A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 27. szám - Telekjegyzőkönyveink és a szélenjegyzetek

226 A JOG. noknál az öröklés megnyíltának, ingóknál az ajándékozás tényének időpontja a döntő si; a porosz Landrecht épen fordítva intézkedik; ingatlanoknál az adományozás időpontjában, ingóknál az örökség felosztásának idejében létezett érték vétetik alapul,86 Ugyanígy szól az osztrák polg. törvkönyv azon különbséggel, hogy ingóknál nem a hagyaték felosztásának, hanem megnyíltának időpontja az irányadó87 ; a szász törvénykönyv pedig tekintet nélkül arra, hogy ingatlan vagy ingó a betudandó tárgy, a hagyaték felosztásának időpontját veszi zsinórmértékül, mig végre a zürichi codex az aján dékozás idejében volt értéket rendeli betudatni.88 Hazai jogunkban erre vonatkozólag sem tételes, sem szokásjogi intézkedés nem található, magánjogi iróiuk közül pedig csupán Herceg h, Katona és Zlinszky nyilatkoznak s mind a hárman az átadáskor létezett érték betudása mellett foglalnak állást.w Teleszky örök jogi tervezetében szintén ezen elvet emeli érvényre.90 S ez az egyedüli helyes és követésre méltó elv. A mint láttuk, az örökhagyótól kapott tárgyak a megadományozottnak korlátlan tulajdonává válnak és az átadás percétől kezdve azok már nem tartoznak többé az örökhagyó vagyoni jogkörébe, miért is minden azokat érhető változás a tulajdonost éri. Ebből következik tehát, hogy az adományozott tárgyak értékének csökkenése, azoknak egészben vagy részben való megsemmisülése az örököstársak kárára nem szolgálhat; de viszont az ezen tárgyak értéké nek bárminemű növekedését sem fordíthatják hasznukra. Miinek további következménye pedig az, hogy a betudásnál csak az átadás idejében volt érték vehető számítási alapul, s igy az ezen időponttól eltérő értéknek megállapítása, valamint az ingók és ingatlanok között tett különböztetés jogi alappal nem hír, minélfogva a francia, olasz, osztrák, porosz és szász törvénykönyveknek ez irányú intézkedései minden bensőbb jogi alap hiányában egyszerűen csak mint a törvényhozói önkény folyományai tekintendők. :" A porosz Landrecht azon esetről is intézkedik, mikor az örökhagyó bizonyos érték kikötése mellett adományozza meg leszármazóit, s pedig ingóknál szabályt képez, hogy ott az örökhagyó által megállapított érték képezi a betudás tárgyát s csak ilyennek nem létében szolgál az örökség felosztása idejébeni érték zsinórmértékül; ingatlanoknál, ha az örökhagyó bizonyos érték kifejezése mellett adta át azokat s a leszármazó örökös ily értékben az illető dolgokat átvette, ezen érték vétetik alapul s a hagyaték felosztásánál a lelek ama előadása, hogy ezen érték magas vagy alacsony, figyelembe nem veheti). Ha azonban az örökhagyó által megállapított érték a/, ajándékozás idejében volt érték felénél kevesebb, ugy a megajándékozott a tulajdonképeni érték felél köteles betudatni, ha azt valamelyik leszármazó örököstárs követeli s valószínűvé teszi, hogy az ajándékozáskor volt és a megállapított érték közt tetemes eltérés mutatkozik. Viszont, ha az örökhagyó az adományozott tárgyak értékét az átvétel után egyoldalulag állapítja meg, ugy a leszármazó jogosítva van, az átvétel idejében volt valóságos értékel kinyomozni s ezt betudás tárgyává tenni.92 Azonban a porosz törvénykönyvnek ezen álláspontját nem fogadhatjuk el és igen találók e tekintetben Teleszky szavai: 86 Franczia ptkönyv 860., 868. §§. Olasz ptkönyv 1,017., I,0á4. §§. 86 Porosz ptkönyv II. r.. II. cz. 33 \, 34U. §§. 87 Osztrák ptkönyv 794. §. 88 Szász ptkönyv 2,367. §. Zürichi ptkönyv 1,908. §. ** Herczegh i. m. 302. 1. Katona. A törvényes örökösödés a magyal jogban 17. 1. Zlinszky. Magyar magánjog 719. I. " Teleszky tervezete. 60. §. A betudás akként történik, hogy az előre kapott összeg és az előre kapott tárgynak értéke a hagyatékhoz hozzászámittatik és a megfelelő összeg vagy érték a betudásra köteles örökös osztályrészébe beszámittatik. Az adománytárg.yak tekintet nélkül arra, vájjon még inmészetben megvannak-c, vagy nem, az adomány kézhez vételekor való érték szerint tudatnak be. 91 A porosz Landrecht egyik szerkesztője az ingók és ingatlanok közt ifll különbséget azzal indokolja : »dass ofl'enbar keine bilüge Gleichhcit vorhanden sei, wenn man den ausgestattelen Kindern, die vor 10 Jahren crlialtcncii Möbcl nach dem damaligen Wcrthe anrechnen, und alsó unausgestatteten Kindern, die im vaterlichen Ilause gelebt, und das vaterliche Mobiliar mitgebraucht habén, so viel gebén wollte, dass sie sich diese Sachen neu anschaffen könneiu. (Dr. Kocli C. F. i. m. II. r., II. cz. 347, §. magyarázata.) De ezen indokolás téves. Először is, mert az örökhagyó nem mindig bútorzatot ajándékoz, ha ingó tárgyakat ad leszármazóinak, másodszor, mert az adományozott ingók és ingatlanok egyaránt bizonyos értékkel bírnak az adományozás idejében, a betudásra kötelezett tehát bizonyos vagyoni érték birtokába jut, minek folytán helyzete a többi örököslárssal szemben kedvezőbb volna, ha ezen érték örökrészébe be nem tudatnék, miért is az adományozott tárgyak elhasználható vagy clhasználhallan volta jelen esetben jogilag teljesen irreleváns. M Porosz ptkönyv II. r., II. cz. 333., 335—341., 315- 346. §§. »hogy az, a mit a dispositiv törvény a betudásra nézve rendel, a törvényes örökösödés szabályozásának kiegészítő része, melynek ellenében az örökhagyónak az előirt végrendeleti alakszerűségek nélkül tett kijelentése hatálylyal nem birr.'J) Ezzel szemben ugyan ! ellenvethető volna, hogy akkor, midőn megengedjük az örökhagyónak, miszerint adományait a betudás elengedésével tehesse, miért vonjuk meg tőle a jogot, hogy a betudás tekintetéből ö állapithassa meg az adományozott tárgyak értékét? Hisz ezen utóbbinak megengedése kevesebbet tartalmaz s bor ne foglaltatik az előbbi jogosultságban. Ez azonban nem teljesen igaz. A betudás elengedése melletti adományozás lehetősége engedmény az egyéni akarat javára, melynek ha még több szabadságot juttatunk a törvényes örökösödés terén, ugy ellentétbe helyezkedünk ennek jogalapjával. De ennek nem szabad megtörténni s igy nem fogadhatjuk el az örökhagyó azon jogát, hogy ő akár egyoldalulag, akár a megadományozottal egyetértőleg megállapíthassa a betudási értéket s pedig annál kevésbé, mert ezáltal újabb vitás kérdések egész tömege emelkednék előtérbe, melyek nem a betudás intézményének jogi természetéből folynak, hanem egyszerűen a tételes intézkedések által lennének előidézve s igy egyrészt a mily feleslegesek, másrészt ép oly károsan hatnának a magánjogi viszonyok szilárdítására. A betudandó tárgyak értéke után az örökhagyó halálától törvényes kamat számítandó, mely szintén a betudás tárgyát képezi' Ezen intézkedést követeli az igazság elve, mert az örökhagyó halála napjától a hagyaték összes hasznai az örökösöket, köztük a betudásra kötelezettet is, illetik s igy ha ez utóbbinak terhére a betudandó érték utáni kamatjövedelem nem számíttatnék, ö előnyben részesülne a többi örököstárs felett.91 Ezzel ellenkező nézetnek adtak kifejezést a budapesti kir. ítélőtábla 39,lr>8/lK84. sz. a. és az ezen Ítéletet helybenhagyólag a kir. Curia 2,004/1884. sz. a. hozott ítéleteikben, melyek szerint >az előre kapott érték .. . után kamat azért nem lett Ítélve, mert . az előre kapott érték csak beszámítás tárgyát képezvén, az pedig csak a jelen perrel érvényesittetvén : az az örökösöktől elvont oly örökségnek, melynek jövedelme az örökősöket illetné, nem tekinthető*."-"' Azonban felső bíróságaink ezen álláspontja nem helyeselhető, mert a betudandó érték éj) ugy a hagyaték alkatrészét képezi, mint az örökhagyó által hátrahagyott vagyon, azon egy különbséggel csupán, hogy az örökös többet betudni nem köteles, mint a mennyit örökrésze kitesz; de máskülönben mind a betudandó érték, mind a hátrahagyott vagyon az örökösök közt osztály tárgyát képezi, miért is ellenkeznék az igazsággal és a méltányossággal, hogy mig egyik hagyatéki alkatrésznek az osztozásig befolyt jövedelme osztályra bocsáttatik, addig a másik részt az illető örökös szabadon használhassa. Ezzel egyszersmind meg van czáfolva azon Ítéleti indokolás, hogy az előre kapott érték nem képezi az örökség, helyesebben a hagyaték kiegészítő részét. Végre még meg kell emlékeznünk azon esetről, mikor közelebbi és távolabbi leszármazók (gyermekek és unokák) együtt örökösödnek. Ezen esetben a betudás szintén az eddig kifejtettek szerint történik, azonban azzal a különbséggel, hogy a törzsön belül újabb betudásnak van helye, a mi oly formán történik, hogy a távolabbi leszármazó nemcsak az örökhagyó hagyatékába conferálja a kapott javakat, hanem egyszersmind a törzsnek jutott örökrészbe is.96 y Telekjegyzőkönyveink és a szélen' jegyzetek. Irta: BOGNÁR MIHÁLY, Lengyeltótiban, A »Jog« f. évi 6-ik számában Mihálkovics Árpád ur által felhozott ezen kérdés, valóban nem oly csekély fontosságú, 83 Teleszky tervezetének indokolása I. füzet, 50. 1. 91 Teleszky tervezete 60. §. Ennek indokolása I. fü/et 50—51. 1. *5 Döntvénytár, új folyam XI. k. 49. sz. 96 Porosz ptkönyv II. r., H. cz. 365. §. — A szövegben elmondottak illustrálására szolgál a következő példa: ./ örökhagyó elhalálozik és 10,000 frtnyi vagyont hagy hátra. Örököséül jelentkeznek fiai B, C és D fiának gyermekei a és b. D kapott még életében atyjától 1,000 frtot, az unoka a szintén 1,000 frtot. Ezen 2,000 Irt, mint betudás tárgya, a. hagyatékhoz hozzászámítunk, mely igy kitesz 12,000 forintot; ebből jut minden egyes törzsre 1000 frt, a és b azonban tényleg csak 2000 frtot kapnak, melyhez hozzászámittatik a 1000 forintja s igy a felosztás lirgyát 3000 frt fogja képezni, mely összegből a-ra esik 1,500 frt, 1000 frt betudatik neki, kap tényleg nOO frtot és b 1,500 frtot. * Helyszűke miatt kissé elkésett. A szerk.