A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 24. szám - Emelendő - e az igazságügyi bélyeg- és jogilleték?

Hatodik évfolyam. 24. szám. Budapest. 1887. június 12. Szerkesztőség: y. sas - iitcii 14. szíim. Kiadóhivatal: V. sas - ntca 14. szám. Kémntnk vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ÍZ IGAZSÁGÜGY MIM KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÉJEI!' Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ögyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr. fél » . 8 » — » negyed » . 1 > 60 > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Emelendő-e az igazságügyi bélyeg- és jogilleték? Irta: dr. Kemény Dezső, gálszécsi ügyvéd. — A bűntett elleni küzdelem. Iita: dr. Lukács Adolf, pécsi jogtanár. — A betudás (collatio) az örökösödési jogban. Irta: dr. G a a r Vilmos, Sopron. - Házasságjogi szabályzat a polg. bíróságok elé tartozó válóperekben. Iftá : Sztchló Kornél, budapesti ügyvéd. — Ausztria ós Külföld (Finnland büntető törvényhozása. Irta: Vargha Ferenc, b.-gyulai kir. alügyész.) — Sérelmek. (Zugirászát a nagy szalontai kir. járásbíróság területén. Irta : V e r u s). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. — Hirdetés. MRLLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a "Budapesti Közlönyé ből. (Csődök. — Pályázatok.) I'off Tih •rén tfM ra" vállalatu tavaly megindítottunk, olvasóink tetszését teljes mértékben meg= nyerni tudta, mit annak jeléül tekintünk, hogy jogászküzön= ségünknél valóságos hiányt pótol. Ez bír arra berniünket, hogy loráhhra is folytassak, Ehez ;s nyitunk az 1SS2. éri törvények és ifffirjstíyifffffi miit intet" i rendeletekre 30 ív erejéig '£ Tisztelt' előfizetőink, de csakis ezek, ezért a csekély árért meg kapni kifli int kiáll itásba n és a lehető legjobb jefff/zetekkcl ellátva az előfizetett törvényeket és igaz= ságügyi rendeleteket, és pedig lehetőleg nem sokára rá, hogy a hivatalos lapban megjelentek, és igy nem kell bevámiok, m/g azok a könyvkereskedésben füzetekben bocsáttatnak közre. A jó hirnevü Ráth Mór=féle kiadó cég, melylyel ezen vál= lalat iránt megállapodásra léptünk, elég biztosíték, hogy mint az elmúlt évben, ugy a mostaniban is sikerülni fog olvasóinknak legmesszebb menő igényeit kielégíteni. A 2 frtn tfi előfizetés: ár posta/utalvátiyttyal kiadóhivatalunkhoz címzendő. j JOG" kiadóhiuatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. Emelendő-e az igazságügyi bélyeg- és jogilleték ? Irta': Dr. KEMÉNV DEZSŐ, gálszécsi ügyvéd. Nyomasztó igazságügyi viszonyaink közepette, mintha csak azok még szomorúbb sorsra volnának juttatandók, az igazságügyi bélyeg- és joyilleték határoztatik felemeltetni. Talán azért, mintha talán ez még nem volna elég magas és még emelést engedne ? — Nem. Ezt a pénz- és igazságügyi miniszter urak is kell, hogy tudják. De fel kell emelni, mert a deficit nagy; ezt pedig ha törik-szakad apasztani kell. De honnan, hogy és mikép ? Megadóztatni már nincs mit, felemelni már nincs hol. De miután ismétlő fegyer mégis kell, erre pedig 40 vagy mit tudom én hány millió szükséges, — a kiadási szükséglet megvan, ennek fedezetét pedig ha a föld alól is, de előteremteni muszáj. Minthogy pedig muszáj, és van még igazságügyünk is, mely busásan jövedelmez, mert hát hárrűadfélszer annyit hoz be. mini a mennyibe kerül, — van még honnan jövedelmet teremteni, ugy vélekedik a pénzügyminiszter ur. Azzal persze ő nem törődik, hogy ép ez azon ág, melynél nyerészkedni nem volna szabad, és melynél, ha a szükséglet nem igényli, a bevétel apasztandó volna, mert az igazságszolgáltatás ha jó is, de drága — megverte az isten — hát még ha olyan mint a mienk, a hol minduntalan csak azt a panaszt lehet hallani, hogy rossL is és e mellett méregdrága. Bíróságaink teendőkkel annyira el vannak halmozva, hogy ennek megfelelni nem képesek. Innen a horribilis restantia, eltekintve attól, hogy a biró saját érdekében minél jobban iparkodik apasztani annak számát, nehogy hanyagnak vagy lassú munkásnak lássék. Ezért az alaposság rovására gyorsan iparkodik letudni az ügyeket, vagy a maga nevén nevezve szalmáz. Innen van a tömérdek felebbezés, innen a még tömérdekebb restantia és ^indokainál fogva helybenhagyó felsöbirósági (értem a kir. táblánál) itélct, mert az aránylag kevés biró miatt, az ügyekkel való túlhalmozás folytán nincs ideje a rendszerint elsőbiróságilag felületesen elbírált ügyet áttanulmányozni s alapos ítéletet hozni, hanem arra -van kényszerítve, hogy csupán, az Ítéletet és talán még a fclcbbezést is, elolvassa és rámondhassa, hogy »indokainál fogva helybenhagyatik«. Mert hisz ez a leggyorsabb elintézési mód. A helyett tehát, hogy az igazságügynél tényleg meglevő bevételek a birák és bírósági hivatalnokok létszámának cinelésére és ez által a fenti miséria orvoslására fordíttatnának; ezzel ellenkezőleg a bevételek mesterségesen emeltetnek, a baj pedig orvosolatlanul hagyatik. A felületes ítéletek nagy számának okát adtam. Annak természetes folyománya a nagyszámú felebbezés. Amannak apasztására és ezeknek alapos elbírálására tehát ugy az első foiyamodású, mint a felsőbíróságoknál az egyedüli orvoslat a birák és ennek megfelelöleg a bírósági hivatalnokok szaporítása lenne, nem pedig a jogorvoslatok korlátozása. (1881. évi LIX. t.-c. 17., 52., 59. §-ai, 1883 : VI. t.-c.) Persze nálunk, a hol a diurnisták napdijai leszállittatnak, hol a kinevezések hónapokig tartanak, hol a jogorvoslatokat financiális okokból korlátozzák, hogy a birák csekély létszama a teendőkkel megbirkózhassék, arról szó sem lehet, hogy igazságügyi viszonyaink javitására, akarom mondani misériák orvoslására valami történjék-, mert ezt a hadseregnek száz milliókra menő szükséglete nem engedi; az igazságügynél nyerészkedni kell, hogy legyen ismétlő fegyverekre ! De ha a dolog igy áll, akkor ne ott keresse a szükséglet fedezetét, a hol keresni nem szabad, mert egy ország igazságszolgáltatását az ismétlő fegyvereknek feláldozni bűn. Ha az igazságügynél a bélyeg- és jogilletéket emeljük, agyonütjük azt. mely már most is eléggé sinlik. Ha már leszállítani nem akarja a pénzügyminiszter ur, akkor emelésére se gondoljon. Persze ez utóbbi is csak olyan pium desiderium, mert ö mindezt ép oly jól tudja mint bárki más. S épen azért, mert tudja és mert dacára ennek arra elhatározta magát, föl kell tennem, hogy más expedienst nem talált, minthogy az igazságügynél keresse a jövedelmek szaporítását.