A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 26. szám - A békés birtoklás jóhiszeműségének és jogszerűségének kérdése kiigazitási és visszahelyezési perekben

A JOG. 217 Ezen nézet támogatására idézi az L881. évi L1X. t.-c. 12. §-áf, mely imperative rendeli, hogy rendes eljárásban a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük és az 1868. évi L1V. t.-c. 87. ij-ában foglalt intézkedést az aequitas folyományának — tehát kivételnek — tekinti. Az ellenkező gyakorlatot rejtélynek tekinti s nem tudja, mily törvényes intézkedésre alapítják eljárásukat azon törvény, székek, melyeknél a felek személyesen a pertárban bírói egyezséget köthetnek. Szerény nézetein szerint, a peres fél személyesen a pertárban és tovább megyek — a bizonyítási eljárás folyama alatt is, a bíró előtt érvényesen bírói egyezséget köthet. Az önképviseletre jogosított peres félnek ezen jog gyakorlása pozitív törvény által nem korlátoltatik határozottan; tételes perjogimk ezen ténykedését a peres félnek nem tiltja, a judikatura pedig elfogadta. Cikkiró nr is beismeri, hogy ezen praxis sok törvényszéknél gyakoroltatik. Mielőtt nézetemet indokolnám, egy kis kitérést kérek. Vessünk egy futó pillanatot perjogunk rendszerére. Ez Írásbeli zárt — tehát nem nyilvános — ügyvéd; kényszerrel és jöjjünk tisztába, hogy mit értünk eljárás alatt? Krtjük a periratok szerkesztését, a bizonyítékok produkálását, azok fogauatositásánáli közreműködést és a perorvoslatok használását és végül magától értetődik, a pertárbani és bíróság előtti megjelenést, iUetve a periratok beadását és átvételét. Ezeket csakis a felhatalmazott ügyvéd végezheti érvényesen. Írásbeli törvénykezésünk a per folyamán bizonyos esetekben jogot ád a félnek a bíróság előtti személyes megjelenésre, a rideg ügyvédi kényszer mellett is. A tanuk kihallgatásánál, bírói szemle felvételénél és eskübevételnél a fél jelen lehet. A törv. rendt. 196., 215. és 241. §-ai megengedik, hogy ezen birói csclekmé nyéknél a felek jelen lehetnek. Hogy itten a törvényhozó nem csak a fél ügyvédjét, hanem magát a felet is értette, azt hiszem elismeri minden jogász a ki a törvénykezés terén működik. Remélem hinni, hogy nincs oly biró, ki a tanúkihallgatásnál avagy az eskübevételnél személyesen megjelent felet kizárná azért, mivel a per a rendes eljárás alá tartozván, csak az ügyvéd jogosított a megjelenésre, illetőleg a jelenlétre. Ezzel kimutatván, hogy a fél személyesen ugy a pertárban, (1868. évi L1V. t.-c. 87. §.) mint egyes meghatározott esetekben, a biró előtt is megjelenhetik a rendes eljárás alá tartozó peréin n: megkísértem kimutatni, hogy jogosítva van birói egyezséget kötni és pedig érvényesen, ha már egyszer ott van. A kereset folytán alperesnek meghagyatik, hogy a pertárban a per fölvételre jelenjék meg. Meg is jelenik, de a pert nem »veszi föl« vagyis nem akar perelni, hanem egyezséget kötni és ha felperesi ügyvéd erre hajlandó, a pertárnok jegyzőkönyvet szerkeszt, az egyezséget felveszi. Tehát a peres eljárás folyamatba nem tétetett, a fél peres eljárási cselekményt nem teljesít. Hogy a per felvétele előtt, vagyis a per megkezdése előtt az önrendelkezési joggal biró fél jogairól miért ne „rendel kezhessék, nem tudom melyik tételes törvény tiltja. < > peres funkciót nem végez, csak akaratát nyilvánítja és a pertárnok azt írásba foglalja. Az 1871. évi XXXI. t.-c. 6. §-a szerint a pertárnok teendőit a törvényszék elnöke által kijelölt jegyző végzi. A jegyzőnek birói vizsgával kell birnia, tehát birói állásra minősített egyén s igy képesített is arra, hogy egy közokiratot szerkeszszen. A per befejezése után, oly esetekben, a hol a törvénykezési eljárási szabályok rendes perekben a félnek azt a jogot adják, hogy jelen lehessen valamely cselekménynél személyesen, ha ellenfelével kiegyezik és az eljáró bírót megkéri az egyezségnek jegyzökönyvbeni felvételére, melyik törvény alapján tagadja meg ezt a biró?! Ily törvényt nem ismerek. Az pedig nagyon sokszor előfordul, hogy a tanúkihallgatáskor a felek kibékülvén, — ha képviselőik nincsenek is jelen — az egyezséget jegyzőkönyvre veszi a bíró. Itten a fél peres eljárási funkciót ép ugy nem végez, mint nem a pertárban, hanem csak akaratát nyilvánítja és jogáról rendelkezik. Az eljárást a biró végzi. Birói egyezséget pedig mindig lehet kötni a peres eljárásban, a mig az ügy végitélet által el nem döntetett. A fél az ügyvédet felhatalmazza joga megvédésére, de joga rendelkezéséről nem mond le s azt gyakorolhatja a bíróság előtt oly esetekben, melyekben a törvény neki megengedi, hogy képviselője mellett ö is megjelenhetik ottan. Miből jogszerüleg következik, hogy: a fél oly esetek[ ben, melyekben a perrendtartás neki megengedi, I hogy a bíróság előtt — rendes eljárású perben is — megjelcnhessék, érvényesen köthet birói j egyezséget; jogai feletti ö.n rendelkezési jogánál fogva és mert ezt a perrendtartás kifejezet tennem tiltja. Ezen ténykedése nem képezvén percselekményt, a funkciót a pertárnok vagy biró végzi. A peres félnek ezen a bíróság előtti jog-gyakorlása, nem sérti az ügyvéd jogait s nincs ártalmára az ügyvédi kényszer rendszerének, mivel azt csak akkor gyakorolja, mikor a törvényerejénél fogva előtte is megnyílnak a törvényterem ajtai! Ily szempontból véve fel a dolgot, elesik dr. Kein ügyvéd j urnák azon további fejtegetése alapján nyilvánított nézete, hogy a pertárban a féllel kötött birói egyezséget meg lehet semmisi teni az 1881. évi L1X. t.-c. 50. §-a alapján semmiségi keresettel és pedig azon indokból, mivel a fél — ügyvéd nélkül jelenvén meg — önképvisel étre jogosítottnak nem tekinthető. Azt hiszem, ez igen merész állítás és forcirozott analógia! Tételes törvénynyel indokolni nem lehet; a judikatura peI dig alig hiszem, hogy akceptálja. \A békés birtoklás jóhiszeműségének és jogszerűségének kérdése kiigazitási és visszahelyezési perekben. írta: BÖLÖNI LÁSZLÓ, bánfl'y-hunyadi ügyvéd. Egészen közönséges kívánság, hogy az igazságszolgáltatás egyöntetűségének s a peres eljárás megbízhatóságának gyakorlat: céljából, főleg a naponkint kézbesített ellentétes bírósági Ítéletek által felidézett zavar és oknélküli költségek kikerülése szempontjából semmi sem volna kívánatosabb, mint az esetről esetre alkalmazható világos törvény. Gyakorlatban alig van ingadozóbb és legellentétesebb : módon vitatott kérdés, mint a milyen a jóhiszeműség és jogszerűség kérdése, különösen a tkvi kiigazitási perekben és a sommás visszahelyezési perekben a birtoklás tényét illetőleg. Telekkönyvi kiigazitási perekben — a melyek még folyton j nagy divatban vannak legalább azon megyékben, melyekben a helyszínelések utoljára történtek — egyik Ítélet tisztán csak a helyszineléskori békés birtokot veszi alapul az elbírálásnál ; a ki ilyen birtokot igazol, megmarad tovább is tkvi tulajdonosnak, tekintet nélkül az ellenfel erősebb okaira. Ezen eljárás — mint tudva vau — abból meríti alapját, hogy a tkvi hatóság quasi csak j kezelőhivatal lévén, a birtoklás egyszerű kérdésének vitatásánál tovább nem mehet, ingatlant tárgyazó jogi kérdések a birtokbiróság hatáskörébe tartoznak. Másik birói ítélet azonban ugyanezen kérdésekben tekintetbe veszi már azt is, hogy vájjon a helyszineléskori birtokos a birtoklást önnevében gyakorolta-e (animus sibí habendi?) Es ez nagyon természetes s jogos is; mert pl. egy régi módi zálogos, egy bérlő stb. békés birtokosa volt ugyan az ingatlannak, de azért ő azon ingatlanuak tkvi tulajdonosa csakugyan nem lehet s ha mégis | magára helyszineltctte, a kért kiigazításnak hely adandó. Sőt van curiai határozat, (1886. év 1,513. sz. a.) mely a birtoklás puszt;; tényének mellőzésével kritizálja a jóhiszeműséget és jogszerűséget s azért ad igazat a felebbezőnek, mert erősebb jogot bizonyitott. Sommás visszahelyezési ügyekben felperes keresetével szemben igazolni tudja alperes, hogy a visszahelyezés tárgyát képező dolog ! kércmési kölcsönként (praecarium) volt egy évig felperes birtokában, vagy hogy azt maga felperes is erőszakkal vette volt át; i vagy igazolja, hogy időközben önként engedte át stb., stb. és . most ezeknél fogva nem lehet követelési joga. És a biró mindezen | kifogásokat elveti s feltétlenül visszaadja a dolog birtokát annak, 1 ki egy éves birtoklását igazolta, másikat a törvény rendes útjára | utasítván. Sőt kapcsolatosan ez elvvel odáig is elmegy egyes í jogászi capacitás, hogy kimondja, mikép a tolvajtól sem igényelhető vissza pl. az ellopott óra, ha egy évig és egy napig ö használta. Másik biró tekinti a birtok valódi jogi természetét és roszhiszemü vagy jogszerűtlen birtokost nem vesz védelmébe, hanem tekintet nélkül az egy éves elbirtoklási időre, a dolgot jóhiszemű és jogszerű birtokosának használatába itéli. Teljes a zavar mindenképen. Ebez járul még Erdélyben azon körülmény, hogy itt visszahelyezési perekre, vagyis az elbírálási időre nézve nincsen törvény sem. Az osztrák polg. perrendtartásban volt meg a határozat e tekintetben és ez már rég hatályon kivül helyeztetett, a