A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 24. szám - Házas ágjogi szabályzat a polg. bíróságok elé tartozó válóperekben. 1. r.

94 A JOG. setét alperesek ellen, köteles volt bebizonyítani azon döntő körülményt, hogy tényleg a kereseti földek egy évi békés birtokában volt; felperesnö azonban ezen körülményt mivel sem bizonyította, mert azon állitását, hogy néhai férje P. János halála után ö volt a kérdéses földek birtokábau, csak azon körülményre alapítja, hogy ö mint örökhagyóval halála napjáig közös háztartásban élt házastárs e jogon az ingatlanokat már férje életében birtokolván, férje halálával az ingatlanok birtokában maradt. Tekintve azonban, hogy a 2—4 alatti telekkönyvi kivonatok szerint a kereseti ingatlanok néhai P. János kizárólagos birtokát képezték; ennélfogva neje birtokosnak tekinthető nem volt, azon körülmény által tehát, hogy néh. P. János halálakor felperesnö a hagyatéki vagyonban találtatott, a felperesnö által állított birtoklási folytonosság igazoltnak nem tekinthető, sem a jelzett körülményből nem vonható azon jogi következtetés, hogy férje halála után felperesnö volt a hagyatéki ingatlanok birtokosa ; mindezeknél fogva felperesuönek a -kereseti ingatlanokra vonatkozó tényleges birtoklása egyáltalában bizonyítottnak tekinthető nem lévén, ennélfogva birtokháboritás esete sem forogván fenn : az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával felperesnőt keresetével elutasítani kellett. (1886. nov. 24., 42,511. sz. a.) A ni. kir. Curia (1887. ápr. 1. 1,636. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatván, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolásán felül még azért is, mert: felperesnö özvegyi jogánál fogva fel volt jogosítva a férje után maradt vagyon birtokában maradni és alperesek az alapon, hogy az ingatlanok tulajdonjoga atyjuk nevére van bekebelezve, nem voltak jogosítva magukat annak birtokába önhatalmúlag helyezni, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A közös jog érvényesítésére, törvénykezési gyakorlatunk szerint bármelyik üzlettárs a többi társ csatlakozásától függetlenül megteheti a szükséges jogi lépeseket. — Tehát az üzlet-társak mindenike jogosult az üzlet-vezetőtől számadást követelni, önállólag s függetlenül üzlettársaitól, s habár e jogosultság szerződésileg nem is lett kikötve. A bpesti ker. és váltótszék: Dr. Grezlo Ernő által képviselt Teh János, mint felhívó, — dr. Maislis -Mór által képviselt B. Döme mint az első-magyar egyesületi könyvnyomda cég tulajdonosa s felhívott elleni 2,000 frt üzleti betétre vonatkozólag számadás előterjesztésére. A (1886. ápr. 30. 62,693. szám alatti) végzésével felhívottat kötelezte szemben fclhivóval a számadás előterjesztésére, stb. A kir. tábla helybenhagyta indokaiból s még azért is: mert a felhívott számadással tartozik nemcsak az .1. szerződésben kifejezetten elvállalt kötelezettségnél fogva, hanem a keresk. törv. 62. §. alapján is ; és e jogot a társak mindegyike önállóiag s a többi társaitól függetlenül érvényesítheti; mivel a közös jog érvényesítésére a törvénykezési gyakorlat szerint a jogosítottak bármelyike megteheti a szükséges lépéseket, s e tekintetben az egyik társ igénye a másik társ önkényétől vagy csatlakozási hajlandóságától függővé nem tehető ; mert az első bíróság nem is perbehivásra utalta a felhívottat, hanem helyesen figyelmeztette ama jogára, hogy számadása előterjesztése esetében s ezzel,egyidejűleg módjában áll az 1881 : LIX. t.-c. 8,">. §. értelmében a 3-ik tárhat is- számadása helyeslésére vagy kifogásolására felhívni; s ez uton számadását valamennyi érdekelttel szemben rendezni; mert végül azon kérdés eldöntése: váj jon megillette-e felhivót 2,000 frt s vájjon ebből a J. Henriktől váltóper utján követelt 1,000 frt levonandó-e, a számadási per érdemére tartozik. (1887. márc. 31-én 4,323. sz.) A Táltótörvény szellemével és a váltóforgatás természetével ellenkezik, hogy a forgatmányból annak már létezett szövege törültessék é3 az előbb kitörült forgatmány üres hátirattá átváltoztassék, minél fogva az ily hátirat a tulajdonosi minőség megállapítására szükséges láncolati összefüggéshez nem alkalmas. A budapesti kir. itélő tábla: Az e.-b. Ítéletét helybenhagyjad ndokok: Felperes mint forgatmányos követeli az elfogadótól a kereseti váltó összegének lefizetését. Forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minőségét a v. t. 36 §. rendelkezése szerint a hátiratoknak összefüggő s egész ő hozzá lenyúló láncolata igazolja. A most idézett törvénvhelyen egyszersmind meg vau határozva, hogy ezen összefüggés akkor létezik, ha az első hátirat a rendelvényes nevével, minden későbbi hátirat pedig annak nevével van aláírva, ki a közvetlen megelőző hátiratban mint forgatmányos fordul elő. A kereseti váltó hátlapján a rendelvényes forgatói név aláírása előfordul ugyan, de kétségtelen egyúttal az is, hogy név aláírása felett forgatmányosul a cservenkai, ó- és új sziváczi tak.-pénztár volt eredetileg megnevezve, mely pénzintézet a kereseti váltónak, hogy birtokába is jutott, kitűnik annak a váltó előlapján olvasható feljegyzésből úgy a forgatmány szövegének alakjából, kétségtelen továbbá az is, hogy a kérdéses forgatmány szövege töröltetvén, felperes az ekként üres hátirattá átváltoztatni vélt forgatmány alapján kívánja váltó tulajdonosi minőségét igazolni; tekintve azonban, hogy a váltótörvény szellemével és a váltóforgatás természetével ellenkezik, hogy a forgatmányból annak már létezett szövege törültessék és az előbb kitörült forgatmány üres hátirattá átváltoztassék, minél fogva az ily hátirat a tulajdonosi minőség megállapítására szükséges láncolati összefüggéshez nem alkalmas. Tekintve továbbá, hogy a forgatmányosul megnevezett takarékpénztár a kereseti váltót felperesre nem forgatta és hogy ennélfogva felperesnek a kereseti váltóhoz tulajdonosi minősége az 1876. XXVII. t.-c. 36. §-ában előirt módon igazolva nincs, tekintve másrészről, hogy a váltó birtoklása egymagában az abból származható jogok érvényesítésére nem elégséges és hogy a váltó alapján jogokat csak annak törvény szerint igazolt tulajdonosa gyakorolhat, felperes a kereseti váltó tulajdonosául fennebbiek alapján nem tartható és így őt annak alapján kereseti jog meg nem illeti. A magyar kir. Curia: Tekintve, hogy a váltó birtoka csupán a váltótörvényben előirt módon szerezhető meg ; tekintve, hogy a törvényben oly módozat, mely szerint váltó birtoka a már kitöltött forgatmány szövegének egyszerű kitörlése által is megszereztethetnék, megállapítva nincsen: a másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1887. május 10-én. 378.) Bűn-ügyekben. Maga a puszta körülmény, hogy a tolvaj fegyvert viselt, bűntetté minősíti a lopást az ellopott dolog értékére való tekintet nélkül. (Btk. 337. §.) A in. kir. Curia (a kolozsvári kir. törvényszék előtt lopással vádolt Gy. Ferenc elleni bűnvádi ügyben): Minthogy vádlott, a mint maga beismeri, a vádbeli cselekmény elkövetésekor pisztolyt viselt; a lopás a btk. 337. §• szerint is bűntetté minősíttetik; mert ezen törvényszakasz értelmében a fegyverviselés minősítő jellege a fegyvernek sem használatáu, sem használatra elkészített állapotban lételén, a mely esetben a cselekmény esetleg rablás bűntettét képezné, hanem csupán azon feltevés jogosultságán alapul, hogy a tolvaj el levén látva egy ily eszközzel, azt tetten kapatás esetén erőszak vagy fenyegetés alkalmazására használhatja, a mint ez kitetszik a törvényszakasz azon rendelkezéséből is, mely szerint a fegyver viselése bűntetté minősíti a lopást, habár a tolvaj a fegyvert se nem használta, se nem mutatta, stb. Adalék a magánlaksértés vétségének fogalommeghatározásához. A in. kir. Curia (magánlak megsértésének vétsége stb. miatt vádolt K. Mátyás és társai ellen az egri kir. törvényszék előtt indított bűnvádi ügyben) : A btk. 332. §-ban körülirt magánlak megsértésének vétségét az követi el, a ki másnak lakásába, üzlethelyiségébe, azokkal összeköttetésben levő vagy azokhoz tartozó valamely helyiségekbe jogos indok nélkül cselszövéuynyel vagy az abban lakónak, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellenére bemegy, vagy abban annak akarata ellenére benmarad. Tekintve most már, hogy id. M. Péter sértett saját előadása szerint, S. Domokos vádlott többek által üldöztetve, az ő garáddal bekerített udvarába bemenekült, hogy utána sokan beszaladtak, kik közül ő S. Ferenc és K. Mátyás vádlottakat felismerte és hogy akkor, midőn tőlük kérdezte, kogy mit akarnak. S. Ferenc vádlott őt egy fadarabbal főbe vágta, mire valamennyien udvarából szaladva eltávoztak; s tekintve, hogy nevezett sértett határozottan kijelentette, bogy az üldözők erőszakot nem használtak s csak ugy beugrottak a kerítésen, mely csak kis alacsony garádból áll; világos, hogy S. Ferenc és K. Mátyás vádlottak csupán az által, hogy S. Domokos vádlott után id. M. Péter udvarába beszaladtak és ott S. Domokos vádlotton kívül id. M. Pétert is