A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 33. szám - A közkereseti és betéti társaságok tagjai elleni keresetek elévülési ideje

132 A JOG. miatt bűnösnek kimondani és a btk. 96. §.ához képest annak tekintetbe vételével, hogy vádlott rendes körülmények között nem iszákos, hogy feleségével jó egyetértésben él s hogy eddig jó magaviseletet tanúsított, az ítéletben kimért fogház és pénzbüntetéssel, mint összbüntetéssel fenyíteni kellett. (1885. évi december hó 23-án, 11,763. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla részben megváltoztatja az elsöbiróság ítéletét, vádlott bűnösségét és büntetését egyedül a btk. 191. §-ára alapítja, a büntetést összbüntetésnek nem nyilvánítja, egyéb részében az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A tanuk és a sértett lelkész vallomása által igazolva van, hogy vádlott, mint vőlegény, az esketéshez ittas állapotban jelent meg, menyasszonyát az oltár előtt szertartást végző lelkész jelenlétében összekáromolta és fenyegette, miért a menyasszony sírásra fakadva, a lelkész kérdéseire nem válaszolt; ekkor a lelkész kijelentette, hogy ily körülmények között a szertartásos esketést nem teljesiti s felhívta a jelenlevőket, hogy vádlottat vezessék el, ő pedig a szentélybe ment és az ajtót maga után behúzta, mire vádlott a távozó lelkész után indulva, azt összekáromolta és követelte tőle az esketést, mert — úgymond — megfizetett érte. Emez összes ténykedése vádlottnak csupán egy büntetendő cselekményt és pedig a btk. 191. §. súlya alá eső vallás elleni vétséget azért képezi, mert vádlott a menyasszonya ellen elkövetett botrányos magaviselete után káromlásával nem a szertartást teljesítő lelkészt támadta meg szóval s így a vallási szertartás gyakorlatára rendelt helyben nyilvánosan, folytatólag okozott botrányok a btk. 191. §-ába ütköző egy cselekménynyé olvadnak össze és mert a tanuknak egyike sem igazolta vádlottnak azt a mentségét, hogy ő a cselekmény elkövetése alkalmával beszámithatlan részeg állapotban volt volna ; az elsöbiróság ítélete a büntetés mérve és egyéb intézkedésére nézve vonatkozó indokolásánál fogva és azért hagyatott helyben, mert vádlott feddetlen előélete és ittas állapota, mint enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett is, a botrány nagyobb foka és hosszabb tartama szigorúbb beszámításra utal. (18S6. május 3-án, 5,612. sz.) A ni. kir. Curia : Tekintve, hogy vádlott a vádbeli cselekményt teljesen ittas állapotban követte el, hogy azóta az erkölcsi viselete kifogástalan; ezen enyhítő körülményeknél fogva a reá kimért fogházbüntetés tartama tizennégy napra, a mellékbüntetés pedig öt forintra, esetleg egy napi fogházra szállíttatik le. Ily változtatással egyebekben indokainál fogva helybenhagyatván. (1887. május 26-án, 1886. évi 8,354. sz.) A bizományos, ki az eladásra átvett árúkat elzálogosítja, sikkasztást követ el. A budapesti kir. törvényszék: Vádlott V József az A. Sámuel kárára elkövetett s a btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében mondatik ki vétkesnek s ezért a btk. 358. §-a alapján nyolc napi fogházra Ítéltetik. Indokok: A. Sámuel kereskedő vádlott V. Józsefnek 1885. évi február havában egy vég vásznat 16 frt értékben elárusitás végett átadván, ezen vásznat vádlott V. József elzálogosította és saját javára használta fel. Vádlott V. József beismeri, hogy közte és A. Sámuel között bizományi ügyleti viszony állott fenn, beismeri továbbá, hogy a 16 frt értékű vásznat átvette, tagadja azonban, hogy az eladás végett átvett árúkat vagy azok árát az átvételtől számított egy, vagy legkésőbb két nap után lett volna köteles A. Sámuelnek átadni s állítja, hogy az átadásra vonatkozólag bizonyos határidő kikötve nem volt; tagadja továbbá, hogy ő a vég vásznat elzálogosította volna s védelmére előadja, hogy az árúk árát megfizette panaszos Á. Sámuelnek. Miután azonban vádlott V. József beismeri, hogy az árút A. Sámueltől bizományban vette át, az pedig, hogy az átvett árúk természetbeni, avagy azok árának átadására bizonyos határidő kikötve nem lett volna, ugy vádlott azon tagadása, hogy az árút el nem zálogosította, megcáfoltatik a végtárgyalás során esküvel is megerősített tanúvallomásokkal, vádlott a sikkasztás vétségében vétkesnek kimondandó volt. Nem volt figyelembe vehető vádlott által védelmére felhozott s beigazolt azon ténykörülmény, hogy az árú árát, 16 frtot, panaszos A. Sámuelnek megfizette, mert az árú kifizetése az ellene tett feljelentés után történt. A büntetés kimérésénél vádlott büntetlen előélete, s hogy kár fenn nem forog, oly enyhítő körülménynek vétetett, hogy a btk. 358. §-ában meghatározott büntetés legkisebb mértéke megközelítendő volt. (1885. október 14-én, 34,972. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletet indokainál fogva helybenhagyja. (1886. január 26-án, 1885. evi 34,010. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy vádlott a beismerése szerint panaszlótól bizományi eladásra átvett kérdésben forgó vásznat, a bizományi viszony jogi természetéhez képest eladásig bármikor természetben visszakövetelésére jogosított megbízójának felszólítására ennek sem természetben vissza nem adta, sem egyenértékét azonnal ki nem szolgáltatta és tekintve, hogy ezzel szemben vádlott nem mutatta ki azt, hogy panaszló részéről felszólittatása időpontjában a reá bízott árú vagy annak egyenértéke tényleg kezei között volt és hogy ö azt nem zálogosította el, hanem más és törvényszerű oknál fogva tagadta meg annak kiszolgáltatását; a másodbiróságnak, egyedül vádlott részéről felebbezett ítélete ezen és az abban az elsőbiróságtól átvett vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyatik. (1886. nov. 25-én, 4,278. sz. a.) Hullaeltávolitás mint bűnpártolás szándékos emberölés büntette esetén. (Btk. 374. §.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete elsőrendű vádlottra vonatkozólag a bűnösség, minősítés, mellékbüntetés és vagyoni marasztalás tekintetében az elsőfokú biróság indokolásánál fogva helybenhagyatik. Ezen vádlott fegyházbüntetése azonban, súlyosító körülményül véve azt, hogy áldozatának akkor adta az első halálos csapást, mikor ez a lopottaknak talált fák felmérése végett le volt hajolva és igy önvédelemre, habár lőfegyvere volt, nem is gondolhatott, tizennégy évre felemeltetik, mely büntetés kezdete a mai naptól, mint vádlott jogérvényes elitéltetésétől számítandó s abból vádlottnak 1885. november 13-ától máig tartott vizsgálati fogsága által a btk. 94. §-a értelmében 9 hó kitöltöttnek vétetik. G. István, B. Nicolae, Cz. Demeter és G. Antal vádlottakat illetőleg, mindkét alsóbb fokú biróság Ítélete megváltoztattatik, a nevezettek a btk. 374. §-ában meghatározott bűnpártolás vétségében bűnösöknek mondatnak ki s az idézett és a 377. §. alapján két-két havi fogházra s ennek kitöltésétől számitandó egy-egy évi hivatalvesztésre Ítéltetnek. Mert a nevezett vádlottak azon beismert cselekménye, hogy ők az elsőrendű vádlott tanyája közelében megölt D. Constantin hullájának egy más dűlőbe való eltávolítására és ott egy mély gödörbe dobására segítséget nyújtottak, nem menthető azzal, hogy ez által csak a hullának elsőrendű vádlott tanyája közeléből való eltávolítását és a disznók marcangolásától való biztosítását szándékolták volna, tekintettel arra, hogy egy hullának, még ha véletlenül akadtak volna is rá, a lelet helyéről hatósági közbejárás nélkül való eltávolítása már magában meg nem engedett cselekményt képez és tekintve, hogy semmivel sincs bizonyítva, hogy elsőrendű vádlott önfeljelentési szándékát már a cselekmény elkövetése előtt nyilvánította volna, a mi annál kevésbé hihető, mert ez esetben a hulla elrejtése épen nem volna indokolható. Vádlott maga is ugy adja elő a dolgot, hogy csak azután indult el és pedig este, magát feljelenteni, mikor már a hulla azon helyre el volt vive, a hol megtaláltatott. A cselekmény tehát a btk. 374. §-ában meghatározott bűnpártolás vétségét képezvén, vádlottakat ebben kellett bűnösöknek kimondani és figyelembe véve azt, hogy cselekvésük a törvényben megjelölt bűnös eredmény elérésére igen kis mértékben volt alkalmas : a fentebbi mértékben büntetni. (1887. január 2l-én, 1886. évi 9,591. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-ból. Csődök : Wintqr Jakab e., bpesti kereskedelmi és váltó tszék, bej. szept 21, félsz. okt. 12, csb. Bubla Ferenc, tmg. dr. Hein József. — Scliwarcz IffnáC e., beregszászi törvényszék, bej. aug. 14, félsz. aug. 22, csb. Tolvay Gyula, tmg. Szomráky István. — Máják Albert e., erzsébetvárosi törvényszék, bej. aug 31, félsz, szept. 13, csb. Zachariás Ede, tmg. dr. Kein Adolf. — Faith Gyula e., nyitrai törvényszék, bej. oct. 31, félsz. nov. 29, csb. Sándor Géza, tmg. Sándor Pál. — Földiák Hermann e., b.-gyarmati tvszék, bej. aug. 30, félsz, szept. 20, csb. Kacskovics Jenő, tmg. Vannay Ignácz. Pályázatok : Nagy-ajtai jrbiióságnál j á r á s b i r ó i áll. aug. 19-ig. — Székelyhídi jrbságnál albirói áll. aug. 19-ig. — Kis-várdai jrbságnál albirói áll. aug. 19-ig. — Beregszászi törvényszéknél aljegyzői áll. aug. 20-ig. — Zsolnai jrbságnál albirói áll. aug. 21-ig — Székelyudvarhelyi jrbságnál albirói áll. aug. 23-ig. Nyomatolt a »Pestikönyvnyomda-részvény- társasag«-nál. (Hold-utca 7. szám.)