A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - A bírósági végrehajtók eljárási díjai

A JOG. 269 A kbtk. 36. §-a szerint az olyan zászló használata képezi az állam elleni kihágást, a melynek kitűzése azon okból, mert az az állam és törvényes intézményei iránti ellenséges irányzat jelzéséül szolgál, miniszteri rendelet által tiltva van. A magyar nemzeti zászlón kivül tehát nem minden zászló kitűzése ütközik ezen cikk tiltó rendelkezésébe, hanem csakis oly zászló kitűzése, mely miniszteri rendelet által, mint államellenes tüntetés eszköze van megjelölve s mint ilyennek kitűzése meg van tiltva. Az 1874. évi július hó G-án, 26,559. sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelet szerint az 1848 : XXI. t.-eikkre hivatkozással, kimondatott, hogy a magyar nemzeti zászlón kivül minden idegen címer, zászló vagy jelvény használata tiltva van s ezen rendeletre hivatkozással, a/. 1885. évi november 24-én, 62,693. sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelet értelmében a nem magyar nemzeti zászló, cimer és jelvény használata kihágásnak nyilváníttatott s megállapittatott, hogy annak elkövetője a közigazgatási hatóság által minő büntetéssel sujtassék. Tekintettel arra, hogy a kbtk. 36. §-ában irt államelleni kihágás a kir. járásbíróságok hatósága alá nem tartozik, melyre nézve másodfokon a tszékek s harmad fokon a kir. itélő táblák vannak hivatva határozni, a fentebb emiitett belügyminiszteri reudelet értelmében pedig az 1874. évi 26,559. sz. a. belügyminiszteri rendelettel tiltott zászlók használata közigazgatási hatóság elejébe tartozó kihágásnak minősíttetett, kérdés merült fel, hogy eme belügyminiszteri rendelet magában lo^lalja-e azt a tilalmat a zászlók, cimerek és jelvényekre nézve, a mely megkívántatik ahoz, hogy azok használata a kbtk. 36. §-ában irt kihágást megállapítsa. A maros vásárhelyi kir. itélő tábla alábbi elvi jelentőségű határozata által e kérdésben tagadólag döntőit. A brassói kir. járásbíróság Sziobu György és társait a kbtk. 3 >. §-ában irt kihágásban bűnösnek mondotta ki s a brassói kir. törvényszék ezen Ítéletet 1886. június 30-án, 3,0:55/886. sz. alatti Ítéletével helybenhagyta, a kir. ügyészség és vádlottak felebbezése folytán pedig a maros-vásárhelyi kir. itélö tábla, mint harmadfokú bíróság 1887. évi március hó ll-én, 4,124/886. sz. alatt a következő végzést hozta : Mindkét alsóbiróság ítélete a bírói hatáskör hiányából hivatalból megsemmisíttetik s a bűnügyi iratok a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó kihágás esete következtében áttétetni rendeltetnek az 1880. évi XXXVII. t.-c. 42. §-ában megjelölt illetékes hatósághoz további szabályszerű eljárás végett. Indokok: A kbtk. 36. §-a azt rendeli büntetni, »á ki olyan zászlót, címert vagy jelvényt tűz ki, vagy nyilvánosan használ, árul vagy másként terjeszt, a melynek kitűzése vagy használata, azon okból, mert azok az állam törvényes intézményei iránti ellenséges irányzatok jelzéséül szolgálnak, miniszteri rendelet által tiltva van.« A kihágási büntetőtörvénykönyv ezen szakasza által körülirt kihágás tényalladéka megállapittatásának előfeltétele az, hogy bizonyos egyedileg meghatározott zászló, címer vagy jelvén}' miniszteri rendelet által eltiltva legyen azon okból, mert azok az állam és ennek törvényes intézményei iránti ellenséges irányzat jelzéséül szolgálnak. Idegen jelvény, zászló vagy címer használata tárgyában a m. kir. belügyminisztérium részéről 1874. évi július hó 6-án, 26,559. sz. a. és 1885. évi november hó 24-én, 62,693. sz. a. kiadott reudeletek ily irányban tilalmat nem tartalmaznak. A 26,559/874. sz. alatt kelt rendelet nyilvános helyeken és összejöveteleknél kizárólag az 1848 : XXI. t.-c. által meghatározott nemzeti szinek és címerek használatát rendeli meg s más idegen zászló, címer vagy jelvények használatát eltiltja ugyan, de a rendeletnek szószerinti értelme szerint, ezen tilalomnak alapja az, hogy a nemzeti szin és címer minden nemzet saját állami önállóságának külső jelzésére szolgálván, az az állami felsőbbség jelvénye ; idegen címer vagy zászló jogositatlan használata tehát az illető állami területi épsége és állami fenhatósága ellen intézett merényletet képez. Az utóbb emiitett rendelet által pedig (62,693/885.) csakis az előbbi rendeletben foglalt tilalom van megújítva. Kivétel nélkül minden más, mint az 1848 : XXI. t.-c. által meghatározott magyar nemzeti zászló, címer és jelvény használatára vonatkozólag ezen idézett rendeletek által az ország területi épsége, az állami fenhatóság sérthetetlensége szempontjából elrendelt általános tilalom tehát, nem azonosítható az állam elleni ellenséges irányzat jelzése célzatából feltételezett azon tilalommal, a melynek áthágása a kbtk 36. §-a által van büntetéssel sújtva. Ezen elvi álláspont van érvényre emelve a m. kir. belügyminisztériumnak 62,693/885. szám alatt kelt rendeletének azon intézkedése által is, mely a | 26,559/74. sz. a. rendeletben foglalt általános tilalom megújítása I mellett, eme tilalom áthágását rendeletileg a kbtk. 1. ji-ának j 2. pontja alapján, önálló kihágásnak minősiti s büntetéssel sújtja. Idegen ország színeit feltüntető jelvény használata tehát egymagában véve nem állapítja még meg a kbtk. 36. §-ában körülirt kihágásnak tényálladékát, hanem az csakis a 62,693/85. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelet által megállapított kihágás tényálladékát képezheti. Miniszteri rendelet által kihágásnak minősített cselekmény elbírálása pedig az 1880 : XXXVII. t.-cikk 41. §-a 4. pontja rendeletéhez képest a közigazgatási hatóságok hatáskörébe van utalva, a mennyiben kifejezetten a járásbíróságok hatáskörébe nem utaltatik. Ezen kivétel a jelenleg elbírálás tárgyát képező esetnél nemcsak hogy fenn nem forog, de e rendeletben egyszersmind az is ki van mondva, hogy az általa kihágásnak minősített cselekmény az 1880 : XXXVII. t.-cikk által nyert felhatalmazásnál fogva a m. kir. igazságügyminiszterrel egyetértőleg kiadott belügyminiszteri rendelet által szabályozott eljárás szerint, az ott megállapított hatóságok által büntetendő s a közigazgatási hatóság hatáskörét erre nézve kifejezetten fentartja. Ezek szerint tekintve, hogy az alsóbiróságok nem jártak el saját illetékes hatóságuk körében, a midőn vádlottak ellen idegen jelvény használata miatt emelt panasz alapján, a panasz tárgyává tett cselekményt, mint a kbtk. 33. §-ába ütköző kihágás esetét elbírálták; mert a panasz tárgyává tett cselekmény belügyminiszteri rendelet által kihágásnak minősített cselekményt képezvén, annak illetékes elbírálása a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik s tekintve végre, hogy a hatáskör hivatalból is figyelembe veendő, mindkét alsóbiróság Ítélete megsemmisitenclö s a bűnügyi iratok további szabályszerű eljárás végett a közigazgatási hatósághoz átteendők voltak. Az ügyvédség1 gyakorlásától jogerős határozattal leli felfüggesztés nem tekinthető oly törvényszerű akadálynak, melynek alapján valakit a törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékéből kitörölni lehessen. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. megye főispánjához 1887. évi 31,330. sz. a. intézett következő rendeletében: Folyó évi április hó 27-én, 101. sz. a. tett jelentésében hozzám intézett azon kérelmére nézve, hogy X. Y. ügyvédet, ki az ügyvédség gyakorlatától jogerős határozattal egy évre felfüggesztve lett, a vármegye bizottsági tagjainak, N. város képviselete tagjainak névjegyzékéből a törvényben megadott jogomnál fogva töröltessem, a csatolmányok visszaküldése mellett válaszolom (címednek), hogy a címed által idézett 1886. évi XXI. és XXII. t.-cikk 23. és 34. íjában a bizottsági tagsági képességet kizáró esetek taxatíve meghatározva lévén, az ügyvédség gyakorlásának jogától jogerős határozattal lett felfüggesztés nem tekinthető oly törvényszerű akadálynak, melynek alapján az illető a bizottsági, illetőleg városi képviselőtestületi tagok névjegyzékéből törölhető lenne. Egyébiránt szives tájékoztatásul megjegyzem, hogy még azon esetben is, ha az illető tagsági képességét időközben elvesztette volna is, a felett, hogy neve a bizottsági tagok névjegyzékéből töröltessék, vitás esetekben az imént idézett törvénycikkek 33. és 42. §-ai értelmében első fokban az igazoló választmány lenne törvény szerint illetékes határozni. Perújításnak és újra felvételnek a közigazgatási hatóságok elé utalt kihágási ügyekben is van helye s erre nézve az 1880. évi 2,265. sz. igazságügyminiszteri rendelet 100—105. §-ai szolgálnak zsinórmértékül. Ily értelemben határozott a belügyminiszter X. vármegye közönségéhez az 1837. évi március 24-én, 1,205/kih. sz. a. kelt következő rendeletében: A vármegye alispánjának folyó évi január hó 31-én, 17/kih. sz. a. kelt másodfokú határozata, mely szerint a Z. város rendőrkapitánya által hozott 858/kih. 1886. számú végzés helybenhagyásával M. Gy. z—i lakos hírlapíró az 1886. évi 2,765/kih. sz a. kelt harmadfokú I jogerős ítélettel befejezett kihágási ügyének újra felvétele iránti kérelmével elutasittatott, a nevezett rendőrkapitány 879/kih. 1886. sz. a hozott Ítéletének helybenhagyásával pedig M. Gy. hírlapíró és M. J. ügyvéd z—i lakosok hatósághoz intézett beadványban a hatóságot sértő kifejezések használata által elkövetett hatóság elleni kihágás miatt az 1879. évi XL. t.-cikk 40. §-a alapján 30—30 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 3—3 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el; az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, az elsőfokú határozattal, j illetve végzéssel együtt feloldatik s tekintve, hogy újra felvételnek, | az eljárási szabályok 95. §-a rendelkezésénél fogva a közigazgatási