A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 35. szám - Örökösödési eljárásunk reformja
Hatodik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1887. augusztus 28 Szerkesztőség: V. sas - iilca 14. sziím. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr, STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Elullzetésl árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél » . 3 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantal \ íinynya] küldendők. TARTALOM: Örökösödési eljárásunk reformja. Irta . dr. Blum Béla, királyi közjegyző Kőszegen. — Tulajdonos és haszonélvező ellen intézett végrehajtás. Irta: dr. I ml ing Konrád, budapesti kir. táblai bíró. — Hitelés bányatelekkönyvi átalakítás. Irta: Simon Endre, kir. törvényszéki biró Lőcsén. — Pót-anyakönyvezés, lila: dr Mezey Ferenc, Budapesten, — Az utóajánlat kérdéséhez. I. Irta : B ö 1 ö n i László, b -hunyadi ügyvéd. II. Irta: dr. Csetényi Sándor, Szatmárit. III. Irta: Koppányi I). Gyöngyösön. — Sérelmek. (Közigazgatási igazságszolgálta tás. Irta: Galaczi Popp János, n.-szebeni ügyvéd.)—Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) x/ Örökösödési eljárásunk reformja. ' Irta: Dr. BLUM BÉLA, kőszegi kir. közjegyző. A »Jog« folyó évi 14. és 15. számaiban fenti cím alatt általam felvetett kérdés és javaslatok c szaklap hasábjain többszörös visszhangra találtak. így a 28. számban Z i m á n y i Alajos ur, budapesti királyi közjegyző, a 32. számban Haksch Emil ur, pécsi ügyvéd, a 33. számban dr. Blum János ur, kir. közjegyzői helyettes Budapesten szólaltak föl és törtek lándzsát a reform szükségessége s elodázhatatlansága mellett. Mind e felszólalások jobbadán egybehangzók, itt-ott azonosak fentjelölt közleményeimmel s még sem mulaszthatom el — már most is — néhány szóval nem érinteni a felhozott észrevételeket és felmerült javaslatokat. Zimányi Alajos ur javaslata — ha jól értettem — oda terjed, hogy a jelenlegi visszás állapotok tarthatatlansága mellett — be nem várva az örökösödési jogot szabályozó törvényjavaslatnak életbeléptetését — már most szabályoztassék egy ideiglenes törvényjavaslattal örökösödési eljárásunk; még pedig azon az alapon, melyet úgy látszik a végleges reformmunkálatoknál is megtartani kiván : »hogy minden egyes halálesetnél kivétel nélkül a hagyatéktárgyalás szükségkép megindítandó; hogy a királyi közjegyző a leltározástól kezdve a hagyaték telekkönyvi átíratásáig minden munkálatot külön megbízás nélkül ö n álló 1 ag teljesítsen és hogy a községi elöljáróságok a haláleset-felvételeket közvetlenül a királyi közjegyzőkhöz köteleztessenek beküldeni«. Javaslata oda culminál, hogy a hagyatéktárgyalás csak a hagyatéki vagyon megállapítására s az örökösök igazolására szorítkozzék, »mert — úgymond —' midőn az örökösök már bíróilag elismerve vannak, a királyi közjegyző minden egyéb munkálatot, különösen az osztályegye s s é g n ek a bíróilag elismert érdekeltekkel való m e gkötését, az osztályrészek telekkönyvi átíratását, vagy ha eziránt meg nem egyeznek, úgy a hagyatéki ingatlanok azok nevére osztatlanul határozatlan arányban való átíratását, az illeték kiszabásának, kifizetésének vagy telekkönyvi biztosításának eszközlését saját hatáskörében és felelőssége mellett közhitelességénél fogva sikerrel és jogsérelem nélkül teljcsitheti«. Eltekintve attól, hogy az örökösödési eljárásnak i d e i glenes szabályozása — bármely alakban történik is az — örökösödési eljárásunk reformjának nem megoldása, hanem ad Graecas Kalendas elodázása volna; a javasolt megoldási módot magát sem tartom elfogadhatónak a végleges reform alapjául. A javasolt eljárás nézetem szerint nem más, mint a mi régi osztrák eljárásunk az »Einantwortungs-Urkunde«-val, melynek alapján az örökösök osztályegyességet köthettek, — ha akartak s tkkvi átíratást eszközölhettek — ha akartak. Hány ezer hagyaték lőn akkoriban letárgyalva az »Einantwortungs-Urkunde« meghozataláig, a nélkül, hogy ennek alapján az osztályegyesség megköttetett és a tulajdonjog a hagyatéki ingatlanok tekintetében az örökösök javára bekebleztetett volna!? Régi idők- avult intézménye, melyet modern jogéletünkbe átültetni épen nem volna czélszerű, De nem is fér össze a kötelező örökösödési eljárás eszméjével sem, mert a b i r ó i I a g már elismert s a bíróság hatalma alól mintegy felszabadult örökösöket osztályegyesség kötésére vagy csak általában tárgyalásokon való megjelenésre is kényszeríteni semmiféle jogkövetkezmények terhe mellett sem lehetne. Erre a királyi közjegyzőt közhitelessége fel nem jogosítja. Azonfelül az örökösödési eljárást i ketté szakítaná, a mennyiben a tulajdonképeniörökösödési tárgyalás csakis a hagyatéki vagyon megállapítására és az örökösök igazolására szorítkoznék, mire a bíróság részéről való elismerés (Einantwortungs-Urkunde) következnék és csak ezután a már bíróilag elismert örökösök közt — kik újra b e i d é z e n ő k volnának — létesíttetnék az osztályegyesség. Ezzel megszűnnék az örökösödési eljárás egyöntetűsége és a leglényegesebb rész — az osztályegyesség, illetve érdemleges tárgyalás — ismét a felek szabadságára volna hagyva ; minden birói ellenőrzéstől megszabadítva az eljárás elvesztené b i r ó i jellegét, ama bizonyos inquisitiorius jelleget, mely kellő korlátok közt a jogsérelmek elmaradásának legfőbb biztosítéka. VégiiI a javasolt eljárás nézetem szerint a jelenleginél complikáltabb és tarthatlanabb volna • mert az örökösödési ügyek véglegombolyitását a birói kény szerhatalom h i á n y á b a n — különösen makacskodó örökösökkel szemben — mód felett megnehezítené, sőt egyes esetekben lehetetlenné tenné ! Áttérve a közjegyzői működésnek általa javasolt önállósítására, összefűzöm azt a Haksch Emil ur által előadottakkal, ki nagyban és egészben magáévá tévén az e szaklap 14. és 15. számaiban előadott reformjavaslataimat, mintegy kiegészítésül a mellett foglal állást, »hogy az egész örökösödési eljárás már a haláleset felvételétől kezdve a beszavatolásig egyenesen a királyi k ö zjegyzőségekhez volna utasitand ó«, más szavakkal a királyi közjegyző külön megbízás nélkül indítsa meg hivatalból, s vezesse keresztül az örökösödési eljárást — a birói átadásig. A királyi közjegyző hatáskörének ilyetén önállósítása és kiterjesztése azonban a jelenlegi szervezet mellett nem eszközölhető, mert az örökösödési eljárás megindítása és
