A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 24. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression cimű munkája nyomán. 2. r.

200 A JOG. Ide levén terelve az ügy, röviden hozzászólni kivánok e téren is. Több szem többet lát. Ugyanis a nyerészkedésre felhasznált igazságügynél van egy jövedelmi ág, melynek hasznait csak részben élvezi most. És ez a 1 e 1 e t j ö v e d c l e m, melyből egy részi a leletezö közegnek juttat. Tessék ezt a leletjutalékot saját céljaira felhasználni s meglesz az igazságügynél a nagyobb haszon, mint volt eddig. Ennek a mellett, hogy a leletjutalék — ezen Judás-pénz a kincstár pénztárába fog folyni, még azon előnye is lesz, hogy alaptalan leletekkel sem a perlekedő közönség, sem az ügyédi kar egyre üldöztetni nem fog, továbbá hogy a pénzügyi hatóságoknak tömérdek idejét az ilyen — nagy részben alaptalan leletezgetésekből eredő illetékelőirás, nyilvántartás, felebbezés, — elbirálás rabolni nem fogja, mert azt a lelet után szomjazó tisztviselőt nem lesz a mi többé arra ösztönözze, hogy minden áron leletet csináljon, mint teszi igen gyakran azon reményben, hogy a felemelt illeték ellen a megleletezett laicus feledékenységből vagy tudatlanságból, az ügyvéd pedig feledékenységből vagy a tárgy csekélységénél fogva felebbezni nem fog, vagy ha esetleg; felebbeznek, az hiábavaló lesz, mert le nem irja a pénzügyi felsőbb hatóság. Ha a leletező közegek elesnek a Judás-bértől, nem lesz alaptalan leletezés s a pénzügyi hatoságoknak nem lesz alaptalan leletügyekkel dolguk. Szabadulnak tehát tömérdek munkától, mely a kincstárnak mit sem hozott be. De másrészről a kincstárnak sem lesz belőle kára, mert az illető tisztviselő a kincstárnak jogos fináncérdekeit szigorú fegyelmi felelősség terhe mellett őrizni lesz kénytelen. Ezzel és ne jutalékok adásával biztositsa a kincstár a bélyegröviditések kellő ellenőrzését. Ily úton az, igazságügynél is lehet meg jövedelem-szaporulatra szert tenni, de nem az illeték emelésével. A haszon is meg lesz és kárral sem fog járni. A bűntett elleni küzdelem. * Pr i n s A d o 1 f: C r i m i n a 1 i t é e t repression című munkája nyomán. Közli Dr. LUKÁCS ADOLF, pécsi jogtanár. (Második közlemény. ) Azon criminalis osztályok, melyekben a »penchant au crime« feltalálható, ezen most vázolt körülményekben birják fejlődésüknek tényezőit. A megtorló justitia szempontjából közelebbről is meglehet határozni jellegüket, u. m. szokásos, vagy hiva t á s o s k ó b o r 1 ó k és szokásos vagy hivatásos bűntettesek, kikkel szemben állanak az alkalom szerinti kóborlók és bűntettesek. A modem statisztika által megállapitott ezen distinctio ezuttal a büntető jogtudomány alapját képezi és a biró sem hagyhatja ezt figyelmen kivül. Az alkalom szerinti bűntettesek kisebbségben vannak; az ő életük rendes, az ő ösztöneik helyesek; egy hirtelen szenvedély, egy meggondolatlan felhevülés, az akarat mulékony lanyhasága bűntettbe keverik; a láz egy neme uralmat nyer felettük, melynek elmulása után az élet rendes utjaira térnek. Ellenben a beválás szerinti bűntettesek, melyek a börtönök népességének többségét alkotják, valóságos criminalis osztályt képeznek. Ezek a megrögzött, javithatlan, visszaeső gonosztevők. Ezek a rendes társadalommal szemben képezik a nagy forradalmi törzsöt (grande tribu rebelle), mely a nyomorultak, tudatlanok, részegesek, gonoszok, henyék és prostituáltakból toborzódik. Ezen had tagjai nem többé, mint az elsők, egy momentan érzelemnek, hanem egy állandó hajlamnak (tendance permanente) engedelmeskednek. Bármely futólagos körülmény a delictum elkövetésére hajtja őket, mert nekik minden alkalom jó, mely azon célra vezet. Sőt egy egész közvélemény áll hátuk mögött, mely őket biztatja, a népszerűség jellegével ruházza fel tetteiket és delic tumaik elkövetésének valóságos rugóját képezi. Ezek alapján látjuk, hogy minden delictum szempontjából kétféle tényezőt kell megkülönböztetni, u. m. esetleges, a milyen a kor, a jellem, temperamentum, vagyis a személyes dispositiók és ezek mellett a társadalmi tényezők (facteur * Előbbi közlemény a »Jog« 23. számában. collectif ou social), vagyis a helyzet, az állandó körülmények, az általános törvények. Az alkalom szerinti bűntettesnél az egyéni, esetleges tényező az uralkodó, a döntö; itt mindig az e g y é n az, a ki előtérbe lé p. A hivatásos bűntettesnél ellenben a t á rsad a l mi tényező van túlsúlyban, épen azért itt a társadalom (la collectivité) az, a mely az előtérbe lép, a mely a delictum érvényesitésénél a döntő. A jómódú, képzett és müvelt osztályokban, melyek semmi ben sem szenvednek hiányt és melyek már bölcsőjüktől kezdve a civilisatio minden előnyében részesülnek, a delictum elkövetésében rejlő hiba személyes és kivét e lk é p e n f o r d u l elő. Az a l s ó rétegekben, a hol minden hibás és mindenben hiány van s a melyekhez tartozó egyénnek a delictum elleni küzdelemre nézve nem áll rendelkezésére sem jelenben a társadalmi támogatás, sem a multból maradt hatalmas ősök emléke, a delictum el k ö v e t és é b e n r e j 1 ő h i b a a s z a b á l y é s m i n d e ne k felett társadalmi h i b a. Ezen alapon t e h á t a criminalitá s d ö n t ő t é n y ezőit a társadalmi erők képezik; hogy tehát a criminalitás ellen sikeresen küzdhessünk, halni kell a társadalmi erőkre és mindaddig, mig a törvényhozó a criminalitás socialis jellegét figyelmen kivül hagyja, a hozott büntetőtörvények mindig csak béna karunk lesznek. II. FEJEZET. A felelősség és a büntet ö j o g. A d e 1 i c t u m a t ö r t é n e t i e v o l u t i ó szempontjából t e k i n t v e. A nagy számok törvénye és az egyéni s z a b a d s á g. A bűntettes és a socialis állapot között fenforgó ezen kölcsönhatás előtérbe tolja a felelősség nehéz problemáját. Ha igaz az, hogy a hideg éghajlat alatt több lopás és a meleg alatt több ölés követtetik el; ha igaz, hogy a gabonaárnak emelkedése, mint az élet nehézségeit szaporitó körülmény, a vagyon elleni; és a gabonaárnak leszállása, épen mint a jóllét előidézője, a közerkölcsiség elleni delictumokat szaporitja; ha igaz, hogy vannak társadalmi csoportok, melyekben a »p e n c h a n t au crime« legyőzhetetlen és ismét olyanok, a hol az. el van nyomva és ha igaz, hogy a criminalitás az örökletes hajlam, az atavismus, a társadalmi organisatio feltételeihez van kötve: akkor első pillanatra is kitetszik, hogy az ember a végzetnek öntudatlan játéktárgyát képezi, ennek folytán lerontjuk a felelősség elvét és elvonunk a büntető justitia alól minden alapot. Ellenben ha az. ember moralis magatartásának különféleségeit a szellem önkéntes nyilatkozatainak tulajdonitjuk, ha a felelősség egyedüli alapját a jó és rosz közötti választás elméleti képességében látjuk és a delictumban, illetőleg az erényben is a XIX. század metaphisikai lényeit szemléljük: akkor igen természetesen a büntetés a közintézmények épületének kulcsát képezi. Az igazság azonban az, hogy a modern tudományok a felelősség régi tengelyét kimozditák helyükből és annak pivotját az egyénből a társadalom életébe h e l y e z t é k á t, mi által az, t. i. a felelősség, egyszerre egyrészt jobban megingatható, (t. i. az egyén szempontjából) másrészt jobban meghatározható (t. i. a társadalom szempontjából) fogalommá lett, (la science.... en a fait ainsi quelque chose de plus tangible et de plus sacré á la fois. ) E tudományok hirdetik ugyanis, hogy ha akarjuk megitélni az embert, ismernünk kell öt phisikai és moralis jellege szerint. Az antropologiai iskola a szokásos bűntettesek között olyan visszaütött typusokat (type de régression) állapit meg, melyek phisikai jellegeik szerint a nomalis typusu embertől eltávolodnak és a primitif ember typusához közelednek. A psychiatria ismét más alapra helyezkedik. Ennek szavai szerint, melyeket kiválóan Benedict és H e g e r hirdetnek, a javithatlan bűntettesek, a nélkül, hogy örültek lennének, a psychikai képességeknek oly gyengeségét és szűk voltát árulják el, hogy az a szellemi equilibriumot megzavarja náluk. Benedict ezt az állapotot, mely ugy az őrültségtől, mint a normális állapottól lényegesen különbözik, n eurastheniána k nevezi. Ezen neurasthenia képtelenné teszi a rosz hajlamoknak való ellentállásra. Ezek a tanok figyelemre méltók. Tudományos szinezetük megköveteli, hogy a biró is súlyt fektessen reájuk. Nem elegendő tehát elfogadni azt, hogy az ember szabad elhatározással bir, ennek meghatározása végett szükséges ismerni a bűntettes elődeit, családját, psychologiáját.