A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - Örökösödési eljárásunk rendezéséhez

264 A JOG. megidézése nélkül; itt a dolog gyorsan ment, mert a szentlőrinci kir. járásbíróság már 1886. évben megkereste a törvényszék telekkönyvi osztályát, hogy a hagyatéki ingatlanra a tulajdonjogot V. Sándor, az örökhagyó fivére részére kebelezze be, a mi 18,253/1886. sz a. ez év február 2ő-ről kelt végzéssel meg is történt, mig azon törvényszéki végzés, mely ugyanezen hagyatékot a hátrahagyott házastárs T. Pál hagyatéka javára szavatolja be, az előbbi után érkezett a telekkönyvi osztályhoz s igy annak meg nem lehet felelni. Ez ügy felfolyamodás utján most a kir. tábla határozatát várja, kétségtelen azonban, hogy az ily botrány nem eshetik meg, ha nem volna az ily ügynek három elsőfokú fóruma, t. i. járásbíróság, törvényszék és árvaszék, tetézve a negyedikkel, a betárgyaló körjegyzővel; elvégre ez tsetben is az igaz ügy késedelme onnan eredt, hogy ez árvákat érdeklő ügy az árvaszéktől a közjegyzőhöz, onnét vissza, azután a törvényszékhez és ismét a közjegyzőhöz vándorolt, mig a másodlagos járásbirósági betárgyalás (árvák érintése nélkül) egészen gyorsan haladt előre. Az ügyiratoknak sok ide-oda vándorlása azt is eredményezi, hogy azok egy része néha cl is marad, sőt elkallódik, igy esett meg azon curiosum, hogy patacsi lakos D. János és neje V. Júlia hagyatéka ügyében, mely peressé vált, a pereknek jogerejű elintézése után az ügy lí. S. kir. közjegyző tárgyalása alá került, ott pedig akként lett tárgyalva és 530/p. 1887. sz. a. a törvényszék által elintézve, mintha az örökhagyók végrendelet nélkül haláloztak volna el, pedig D. Jánosné után végrendelet maradt és ennek érvénye a perekben vita tárgya is volt, de ezen végrendelet nem volt amaz iratcsomóban, mely a közjegyzőnek megküldve lett; igaz ugyan, hogy ezen csomóban levő egyik bírósági átirat megemlékezik arról, hogy egy végrendelet van és hirdetve is lett, de ez alkalmasint elkerülte a tárgyalásba befolyt tájékozatlanok figyelmét. Számos esettel illustrálliatnám. hogy az árvaszékek jelenlegi hatásköre inkább hátrányára van az árváknak, semhogy jogaik védelmére, de igy végtelen hosszura nyúlna cikkem, erre pedig t. szerkesztő urnák nem volna elegendő tere. A mely hagyatéki ügyben eleitől befejezéséig egy bírói személy jár el, abban ily visszásságok meg nem eshetnek s ez is a mellett szól, hogy ez ügyek kivétel nélkül s mindenütt a közjegyzői teendőkhöz utasíttassanak akkép, hogy azokban saját hatáskörben s nem mint bírósági biztos járhasson el a közjegyző saját felelőssége mellett, akkor igen sok árva vagyon lenne megmentve az elkallódástól. Az ily rendszernek azonban első feltétele, hogy minden járás ellátva legyen saját telekkönyvi hatóságával s minden járásban legyen közjegyző, kihez utasítva lenne az örökösödési ügybeni egész eljárás a haláleset felvételétől kezdve a bcszavatolásig, illetőleg perre utasításig; a közjegyzőnek érdekében állván az ügy mielőbbi befejezése, valószínű, hogy a hátralékok mihamarább elfogynának. A jelenleg folyamatban levő, több hatóság beártásával össze-vissza bonyolított ügyekben azonban nagyon ajánlható volna az eljáró kir. közjegyzőknek, hogy még a tárgyalás előtt az ügy mibenlétéről a sokszor és legtöbb esetben haszontalan firkákkal megnövesztett ügyirat csomóból maguknak kellő tájékozást szerezzenek, tapasztalván azt, hogy midőn a közjegyző maga is csak a tárgyaláskor szerez magának tudomást az ügy mibenlétéről, nemcsak sok tév edés esik meg, de aránytalanul oly sok idő fecséreltetik el haszontalanul szócserére, hogy az ügyek menete okvetlen lassú és vontatott lesz. Akárhányszor megesett rajtam, hogy oly ügy bctárgyalása, mit egy óra alatt megtettem volna, a közjegyzőnél 3 — 5 óráig húzódott el csupán azért, mert a közjegyzőnek az ügy állása felől semmi előleges tájékozása nem volt, a mit pedig az irat-csomóból könnyű lett volna magának megszerezni s ekkép a feleket s kivált azok képviselőit az ügyvédeket, a drága idő elvesztegetésétől megóvni. Cikkem befejezésében egyidőre akadályoztatván, olvasom a »Jog« 28-ik számában »az örökösödési eljárási k é n y s z e r« feletti cikket s azt minden tételében saját nézetemnek találtam. Erdekében áll az államnak ugy, mint polgárainak, hogy a birtokviszonyok, mik halálozás által változnak, mielőbb és még oly időben tisztáztassanak, hogy esetlegesen örökösödési per keletkeztével is, ez hamarább és alaposan elintéztethessék, TÁRCA. A színházlátogatók tömeges biztosítása. A párisi legutóbbi iszonyú szinházégés alkalmából egy kiváló szaklap (Magyar Nemzetgazda), igen figyelemreméltó cikket közöl a fenti címben foglalt tárgyról, mely számos jogi vonatkozásainál fogva lapunk olvasóit is érdekelni fogja. Elvünk az, hogy egy vagy több baleset ellen biztosító társaság az illető szinházigazgntósággal szerződést köt és kimondja, hogy minden színházlátogató egy az általa elfoglalt helyhez arányosított és előre meghatározott összegig, tűz esetén, baleset ellen biztosítva van. Példánkban felteszszük, hogy a budapesti »Népszinház« igazgatósága az »Első ossztrák általános baleset ellen biztositótársaság«-gal ilyen szerződést tényleg megkötött volna. A népszínházát azért választjuk, mert legtöbb előadás tartatik benne, mert aránylag a legjobban látogatott színház és mert tűzbiztonság tekintetében középfokon áll. Az Első osztr. ált. baleset elleni biztosító társaságot pedig azért szemeltük ki, minthogy hazánkban ez az egyedüli társaság, mely a baleset elleni biztosítást kizárólagosan üzi. A mint a viszonyok ma állanak, ilyen biztosítást e társaság nem köthetne, mert hiányzik a kellő alkalom a viszonbiztositásra: a nélkül pedig nagy üzletet so'id alapon kezelni nem lehet. Azt mi nagyon jól tudjuk. Ezeket előre bocsátva, áttérhetünk tulajdonképeni tervünkre. Mindenekelőtt meg kell határoznunk az összegeket, melyekre az egyes látogatók biztositandók lennének. Minthogy felteszszük, hogy a helyárak bizonyos socialis elv és arány szerint vannak megállapítva, a biztosított összegeket is ugyanazon az alapon akarjuk meghatározni. A helyárak következő scala szerint emelkednek : 20, 30, 40, 50, 60, 80, 100, 120, 150, 180, 260, 500, 800 kr. (A három utolsó a páholyokat illeti és azokat egvelőre nem fogjuk számításba venni.) Ennélfogva a biztositott összegek, ha alapul elfogadjuk, hogy az, ki a harmadik emeleten egy karzati állóhelyet foglal el, 1,000 forintra legyen biztosítva, igy fognak emelkedni: 1,000, 1,500, 2,000, 2,500, 3,000, 4,00Ű, 5,000, G°000, 7,500, 9,000. A további részletekre cikkünk során még visszatérünk. A biztosítás — az Első osztr. ált. baleset ellen biztosítótársaság általunk célunknak megfelelőleg módosított biztosítási föltételei szerint — két eshetőségre terjedne ki és pedig: 1. ha a baleset halállal végződik és 2. ha munkaképtelenségetVon maga után. Az első esetben a biztosító társaság, ha a halál azonnal, vagy egy bizonyos időtartam alatt bebizonyithatólag a színházban szenvedett baleset közvetlen következraényekép következik be, a teljes megállapított biztosítási összeget a baleset folytán elhaltnak örökösei kezeihez fizeti ki. A második esetben a társaság a munkaképtelenség három fokát különbözteti meg, úgymint: 1. az elsőfokú munkaképtelenséget, mely akkor forog fenn, ha a baleset a sérült egész életére való teljes keresetképtelenségét vonja maga után. Ilyennek tekintetik feltétlenül: mindkét szem, mindkét kar, vagy kéz, mindkét láb, továbbá egy kar vagy egy kéz és egy láb teljes elvesztése, valamint gyógyithatlan elmebetegség, mely minden munkát lehetetlenné tesz. A társaság kártalanitáskép ezen fokú munkaképtelenség esetén a megállapított egész biztosítási összeget megtéríti. 2. A másodfokú munkaképtelenséget, mely akkor forog fenn, ha a baleset az eddigi keresetképességet az egész élet tartamára legalább felényivel csökkentette.