A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 28. szám - Kényszer az örökösödési eljárásnál
Hatodik évfolyam. 28. szám. Budapest, 1887. július 10. Szerkesztőség: Y. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: Y. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 irt — kr. fél » . 3 » — » negyed » . . 1 > 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Kényszer az örökösödési eljárásnál. Irta : Zimányi Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Értekezlet a telekkönyvi betétek szerkesztése tárgyában. — Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta ; Lányi Bertalan, rimaszombati kir. tszéki biró. — Egy esküdtszéki tárgyalás alkal mából. Irta : dr. Illés Károly aradi ügyvéd. — A bűntett elleni küzdelem. Irta: dr. Lukács Adolf, pécsi jogtanár. — Nyilt kérdés, írták: Többen Báuffy-Hunyadon. Irodalom. (A párviadal történeti, jogbölcsészeti és tételes jogi szempontból. Irta: dr. Horváth Ödön. r. l.-töl. — Külföldi lapszemle. Irta: Vargha Ferencz, b. gyulai kir. alügyész.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) .- ..,Toff Törvénytára" f. évi folyamának t. elő= fizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az 1887. évi törvények 7=ik és 8-ik ivéé {97—128. laf ) Esetleges reclamátiókat S napon helül kérünk mindig kiadóhivatalunkhoz intézni, mert később talán már nem tehetnénk azoknak eleget. \ Kényszer az örökösödési eljárásnál. Irta : ZIMÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. Az igazságszolgáltatás körében aligha van fontosabb intézkedés, mint az örökösödési ügyek rendezése; aligha van a jogéletre mélyebben beható eljárás, mint a hagyatéki tárgyalások eszközlése. Az elhalt örökhagyónak jogi viszonyai, melyekkel életében birt, nem szűnnek meg az ő halálával, hanem átszállanak azok az örökösökre, az államra, a polgári társadalomra. Ezen jogi viszonyok pedig sokfélék, tehát sokoldalú kérdések megoldását követelik. ( irökhagyó halálával már nem egyes egyén viszonyairól van szó, hanem e viszonyok megsokasodtak, többek közt elágaznak és ezen elágazásban annyi érdekösszeütközés merül fel, hogy az e körüli kérdések rendezését nem lehet és a tőrvényhozásnak nem szabad az illetők tetszésére, szabadságára hagyni, hanem miután haláleseteknél előforduló jogi kérdések az államot szintén és pedig minden egyes esetben érdeklik, tehát joga és feladata az államnak kivétel nélkül minden egyes halálesetnél annak rendezésébe kényszerrel befolyni Ennek dacára a magyar törvényhozás mai napig azon nézponton maradt, hogy a hagyatéktárgyalások eszközlését az örökösök tetszésétől, kérelmezésétől teszi függővé, csakis a hol kiskorúak érdeke ugy kívánja, ott történik hivatalos beavatkozás, de erre nézve sincs oly kényszerítő intézkedés, melynél fogva a haláleset felvételek azonnal, vagy legalább záros határidő alatt gyorsan küldetnének az illető hagyatéki hatósághoz. És valóban a községi elöljáróságok — kik hivatva vannak ezen felvételekre — jó nagy részben azt vagy épen nem, vagy évek múlva teljesitik. így hát még a kiskorúak érdeke is szenved, pedig nem egyedül a kiskorúak előjoga az, hogy az örökösödési osztálykérdések rendeztessenek, hanem egész családok jóléte, nyugalma, boldogsága, ugy szinte az állam kincstári érdeke, a jogrend, a közgazdászat és hitelviszonyok mind kövételik az örökösödési ügyeknek szükségképen való rendezését. E mellett azonban épen oly szükséges az eljárás gyorsasága. A jelenleg fenálló hagyatéki lassú eljárási rendszer mellett a gyorsaság el nem érhető, mert azon hivatalos közegek, kik a hagyatéki eljárás keresztülvitelénél jelenleg közreműködnek, úgymint a községi elöljárók, árvaszékek, bíróságok, királyi közjegyzők, illetékszabási hivatalok, telekkönyvi hatóságok között az eljárásbeli illetőség célszerűtlenül, akkép van beosztva, hogy e miatt az ügy elintézésének okvetlenül késedelmet kell szenvedni. Köztudomás szerint a jelenlegi hagyaték-tárgyalási rendszer annyi szükségtelen tárgyalással és a megnevezett közegek közti hivatalos érintkezésben annyi ide-oda küldözgetéssel van kapcsolatban és annyi helyreigazítással, felesleges pótlásokkal, annyi hiábavaló irkálással összekötve, hogy az ezzel elpazarolt idő alatt az irományok is szükségtelen halommá válnak és a hagyatéki javak is az örökösök helyzetének bizonytalansága miatt pusztulnak. Gyors és alapos eljárás csak ugy volna elérhető, ha a hagyatéktárgyalás körében előforduló teendők, a mennyire lehet, egy kézbe összepontosittatnának. Alig van hagyatéki ügy, mely magába fel nem ölelné a polgári magánjogi törvények minden részét, kezdve a személy, egyéni, családi, házassági, gyámsági viszonyain keresztül a vagyoni, birtoktulajdon, zálog, haszonélvezet, öröklés jogán ; ugy a kötelmi, adóssági elévülés kérdéséig, sőt a birtoknak jogi termés?.etére, telekkönyvi állására vonatkozó és minden egyéb kigondolható jogviszonyig. így tehát hagyatéki tárgyalás vezetését másra, mint gyakorlott jogászra, bízni nem lehet. Az ország már nagyon meg is adta az árát annak, hogy ezt a törvényhozás ezelőtt nem vette figyelembe, sőt hogy a fenálló gyámügyi törvény életbeléptetése alkalmával a hagyatékok tárgyalását a jogászi ismereteket nélkülöző községi elöljárókra, közigazgatási szolgabirákra és a közigazgatási hatóságot képező árvaszékekre bizta. Most már a tapasztalat eléggé kimutatta, hogy a hagyatéki ügyekben való eljárás teljesítésére kiválólag a királyi közjegyzők lehetnek hivatva Az ő kezőkbe kell tehát ossz • pontosítani mindazon teendőket, melyek az örökösödési ügyek rendezése körében közhitelességet kívánnak. A közjegyzőtől a törvény teljes jogi képzettséget, hosszas törvénykezési gyakorlatot kiván, őket a törvény közhitelességgel, végrehajtható okiratok felvételéhez való jogosultsággal ruházta fel és ugyan ők óvadékuk által vagyoni biztosítékot nyújtanak, tehát minden tekintetben képesek gyorsan és alaposan rendezni a nagyfontosságú örökösödési ügyeket.
