A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 27. szám - Több kérdés a végrehajtás foganatosítása körül 1. r.

228 A JOG. nem kell majd a különben is nehéz feladatok mellett oly dolgokkal is időt tölteni, mik ma zavartalanabbul végezhetők és amannak útját egyengetik. De még egy szót a széljegyzésekről. Tudvalevő dolog, hogy magánjogainkra sok tekintetben alkalmazható osztrák ált. polg. törvénykönyv képezi az 1855-ik évi tkvi rendtartásunk kiinduló pontját és ismét ez, jelenlegi Ijkveink alapját. Tény azonban az, hogy jogviszonyaink fejlődvén, ezzel karöltve a gyakorlati formák is csiszolódtak s igy a tkvi rendtartásnak sok oly intézkedése van, mit már joggyakorlatunk ban s tjkveink vezetésénél nem alkalmazhatunk, vagy legalább is célszerűen nem. Ilyen a tkvi rdts 161. § ának nem létező naplótól eltekintve — az< tkvi beadvány igtató száma, azon b jegyeztessék föl irónnal, melyben a b Ezen intézkedés a gyakorlati életben ne szintén tkvi zavarokra adhat okot olykép, hogy az ótl említett és már n intézkedése is, hogy a tét illető lapjának szélére jegyzésnek történni kell. Slszerü, mert a C. lapra /.éljegyzett későbbi iktató számok ugyanott be is jegyezhetők, addig a B. lapra széljegyzett korábbi iktató számok — melyek esetleg a tulajdonos változására vonatkoznak — a biró vagy bejegyző figyelmét kikerülhetik s igy a későbbi tulajdonos ellen adatik oly nyüvánkönyvi jog, a mely valósággal a korábbi tulajdonost térbeli; holott a tkvi rdts 61. §-a szerint is, a rangsorozati elsőbbség, az iktató számok sorrendje szerint határozandó meg, akármelyik lapjára vonatkozik az a tjkvnek; mert a B. lapra történt bejegyzések joghatálya föltétlenül kihat a C. lapra is és viszont. Ép ezért több tkvi hatóság — igen helyesen — a 161. §. intézkedését nem is az ott körülirt módon alkalmazza, hanem a széljegyzéseket az A. lap szélére, egymásután következő sorrendben jegyzi föl, bármelyik lapjára vonatkozik is az a tjkvnek és igy a bejegyzések is csak sorrendben történhetnek, miután egyik széljegyzés a másikat ellenőrzi. De az új betétek szerkesztésénél és azoknak majd állandó vezetésénél, én még az utóbb emiitett széljegyzés módját sem tartom helyesnek és pedig a tkvi betétek tisztaságának megőrzése szempontjából. Mert ha a mostani tjkveink közül azokat vizsgáljuk, melyekben több birtokváltozások, zálog és végrehajtási zálogjogok, árverések voltak, az A. lap mindkét széle ugy tele van már keresztül húzott széljegyzésekkel, hogy azoktól a rendszámokat, néhol a helyrajzi számokat és a jegyzetrovat idézéseit alig lehet felismerni. Az új betétekhez tehát az A. lap elé, szerintem alkalmas lenne egy tiszta papírívet fűzni, a mely kizárólag csak a széljegyzések fölirására szolgálna; ilykép a betétek tisztán tarthatók s ezen a lapon a széljegyzések is, a beadványok iktató számának sorrendje szerint könnyén áttekinthetők és szembetűnők lennének. Több kérdés a végrehajtás foganatosítása körül. * L Van-e joga végrehajtatónak egyéb fedezet hiányában az adós zsebében lévő pénztárcát, ékszert s egyéb értéktárgyakat ennek ellenzése dacára el- és foglalás alá vétetni ? Miután az 1881. évi LX. t.-c. c tekintetben határozott intézkedést nem tartalmaz, de a 32. §. inkább mellette, mint ellene szól, e kérdést többször felvetettem tekintélyes ügyvédek előtt; némely azon nézetben van, hogy végrehajtást szenvedő személyét nem szabad megmotozni, némely pedig »bár hol találtató ingóságok« alatt adós zsebét is érti. Szerény állásomnál fogva s 10 évi tapasztalatom nyomán nem vélem szerény telenségnek, nézetemnek e helyen kifejezést adni. Ugyanis szerintem joga van végrehaj tatónak egyéb kielégítési alap hiányában adós zsebeit megmotoztatni, mert számtalan oly eset fordul elő, hogy a marasztaltnak sem ingó, sem ingatlan vagyona, sőt még állandó lakása sincs, de készpénze, értéktárgyai vagy papírjai vannak, melyet magánál hordozza, sőt vannak olyanok is, kik azokat valamely ruhadarabba bevarrva tartják s fizetni még sem akarnak; ily esetben tehát — ha nem lenne szabad adós zsebeit megmotoztatni — hogyan lehetne a hitelezőt jogos követeléséhez juttatni roszhiszeiníí, de fizetőképes adósával szemben. Hogyan képzelhető az, hogy a hitelező biztos tudatában annak, hogy adósa pénzét bitorolja, ahoz a fenti okból ne juthasson. Némely azt érveli, hogy a személy megmotoztatása a büntetőtörvénybe ütköző személyes szabadság megsértést involvál ; szerintem ez nem áll, mert ha a vizsgálóbíró a vizsgálat érdekében vádlottat előlegesen letartóztathatja, a nélkül, hogy azzal a személyi szabadság ellen vétne, miért ne lenne szabad a már jogérvényesen marasztalt roszhiszemí! adóst szintén törvényes ftractio közben 1—2 percig megmotoztatni, midőn az a végrehajtás sikeresitése érdekében nuilhatatl?nul szükségesnek látszik. Szerény nézetem szerint tehát a bírósági végrehajtó tőrvényesen jár el, midőn a végrehajtási végzés érvényre juttatása szempontjából a fennebbi óvintézkedést megteszi; hisz a pénzügyi szabályok értelmében még a pénzügyi közegeknek is szabad a gyanúsított személyt megmotoztatni. II. Kapcsolatban ezzel egy másik kérdést bátorkodom felvetni : l 'gyanis, ha a bíróság területe szélén fekvő községekben foganatosittatik végrehajtás s végrehajtást szenvedő a bizottság szemeláttára áthajtatja az egyedüli kielégítési alapot képező lábas jószágát a szomszéd bíróság területére, még mielőtt azok lefog'altattak és megbecsültettek volna, mily eljárás követendő? Lehet-e a végrehajtást — habár más bíróság területén — nyomban foganatosítani s ez által elejét venni anuak, hogy míg a másik bíróság a végrehajtás foganatosítása iránt megkerestetik, adós a lefoglalni ^záudékolt ingóságokat el ne idegenithesse ? E tekintetben sem tartalmaz a végrehajtási törvény határozott intézkedést, pedig igen gyakran merül és merülhet fel hasonló eset. Egy esetet hozok fel például: Maros-Ludas vasúti állomása a Maroson túl, Alsó-Fehérmegyében, a maros-újvári járásbíróság területén fekszik ; a végrehajtás természetesen Maros-Ludason, végrehajtást szenvedő lakásán veszi kezdetét s ekkor jut tudomására vegrehajtatónak, hogy a lefoglalni szándékolt gabona vagy egyéb ingóságok a Maroson túl, illetőleg a vasúti állomáshoz szállíttattak s mig vérehajtató a végrehajtás újabb elrendelését és a megkeresett maros-újvári járásbíróságtól a kiküldetést kieszközli, addig az adós a lefoglalni szándékolt tárgyakon rég túladott. Hasonló esetek előfordulhatnak Pest és Buda. Arad és Uj-Árad, Lippa és Radna, úgyszintén számos más bíróság területén- Goldglanz W. fgnác, bírósági végrehajtó. A tizedik magyar jogászgyülés elé terjeszteni indítványok előkészítéséül a/, állandó bizottság következő kérdéseket tűzte ki: A magánjogból. A tulajdonszerzés kellékéül ingóknál az átadás megkiváutassék-e? Előadó: Dr. Jellinek Arthur, országgyűlési képviselő. Véleményezők : Dr. DeH'Adami Rezső, egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd, dr. Farkas Lajos, kolozsvári egyetemi jogtanár és dr. Kováts Gyula, budapesti kir. táblai biró. A hiteltö'rvényekből. Első' kérdés: A munkások kényszerű biztosítása a gyári üzem folytán bekövetkezhető balesetek ellen törvényhozási uton rendezendő-e ? ha igen, mily elvek szerint, nevezetesen kivánatos-e, hogy a biztositásnak ezen ága állami kezelés alá vétessék? Előadó : Hegedűs László, budapesti kir. táblai biró. Véleményezők: ür. Beck Hugó, budapesti ügyvéd, Csathó Ferenc, budapesti kir. táblai biró, György Endre, pécskai Gaal Jenő, országgyűlési képviselő, Kőváry László, a magyar tudományos akadémia levelező tagja. dr. Nagy Ferenc, kolozsvári egyetemi jogtanár, dr. Neumann Annin, országgyűlési képviselő. Második kérdés: A tőzsdei különbözeti ügyletekből eredő követelések birói uton érvényesíthetők legyenek-e vagy sem és ha igen, feltétlenül-e avagy mily megszorításokkal ? - Előadó: dr. Félegyházy Ágost, budapesti tőzsdei jogügyi titkár. Véleményezők : Dr. Neumann Sándor, budapesti ügyvéd, dr.W cinek József, budapesti ügyvéd és dr. P1 ó s z Sándor, budapesti egyetemi jogtanár. A büntetőjogból és a bűnvádi eljárásból. Első kérdés: Az alkotandó bűnvádi eljárásban mily mérvben érvényesüljön a nyilvánosság elve az elővizsgálatban? Előadó: S /, é k á c s Ferenc, a budapesti kir. törvényszék alelnöke. Véleményezők : Dr. Werner Rezső, kassai jogakadémiai tanár, dr. L u k á c s Adolf, pécsi jogakadémiai tanár, dr. Balogh Jenő,