszonélvezete által meg lehet adva az özvegy szerény, de tisztességes megélhetésének feltétele, mig az árverésen befolyt vételár kamatjáradéka meg nem óvja őt az ellen, hogy koldusbotot kelljen ragatlnia. A mikor az előzőleg szerzett jogok védelme szükségszerűen megkívánja, hogy az ingatlan haszonélvezetének joga megszűnjön és a vételár kamatjáradékának élvezete által helyettesittessék (19E §.), akkor épen az elkerulhetlen szükségnél és a nyilvánkönyvi prioritás elvénél fogva a haszonélvezőnek meg kell nyugodnia jogának ily conversiójában; de nem akkor, midőn az ingatlan haszonélvezetének fentartását az előzőleg szerzett jogok nem gátolják. , Véleményemuek egy másik gyenge oldala az. hogy ha a remélhető vételár aránytalanul csekély volta oka annak, hogy a haszonélvezeti jognak végrehajtási elárverezése meg nem engedtetik, ugy másrészt a haszonélvezeti jog fentartása azt eredményezi, hogy az ingatlannak állaga adatik el aránylag csekély áron, ugyancsak azért, mert a vevő nem tudhatja, meddig fog fenállani a haszonélvezeti jog és mikor fogja őt megilletni az ingatlannak nemcsak puszta állaga, hanem haszonélvezete is. De nem szabad e mellett figyelmen kivül hagynunk azt, hogy az ily árverés haszonélvezeti joggal terhelt ingatlannak tulajdonosa ellen és a haszovélvezeti jognál később zálogjogot szerzett hitelező javára történik; a minél fogva az árverésnek ilykép foganatosítása esetén jogsérelemről az egyik sem panaszkodhatik. Ellenben az ingatlannak az első helyen bejegyzett haszonélvezeti jogra tekintet nélkül való elárverezése esetében a jogsérelem oly személyt érne, kinek jogát nem előzi meg másnak oly joga, mely szükségessé tenné azt, hogy ő annak a prioritás tekintetéből bizonyos conccssiókat tegyen. A kettő között pedig nagy a különbség. itel- és bányatelekkönyvi átalakítás. Irta: SIMON ENDKE, lőcsei kir. tszéki biró. A telekjegyzőköuyvekből, — telekkönyvi betétek szerkesztését rendelő 1836. évi XXIX. törvénycikknek életbeléptetésére vonatkozó rendelet tervezete hogy elkészült, — s az igazságügymiuiszter ő nagyméltóságához beterjesztetett s hogy ennek átvizsgálására egy szaktanácskozmány fog még az őszszel egybehivatni, a szakés napilapok utján köztudomásúvá lett; valamint az is, hogy az idézett törvény 79. §-ban foglalt felhatalmazás folytán — az igazságügy-, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterek, a bányatelekkönyveknek a bányajog szabályai szerint, a közönséges telekkönyvi szabályok alkalmazása mellett leendő átalakítása és vezetése tárgyában szaktanácskozmányt tartottak. A hiteltelekjegyzőkönyvek vezetésének hiányairól, a téves eljárásból eredt zavarokról már oly számos dolgozatokat hoztak a szaklapok és itt-ott a napilapok is, hogy valami újat, figyelemreméltót alig lehetne irni. Ha mégis e tárgyban tollat fogtam, oka az, hogy nem ismerve a Süteő Rudolf, curiai biró ur munkálatának részleteit, van egy lényeges része a hiteltelekjegyzőkönyvek téves szerkesz tésének, mely tudtom szerint ez ideig szellőztetve nem lett, t. i. a bányatelekkönyv tárgyát képező némely b á n y a b i r t o k r é s z e k t e 1 e k k ö n y v e z é s e. A hiteltelekjegyzőkönyvckbe az eredeti felvétel alkalmával számos oly ingatlan birtokrészek vétettek fel, melyek az általános bányatörvény ll7. §. szerint a bányatulajdonnak künfekvő alkatrészeit képezik s a bányatelekkönyvekben nem ugyan helvrajzi számmal, hanem minőségük szerint jelölve szintén bejegyezvék, p. o. olvasztó-, zúzó , fürész-malom stb , felvétettek a nélkül,