A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 34. szám - Hogy képzelem az ügyvédség reformját?

Hatodik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1887. augusztus 21. Szerkesztőség: V. sas-utca 14. szám. Kiadóhivatal: Y. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ff UlÚm ÉRDEKEIK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEG Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . 6 frt — kr. fél » . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetés; pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantalványnyal küldendők. TARTALOM: Hogy képzelem az ügyvédség reformját? Irta: Csilléry Kálmán, kir. tszéki biró Kecskeméten. — A megtámadási pernek tárgya. Irta: I) a n i 1 o v i c s Elek, kir. tszéki biró Beregszászon. — A bűntett elleni küzdelem. Irta: dr. Lukács Adolf, pécsi jogtanár. - A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja. Irta : dr. Leszlényi Imre, győri ügyvéd. — Pár szó a pénzügyi közigazgatást bíróság 37. sz. döntvényéhez. Irta : S z é p Gedeon, bodrog-szerdahelyi ügyvéd. — A végrehajtási jogból. (Felelet a nyílt kérdésre.) I. Irta: Komjádi József, budapesti ügyvéd. — II. Irta: M i r a b e a ti. — Nyílt kérdés. Dr. S. E.-töl. — Ausztiia és külföld. (A kereskedelmi törvény revisiója Németországban) —Irodalom. (Az esküdtek téves verdiktjei. Irta: Egy biró.) — Vegyesek. — Cuiiai és táblai értesítések. -- Hirdetés. TÁRCA: Sensatiós bűneset. Irta: Nágipálus. MKLI KKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Hogy képzelem az ügyvédség reformját? Irta : CSILLÉRY, KÁLMÁN kecskeméti kir. tszéki biró. Nem csodálom, hogy ujabb időben az ügyvédek oly sokat recriminálnak s a jogi szaklapoknak majdnem minden számában találkozunk ily tárgyú czikkekkel. Nem csodálom azért, mert az ügyvédek helyzete valóban súlyos és tarthatatlan. Gúnyja a sorsnak és gúnyja a társadalomnak, hogy államunkban, mely tejjel és mézzel folyó Kánaánnak nem alap nélkül tartatik, mely gabonában túltermelést üz, ellenben intelligens elemekben szegény, az ügyvédek nagyobb részének nem adja meg a mindennapi kenyeret, vagy ha megadja is, proletárokká teszi őket, viszont pedig nem intelligens (sit venia verbo) elemeket tenyerén hordoz. Talán nem is megfelelő az elnevezés, hogy az oklevélben szűkölködő megyei tisztviselőt és községi jegyzőt nem intelligensnek mondottam, csupán azt szándékoztam jelezni, hogy az ügyvédi oklevéllel szemben a megyei tisztviselő és községi jegyző qualificatiója számba alig jöhet, annak daczára azonban ezeknek beneficiuma eléggé jelentékeny, sőt a községi jegyzőkről tudjuk, hogy nemcsak jó anyagi körülmények között élnek, de vagyont szereznek. Midőn eszméimet papírra vetem, nem szándékozom követni a hason tárgyú czikkek elméleti módszerét, a gyakorlat terén maradok és gondolkozásom eredményét röviden a következőkbe foglalom össze. A mi falusi birói intézményünkkel összehasonlítva a francia maire-i intézményt, az utóbbi a maga tisztes, tekintélyes és szakavatott közegeivel elismerésünket önkénytelenül megszerzi, mig a mi falusi bíráink sem nem tisztes, sem nem tekintélyes, de legkevésbé szakavatott közegei csodálkozásunkat keltik fel, hogy az állam ezek szolgálataival beéri. És épen, mert államunk ily egyénekkel administrál, közigazgatásunk azért maradt ázsiai niveaun. Én abból indulok ki, hogy a községi administratio közvetlen intézőjének, nem a jegyző pápaszemén néző és teljesen szakavatatlan falusi bírónak, hanem a francia mairei intézmény formájára alakítandó qualificált egyénnek kellene | nálunk lenni, ki nem jegyzővel és falusi tanácscsal senatus| ban, hanem egymagában intézze az ügyek vezetését. Qualificált egyénünk az ügyvédekben túl sok van, az ügyvédeken kivül kevés, ezért az ügyvédek sorából kell a mi maire-ünknek kikerülni Hogy ez az állás ne derogáljon a diplomának, azt állami kötelező szolgálattá, tisztessé és jövedelmezővé tehetnénk. Az állami kötelező szolgálat alatt azt értem, hogy a gyakorló ügyvédi, közjegyzői, szolgabírói, járásbirói, tszéki birói és ügyészi állomásokat más nem szerezhetné meg, mint j az, ki azután, hogy az elméleti képességet a doctoratussal, a I gyakorlati képességet a három évi joggyakorlati idő kitöltése után megszerzett ügyvédi oklevéllel igazolja, néhány évig, például öt évig megelőzőleg maire-i szolgálatot teljesít és ezt követőleg néhány évig, például két évig mint albiró vagy alügyész szolgál. Tisztessé és nagy hatáskörűvé az által tehetnénk ez állást, hogy a községi administratio vezetésén felül, oda utalhatnánk másodikul, a 100 frton alóli követelésekre vonatkozólag a békebirói hatáskört, harmadikul a községi lakosok okirat szükségletének kiállítására feljogosítást, negyedikül a hagyatéki ügyek rendezését. A mi az elsőt, a községi administratiót illeti, ezzel nem foglalkozom. Utalok egyszerűen arra, hogy segédjével és jegyzőjével túltcrheltetésén segíthet. A 100 forinton alóli követelésekben mint békebiró eljárhatna, qualificatiója erre megvan az ügyvédi oklevéllel, ítélete ellenében érdemben helye lehetne fellebbezésnek a járásbírósághoz és innen a törvényszékhez, hogy azonban a judiciatura egysége biztosítva legyen, a törvényszék vezetését csak oly biróra biznám, ki a kir. táblánál öt évig szolgált, valamint a kir. táblánál tanácselnökké csak az lehet, ki a Curiánál hosszabb ideig bíráskodott. Ezzel megalapíthatnánk egyúttal egy életrevaló bagatell eljárást. Másrészről pedig a járásbíróság ügyforgalmát csökkentenénk, azért, hogy viszont a járásbíróságok átvehetnék a törvényszékektől azon ügyek ellátását, a melyek nem igényelnek okvetlen társasbirói elintézést, a milyenek például a váltóügyek, a hagyatéki ügyek az egyezségen belül, a csődbiztosi eljárás stb. A községi lakosok okirat szükségletének ellátását teljes megnyugvással bizhatnánk ezen qualificált egyénekre és ezzel nagy eredményt érnénk el, nevezetesen azt, hogy azok qualificált egyének által szerkesztetvén, ez garantirozná ugy az egyes felek jogos érdekeit, mint azt, hogy kevesebb perre szolgáltatnának okot. De egy csapással tönkre tehetnénk a zugirászatot is, ha azt állapítaná meg a törvény, hogy a községi biró által alkotott okirat közokirati minőséggel bírna, mig az ügyvéd és közjegyzőn kivül más által szerkesztett okirat, az esetben, ha annak tartalma valósága tagadtatnék, csak ugy szolgálhatna bizonyítékul, ha a tartalomra hivatkozó fél ezt más módon bizonyítaná. Egyúttal a községi biró, ügyvéd és közjegyzőn kivül más mindenki aláesnék a zugirászat büntetésének.