A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 28. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 3. r.

232 A JOG. A magánjogi codificatio nagy munkájának megindításául az öröklési törvényjavaslat előreláthatólag nem sokára a törvényhozás munkasorozatába fel fog vétetni és az örökösödési eljárás annak folytán szintén szabályoztatni fog. Nincs kétség abban, hogy az eljárásnál az átalános kényszer életbe fog léptetni. De ezen idő, ugy látszik, még jó távol van. Addig még sok bajt, zavarokat és jogrendetlenséget fog okozni a jelenleg fenálló hosszadalmas és az örökösök tetszésétől, kérelmezésétől feltételezett hagyatéki eljárási rendszer, holott pedig addig is mindezt el lehetne hárítani és addig a most már fenálló öröklési bonyodalmas viszonyokat is rendbe lehetne hozni egy rövid kisegítő törvénynyel, a milyenek a nélkül is más viszonyoknál, például az ügyvédi rendtartás, törvénykezési szünidők és egyéb csekélyebb fontosságu kérdéseknél, a szükséghez képest sikerrel alkottatnak. Közóhajtásnak felelne meg az igazságügyi kormány, ha a codificatio bekövetkeztéig is előzetesen egy kisegítő törvényjavaslatot terjesztene elő, melyben kimondatnék: 1. hogy minden egyes halálesetnél kivétel nélkül a hagyatéktárgyalás szükségkép megi n d i t a n d ó; 2. hogy az illető királyi közjegyző a leltározástól kezdve a hagyaték telekkönyvi átirásáig minden eljárási munkálatot m á r törvénynél fogva k ü l ö n megbízás n él k ü l ö n állólag teljesiti és e közben a községi elöljáróság közreműködését az ügy gyorsítása végett a szükséghez képest igénybe veheti; 3. hogy a községi elöljárók felelősség mellett záros határidő alatt köteleztessenek a haláleset felvételeket minden halálozásról a királyi k ő z j e g y z ő h e z beküldeni és a n n a k megkereséseit teljesíteni. Ily módon nemcsak hogy az örökösödési ügyek gyorsan, alaposan rendeztetnének a jogéletnek kiszámithatlan előnyére, hanem a bíróságok és árvaszékek nagy mérvben meg lennének kímélve felesleges munkálatoktól. Mert szorgalmas tanulmány és gyakorlati tapasztalás folytán beigazolható, hogy miután a közjegyzőket a törvény közhitelességgel ruházta fel, hagyatéki ügyekben bírósági határozat tulajdonkép csak arra nézve kivántatik lényegesen, vajjon kiket ismer el a bíróság örökhagyó örököseiül és kiket tart a bíróság a hagyaték átvételére törvénynél vagy végrendeletnél fogva jogosultaknak. Az árvaszékek intézkedése pedig hagyatéki ügyekben lényegesen csak arra nézve szükséges, hogy a kiskorúak, vagy gondnokság alá tartozók részére a gyám vagy gondnok a gyámhatóság által kirendeltessék és hogy az ennek közbejöttével megkötött osztályegyezségnek jóváhagyása tárgyában határozat hozassék. Minden egyéb intézkedés csak szükségtelenül szaporítja a bíróságoknak, vagy árvaszékeknek a nélkül is túlhalmazott munkáját. Mert midőn az örökösök már bíróilag elismerve vannak, a királyi közjegyző minden egyéb munkálatot, különösen az osztályegyezségnek a bíróilag beismert érdekeltekkel való megkötését, az osztályrészek telekkönyvi átírását, vagy ha ez iránt meg nem egyeznek, ugy a hagyatéki ingatlanoknak azok nevére osztatlanul határozatlan arányban való átírását, az illeték kiszabásának, kifizetésének vagy telekkönyvi biztosításának eszközlését saját hatáskörében és felelőssége mellett, közhitelességénél fogva sikerrel és jogsérelem nélkül teljesítheti. Könnyen belátható, hogy ez által a bíróságok és árvaszékek túlterhelt munkaköre tetemes könnyítést nyerne. Uj enquéte. A telekkönyvi betétek szerkosztéséröl szóló 1886. évi XXIX. t. -c. végrehajtása tárgyában kibocsátandó rendelet alapos elbírálására az igazságügyminiszterium részéről szeptember vagy október hóban egy enquéte lesz egybehiva. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvény oly fontos és életbevágó és az azzal karöltve járó érdekek oly nagyok, hogy az enquéte egybehivását csak helyeselhetjük, oly tervezettel szemben is, mely par excellence telekkönyvi szakférfiu: Süteö cur. biró tollából ered. Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta: LÁNYI BERTALAN, rima-szombati kir. tszéki biró. (Harmadik közlemény. )* R ó m á b a n a társadalomnak mindinkább politikai jelentőségre vergődő elemeit (família, gens, tribus) csakhamar az állami egység eszméje olvasztja egybe s ez által az állam válik a polgári jogok s igy a polgári tulajdonszerzés képességének kutforrásává. A római polgár, nem mint egyén, hanem mint az állami hatalom osztályrészese szerzi meg és gyakorolja azon jogokat, a melyeket azokkal, a kik az állammal az ("ivéhez hasonló viszonyban nem állanak, megosztani egyátalán nem hajlandó. Ez képezi magyarázatát azon rideg formalismusnak és hajlithatlan merevségnek, mely a rómaiak gyakorlati érzéke által felismert fontosságuknál fogva részletes szabályozás tárgyává tett magánjogi viszonyok egész területén meghonosult. Az által, hogy a jus commereiummal, vagyis a polgári tulajdon (domínium ex jure quiritium) szerezhetésének képességével, eredetileg csak a civis Romanus volt felruházva s hogy az állampolgárhoz méltó foglalkozás tárgyainak13 (res mancipi) szerzéséhez és elidegenítéséhez az alakszerű cselekmények egész sora kívántatott: a tulajdonnak, formaliter is megnehezített fogalma a legszűkebb körre lett szorítva. A gyakorlati szükség azonban arra kényszerité a rómaiakat, hogy ezen kört a res necmancipi-re nézve elfogadott egyszerűbb átruházási mód (traditio) általánosítása által mindinkább kitágítsák s ezen irányzat, mely a gyakorlati jogélet terén egyrészt az alakszerű átruházási mód hiányát pótló, már fentebb emlitett jogintézményekben (usucapio, in jure cessio), másrészt a természetes szerzés módon (puszta traditio, occupatio) alapuló s e szerint a római birodalom kötelékéhez tartozó u n. peregrinusok által is megszerezhető jogméltányossági tulajdonnak (domínium bonitarium) a szoros értelem ben vett polgári (quiritár) tulajdonnak fokonkénti azonosításában nyilvánult, —végre a tulajdont illetőleg: a tulajdonos személye és a szerzés módja tekintetében fenforgó különbségeknek teljes megszüntetéséhez vezetett s ez által a vagyonjogi viszonyok szabályozásában a, szabad rendelkezés eszméjének megvalósítását inaugurálta. És habár a régi jus civile és a jus gentium egybeolvadásából keletkezett s a jus honorárium által az élet fejlődő igényeivel összhangzásba hozott későbbi római jog, a tulajdonjog fogalmának annyira szabadelvű és szabatos kifejtését tartalmazza, hogy a római jogászoknak erre vonatkozó törvényhozási és szellemi productumát méltán oly forrásnak tekinthetjük, melyből a modern tudomány és a legislatio is meríthet; 14 mindamellett kétségbevonhatlanul áll az, hogy a családi életnek belső szervezete, mely szerint a családban a tulajdonszerzés képessége és a tulajdonnali szabad rendelkezés jogosultsága az atyai hatalom alatt álló családtagot megillető peculium kivételével, a családatya személyében összpontosult, hogy továbbá a tulajdonszerzési képesség tekintetében a honpolgárok és idegenek között fennálló k ü l ö n b s é g, mely idő folytán mindig tágabb értelemben vétetett ugyan, de a bethoniakra s a barbárokra nézve Justinián által is fentartatott, hogy végre azon erőtlenség, a mely az állami kötelék meglazulása és az államhatalom közvetlen hatásának csökkenése után a felmerült társadalmi ellentéteket kiegyenlíteni s a társadalom erkölcsi alapjainak összeomlását megakadályozni képes nem volt, egyszóval: a társadalmi öntevékenység hiánya 15 mindmegannyi akadályai voltak annak, hogy a római birodalomban a szabad magántulajdonjog * Előző közlemények a »Jog. 16. és 25. számaiban. 13 I. Fentebb a 6 jegyzéket. 14 Darin ist die Grösse Roms bescblossen und begründet, dass das Volk sich selber ein Recht gesetzt und ein Recht ertragen bal, in dem die ewigen Grundsátze der Freiheit und der Botmassigkeit des Eigenthums und der Rechtsfolge unverfölscht und ungemildert walteten, und heute noch walten. M o mm s e n: Römiscbe Geschiehte. 15 »Rómában az állami kötelességérzet leghatalmasabb kifejlődése mellett a társadalmi ellentétek kifejtése magát az állami szabadságot is kormányzati gépiességgé oldja fel. « G n e i s t. i. m. 5. 1.