A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 32. szám - Örökösödési eljárásunk rendezéséhez
Hatodik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1887. augusztus 7. Szerkesztőség: V. SÍIS - utca 14. szái Kiadóhivatal: Y. sas - nlcii 14. NZiiin. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGftZSÁGÖGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYÉI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » 1 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautal vunynyal külTARTALOM : Örökösödési eljárásunk rendezéséhez. Irta : Hiksc h Emil, pécsi ügyyéd. — Az utóajánlat kérdéséhez. Irta: dr. G a a r Vilmos, Sopron. — A birósági végrehajtók eljárási díjai. Irta : N é m a Ede, Kolozsvárit. — Iga/ságügyünk haladásáról. Itta: Reisman Bertalan, ungvári ügyvéd. — Nyilt kérdés. X. — Sérelmek. (Közigazgatási igazságszolgáltatás. Irta: Préda János, nagy szebeni ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A színházlátogatók tömeges biztosítása. MF.I.IEKI.ET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) X Örökösödési eljárásunk rendezéséhez. Irta : IIAKSCH EMIL, pécsi ügyvéd. E nemzetgazdászatilag ép oly fontos, mint a kincstári jövedelmek gyors és helyes mértékbeni befolyására kiható tárgyban a »Jog« 14. és 15. számában foglalt, dr. Blum Béla kir. közjegyző ur két közleménye kiválóan érdekelt, mert azokban feltaláltam sok évi tapasztalataim tükrét; reformjavaslatait legnagyobb részt magam is elfogadom. Néhány pontjához mégis hozzászólni kívántam s azért, hogy e részben az eszmék üdvös cseréjét előmozdítsam, tizenkét évet meghaladó irodalmi működés után néhány év óta pihent tollamat újra mozgásba hozom. Reformjavaslatában közlő ur azt véleményezi, hogy a perenkivüli bíráskodás örökösödési ügyekben kivétel nélkül, tehát ott is, hol kiskorú örökösök érdekelvék, a kir. járásbíróságokra volna ruházandó. A perre utasítás és az örökösödési perek ellenben a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozzanak. A mint egyáltalán nem találhatom indokoltnak, hogy az örökösödési perek kivétel nélkül a törvényszéki illetékesség elé tartozzanak, mert találkozik számos csekély értékű, sőt csupán ingó vagyonból álló peressé vált hagyaték, melynek rendes peruira való terelése a feleket aránytalanul terheli és bevégzését késlelteti, de a törvényszéki judicatura a jelen előadási eljárás szerint alig nyújt nagyobb biztosítékot annak helyessége iránt, mint az egyes birói, sőt némi tekintetben még előnyösebb az egyes biró judicaturája, mert igy legalább erkölcsileg ő viseli az ítélete feletti felelősséget, holott társasbiróságoknál ez a szavazás titkos volta mellett takarva van birótársainak nevei által. Ugy hiszem, alig lesz sok oly biró, kinek nem volna ambitiója arra, hogy helyesen ítélkezik s hogy ítéletei a felsőbb forumokon megálljanak, de ha ilyen mégis találkoznék, akkor a helybenhagyott és megváltoztatott Ítéletek és végzések statisztikája helyes következtetéseket enged az illetőnek képességére nézve. A telekkönyvek vezetése amúgy is a járásbíróságok hatáskörébe utalandó lévén, nincs ok, miért a birtokbiróság a volt úrbéres és kisebb városi ingatlanok felett is ne a járásbíróságok által gyakoroltassák, igy pedig a perre utasítás és az örökösödési perekbeni ítélkezés is azok hatáskörébe volna utasítandó. Azonban annak sem látom indokát, miért ne volna az egész örökösödési eljárás a h a 1 á 1 eset felvételétől a beszavatolásig, esetleg perre utasításig egyenesen a kir. közjegyzőségekhez utasítandó; a mint ez más államokban, jelesen Franciaországban régen fennáll és helyesnek bizonyult be. Miért azon tömérdek haszontalan irkafirka, idő- és papírfogyasztás a haláleset bejelentése, felvétele, közjegyzőhöz utalás, illetőleg árvaszéki ide-oda küldözgetés, végrendelet hirdetés s több effélék körül? A község elöljárói, illetőleg halottkém jelentése az egyes halálozás felett egyenesen és lsésedelem nélkül az illetékes közjegyzőhöz volna intézendő, ki a nagyobb vagy kisebb sürgősséghez képest vagy azonnal, vagy alkalmilag később is teljesíthetné a haláleset rendszeres felvételét, a leltározást ott, hol az szükséges és a zárlatot, hol azt vagy a nagykorú örökösök egyike kéri, vagy a kiskorúak érdekében szükségesnek mutatkozik. Hogy már a haláleset felvétele is okvetlen jogjártas, tapasztalt és szigorúan részrehajlatlan közegre bízandó, arra számos illustratiót adhatnék, legyen elég egy pár a mai tapasztalásból. Ügyvédi közbenjárásom mellett betárgyaltatott egyidejűleg három testvér hagyatéka, kik végrendelet hátra* hagyásával, de leszármazó örökösök nélkül haláloztak el. A haláleset felvételét a városi közgyám teljesítette, ki ugyan történetesen névleg jogvégzett, de annyit ért hozzá, mint akár nagyobb része a falusi körjegyzőknek; igy történt, hogy felvette ugyan és beirta az elhunytak apui és anyui testvéreit, de megemlítés nélkül hagyta ugyanazon apától, de ennek első nejétől származott féltestvéreket, kik a végrendeletek érvénytelensége esetében, mert az elhunytak vagyona apai ágról származott, örökösödésre hivatva lettek volna. Ennek az volt az eredménye, hogy a betárgyaló közjegyző a hagyaték tárgyalásra be sem hívta őket és igy a végrendeletek érvénye felett nem is nyilatkozhattak. Ezen eset minden baj nélkül esett meg, mert a féltestvérek amúgy is tudomást vettek a végrendelkezésekről és igényt sem támasztottak az örökségre. Más curiosum esett tudomásomra e hetekben. T. Pál neje, szül. V. Teréz tésseni lakos hagyatéka peressé vált, azonban a perre utasított igénylők V. Sándor és Ilona a kitűzött határidőben a keresetet nem indították meg, minek folytán T. Pál, az örökhagyó házastársa a törvényszékhez folyamodott a hagyaték átadásáért és telekkönyvi átíratásáért. Mig azonban ez a törvényszéknél bizonyos okból igen soká késett az érdemleges elintézésben, addig a járásban alkalmasint újra felvették a haláleset felvételét és leltárt és a szent-lőrinci kir. járásbíróság újra betárgyalta a hagyatékügyet, ezúttal azonban a hátrahagyott házástárs (s mert időközben ez is meghalt) árváit képviselő gyám
