A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 34. szám - A közösség megszűntetésének legegyszerűbb módja

A J OG. felebbezési költséget 8 nap és végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A kereset előadásához képest már a részvénytársaság alapszabályai szerint is, ahogy ezt a keresk. törvény 151. §. is rendeli, köteles lett volna alperes az aláirt 500 frtos részvénynek 10%-át az aláíráskor befizetni. Hogy az megtörtént volna, azt alperes tagadásával szemben felperesnek bebizonyítani nem sikerült. Megengedik ugyan ez alperesitett község nevében eljárt részvény aláírók, hogy az esedékes részleteket alperes helyett báró J>. D. előlegezze s az ily előlegek visszafizetésére kötelezik alperest. Itt azonban egyrészről nincs szó ily részletfizetések megtérítéséről, másrészről pedig tanú B. Gy. vallomásával egyedül perreudszerüleg nincs is bebizonyítva, hogy áltatában a kérdéses 10% be lett fizetve s ha ez bebizonyitottnak is vétetnék, akkor is nevezett tanú épen a mellett teszen vallomást, hogy a lt»% nem lett a részvényaláirásnál, hanem sokkal később 1885. okt. 22-én befizetve, a társulat megalakulása, sőt a kereset beadása után is. Mivel pedig a keresk. törvénynek fent idézett §. értelmében, azon részvényaláirás, mely nem a kellő befizetés mellett történt, semmis s így részvényjogot nem ad, s mivel a keresk. törvén/ 1. §-a szerint itt is alkalmazható a ptkv. 1411. §. értelmében, a joggal együtt a kötelezettség is megszűnt, felperesi részvénytársaságnak sincsen joga a részvényrészletek megfizetését alperestől követelni. INIiért is az elsöbirói Ítéletnek megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani s mint pervesztő felet a ptkv. 251. §. •értelmében perköltségtéritésre kellett kötelezni. A magyar kir. Guria : A kir. ítélőtáblának fenti keletű és számú ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, egyúttal köteleztetik alperes felperesnek 14 frt 15 kr. felebbezési költségeket 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A deés-beszterczei helyi érdekű vasút létesítése czéljából alperes község A) alatt csatolt kötelező nyilatkozat szerint egy darab 5011 frtos törzs-részvény aláírására kötelezte magát, ezen A) alattinak tartalmából nyilvánvaló, hogy az az érdekelteknek a kérdéses helyi érdekű vasút kiépítésére való szövetkezése folytán állíttatott ki és igy az abban vállalt kötelezettség, a részvénytársaság alakítását megelőző és a keresk. törv. 150. §-ának rendelkezése alá nem eső jogügyletet képez, melyeknek megbirálásánál az 1880. XXXI. t.-cz. 13. §-ának határozatai irányadók. Ezen A) alatt csatolt és alperest egy 500 frtos törzs-részvény átvételére már magában véve is kötelező nyilatkozat után és tekintettel a most utóbb idézett törvényszakasznak intézkedésére, alperes részéről még a részvénynek külön aláírása egyébiránt szükséges sem lévén, alperesnek a keresk. törv. 151. íj-ára fektetett kifogása alappal épen nem bír. És minthogy alperes az A) alatti nyilatkozat valódiságát beismerj, ugy azt sem tagadja, hogy a részvényrészletek a keresetben előadott időben és a 8% kamat megtérítésének kötelezettsége mellett voltak fizetendők és hogy e szerint 230 frt tőkével és az 1885. évi máj. 1-ét megelőző időre 8 frt 8 kr. kamattal hátralékban van. Végre minthogy alperesnek azon főesküvel bizonyítani kívánt ellenvetése, hogy ő az A) alattit csak azon feltétel mellett ! irta alá, hogv a vasút a Szamos balpartján vezettessék, míg az tény- j leg a Szamos jobb partjára építtetvén, ez által a kötelezettség alól menekült, az A) alatti feltétlen kölelező nyilatkozattal szemben figyelembe nem vehető ; mindezeknél fogva alperest a kereseti tőke és kamat köve- í telésben és mint pervesztest a per- és felebbezési költség meg- j fizetésében marasztalni kellett. (1887. jun. 3-án 369/87. sz.) Bűn-ügyekben. ítélet és összbüntetés megállapítása oly esetben, midőn rád j lott az Ítélethozatal alkalmával Horvátországban előzőleg történt elitélés folytán horvátországi börtönbüntetést szenved el. A szegzárdi kir. törvényszék (1887. évi február 28. 873. sz. a.) ]. István (az eszéki kir. tszék által reá kiszabott 2 évi börtönbüntetés végrehajtását szenvedő lepoglovai fegyenc), az E. József kárára elkövetett, a btk. 333. §-ban körülirt és 338. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért az eszéki kir. törvényszék hivatkozott Ítéletével reá kiszabott börtönbüntetés kitöltése után végrehajtandó 21/* évi fegyházra és öt évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: . . Habár vádlott jelenleg a reá lopás büntette miatt kiszabott börtönbüntetését tölti is, nem volt irányában a btk. 104. §-ában előirt mód szerint összbüntetés kiszabható, mert a btk. 5. §-a értelmében az 1878. évi V. t.-cikkbe foglalt btk. hatálya Horvát- és Szlavonországokra ki nem terjedvén, ezen kir. törvényszék nem vélte hatáskörébe tartozónak a törvénykezési tekintetben külön területet képező horvát- és szlavonorszáíri bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatálytalannak nyilvánítani; másrészt pedig elkerülendőnek tartotta az összbüntetés kiszabása esetében azon kérdés tekintetében felmerülhető nehézségeket, vájjon a kiszabandó összbüntetés a horvát- és szlavonországi, vagy pedig a szoros értelemben vett magyarországi fegyintézetekben foganatosittassék-e és vájjon a teljesen vagyontalan vádlott élelmezési költségei a horvát-szlavonországi bűnvádi eljárási alapokat terheljék, avagy esetleg ezen költségek az említett alapok közt mily arányban legyenek felosztandók ? Mindezek alapján a btk. 96., 99. és 104. §§. értelmében alkalmazandónak mutatkozó összbüntetés alakszerű kimondását ezen kir. törvényszék mellőzendőnek találta ugyan, azonban a büntetés mérvének megállapításánál méltányossági szempontból figyelembe veendőnek jelentette ki a btk. 96. és következő §-ainak arra irányuló rendelkezéseit, hogy a hosszabb tartam által hatványozottan súlyosbodó szabadságvesztés büntetések bűnhalmazat esetén ne a tiszta halmozási elmélet alapján szabassanak ki; mert az összbüntetés alakszerű kiszabását gátló és vádlott akaratán kívül eső fent elősorolt nehézségei igazságszerüen nem eredményezhetik azt, hogy vádlott tényleg súlyosabb büntetéssel sújtassék, mint a minővel a fentemhtett nehézségek nélkül az összbüntetés kiszabása esetére büntettetett volna stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. május 10. 14,736. sz. a.) Tekintve, hogy vádlott szegszárdi illetőségű magyar honos, hogy a lopást Szegzárdon, tehát a magyar állam területén követte el és hogy ennélfogva ő a btk. 5. §-ának második bekezdése szerint ezen lopás miatt a magyar büntetőtörvény határozatai szerint büntetendő; tekintve, hogy vádlott, mielőtt még ebben az ügyben elitéltetett volna, a Horvát- és Szlavonországban elkövetett lopás büntette miatt az eszéki kir. törvényszék jogerejű ítéletével 2 évi nehéz börtönre ítéltetett; tekintve, hogy e szerint vádlott ellen a btk. 104. §-nak 2. pontja alapján összbüntetés szabandó ki, miután azon körülmény, hogy vádlott elitéltetése előtt, az eszéki és igy Horvát- és Szlavonországban felállított kir. törvényszék által már el lett Ítélve, nem zárja ki a most idézett törvény alkalmaztatását; hogy e tekintetben a magyar büntetőtörvény kivételt nem állapit meg; tekintve azonban, hogy vádlott az eszéki kir. törvényszék által reá kimért 2 évi börtönbüntetést Horvát- és Szlavonországnak a lepoglovai intézetében immár tölti is s hogy ennélfogva az ítélet, ha vádlott ellen az összbüntetés most szabatnék ki, a magyarországi fegyintézetben nem volna végrehajtható s igy a kir. törvényszék akkor, midőn vádlottat elitélte, a nélkül hogy bevárta volna, hogy ez a reá kimért két évi börtönbüntetést a lepoglovai fegyintézetben töltse ki, vádlott ellen idő előtt hozott érdemleges határozatot: ennélfogva a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét hivatalból megsemmisíti és a kir. törvényszéket utasítja, hogy ezen bűnvádi ügyben a vádlottra az eszéki kir. törvényszék által hozott Ítélettel kiszabott két évi börtönbüntetés kiállása után tartson csak újabb végtárgyalást s annak szabályszerű befejezése után a kifejlendökhöz képest hozzon az ügy állásának és a törvénynek megfelelő új ítéletet. A m. kir. Curia (1887. augusztus 2-án 6,020. sz. a.) A kir. Ítélőtáblának végzése megsemmisíttetik és ugyanaz utasittatik, hogy a jelen bűnügyben hozott első fokú kir. törvényszék ítéletét megvizsgálván, hozzon az ügy érdemére kiterjeszkedő határozatot. Indokok: A bűnügyek lehető gyorsasággal elintézendők lévén, minthogy oly törvényes ok, melynél fogva vádlottnak személyes megidéztetése és jelenléte mellett megtartatott végtárgyaláson felmerültekhez képest, jelen bűnügyben az ítélet meghozható nem lenne, elő nem fordul és pedig annál kevésbé, mert a bűncselekmény bizonyítására és a beszámításra nézve oly körülménv közbe nem jöhet, a mely a költséggel és időmulasztással járó újabb végtárgyalásnak megtartását indokolhatná és mivel nem szolgálhat akadályul az, hogy vádlott Horvátország területén utólag elkövetett bűncselekmény miatti elitéltetése következtében a reá kimért és 1888. évi július 7-én lejáró két évi börtönbüntetést a lepoglavai fegyházban tölti; mert a hazai törvényszékek által