A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 23. szám - Utóhangok a "numerus clausus" kérdéséhez

A J OG. 91 kívül eszközöltetik, midőn azonban itéletileg állapittatik meg a kárösszeg, akkor a kamatok az alaposnak talált kereset beadása napjától illetik meg felperest. Alperes fizetés helyett a megítélt követelésnek bírói letétbe helyezésére köteleztetett, mert felperesi követelés bíróilag letiltatván és mert válaszában a követelés letételébe felperes maga is beleegyezett. (22,152/1886 sz.) _ A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét nem felebbczett azon részében, mely által felperes kereseti követelésének az első bíróság által megítélt tőkét és kamatot meghaladó részével el lett utasítva, érintetlenül, egyebekben pedig helybenhagyja. Indokok: A ker törv. 472. §,-a szerint a szerződő felek jogaira és kötelezettségeire nézve a biztosítási szerződésben csak annyiban intézkedhetnek, a mennyiben erről a keresk. törv. II. rész 7. cím 2-ik fejezete sem intézkedik De arról, hogy a tüzkár-biztositási szerződés annak létre jötte után beállott valamely körülmény következtében mikor veszti hatályát ? a keresk. törv. a 485., 488. és 490. §-okban világosan intézkedik. — A keresk. törv. 484. §-a pedig jogot ad a biztositónak, hogy szerződésileg kiköthesse, hogy ezen szakaszban említett esetek beálltával a szerződés hatályát veszti. Miből következik, hogy a felek az idézett §-okban foglaltakon kívül még más oly körülményeket, melyeknek fen forgása esetében a tüzkárbiztositási szerződés hatályát vesztené, szerződésileg megállapítani jogosítva nincsenek s az ilyen szerződési kikötések a keresk. törv. 472. §. határozott rendelkezése szerint hatálylyal nem bírnak. De az általános biztosítási feltételek 7. §-ában foglalt azon kikötés, hogy alperes kötelezettsége megszűnik, vagyis a biztosítás hatályát veszti, ha biztosított tárgyak rendelkezési jogosultságában záloglás folytán változás áll be, nem oly intézkedés, mely a keresk. törv. 485. §. 1 — 5. pontjában, a 488. §. harmadik bekezdésében, a 49.). § ában körülirt rendelkezés alá lenne vonható. Nem vonható ezen intézkedés a keresk. törv. 484. §-a rendelkezése alá sem, mert ezen törvényszakasz intézkedése szerint jogosítva van ugyan a biztosító szerződésileg kikötni, hogy ha a biztosított tárgy tulajdona, illetőleg a tárgyhoz való érdek a szerződés tartama alatt másra megy át, a biztosítási szerződés hatályát veszti ; de a végrehajtási zálogolás által, mely miatt alperes a szerződést hatálytalannak tartja, a biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való tulajdonjoga a dolog természetéhez képest nem, de még a biztosított tárgyakhoz való érdek sem megy át másra oly módon, hogy a biztosított érdeke megszűnnék, mert a hitelező zálogjogával terhelt tárgyak a hitelezőnek kielégítési alapul szolgálnak, a hitelező kielégítésével pedig a végrehajtást szenvedett tartozásától szabadul és így kétségtelen, hogy a biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való érdeke az ezekre vezetett végrehajtás által meg nem szűnik. — Az pedig, bogy a keresk. törv. 484. §-a nem azon esetről intézkedik, midőn a biztosított tárgyakhoz a biztosítotton kivül még másnak is támad érdeke, a mi végrehajtás esetében előáll — hanem azon esetről rendelkezik, midőn a tárgyakhoz való érdek másra megy át, a biztosított érdeke padig megszűnik — a keresk. törv. idézett §-ából kétségtelen. Ezek szerint alperesnek az általános biztosítási feltételek a keresk. törv. 472. §-a értelmében hatálylyal nem biró 7. §-ára alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett, hanem az első bíróság ítéletét a kár összegére, a kamatra és perköltségre nézve az abhan felhozott egyebekben pedig a fent előadott indokok alapján helyben hagyni kellett. (1836. évi december hó ll-én. 5,8jii. sz.j A m. kir. Curia (1887. május 20. 214/v.): Tekintve, hogy a kereset alapját képező biztositásnál a keresk. törv. 481. §. esete nem forog fenn, a mennyiben azon körülmény folytán, mely szerint a biztosított tárgyak egy része bírói végrehajtás utján lefoglaltatott, a biztosítottnak vagyis jelen esetben felperesnek a biztosított tárgyakhoz kötött érdeke megszűntnek nem tekinthető és hogy ennélfogva alperes mint biztosító ily feltételt a keresk. törvény 472 §-a értelméOen nem köthetett ki, hogy ennélfogva a másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. sta. Külföldön folyamatban levő per csak akkor állapítja meg a „perfüggöség" (litis pe dentia) kifogását, és az ott hozott ítéletet csak akkor lehet kifogáskép, mint „ítélt dolog" (res judicata) ellenTetni, ha a külföld illető állama és Magyarország közt ez iránt az államszerződésekben viszonosság áll fenn. A budapesti kir. keresk. és váltó tvszék: Az 1886. fal. 19-én 36,181. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes Cz. W. H. a Párisban 1886. jan. 2-án 6,000 frankról és Párisban 1886. jan. 2-án liá frank 55 ^cent-röl kiállított két váltó alapján mint elfogadó a kereseti 6,17ó frank 68 cent váltóösszeget s ennek 1886. jan. 4-től járó ű° 0 kamatát, 6 frank 68 cent óvásdíjat, 83 frank 63 cent váltóilletéket, 45 frank 31 cent költséget és a fordítási költséggel együtt összesen 66 frt 90 krban megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Habár az A és B< a. váltóknak a 2- . a. ítélet alapját képező hasonösszegü két váltóval azonossága a váltók egyező tartalmánál és azon oknál fogva, mivel felperes nem állította, hogy részére alperes a kereseti váltókhoz hasonló más váltókat fogadott volna el, kétségtelenül kitűnik, mindamellett azon körülmény, hogy alperes a kereseti váltók alapján a szajnamelléki ker. bíróságnak Párisban 1886. márc. 22-én kel: 2' . a. ítéletével ezen váltók összege megfizetésében elmarasztaltatott, az 1886. juj. 19-éu 36,181. sz. a. hozott sommás végzésnek hatályon kivül helyezése indokául nem szolgálhat, mert alperes az által, hogy felperes a váltókat ezen tszéknél mint alperes jelenlegi lakhelye szerint illetékes bíróságnál újra beperesitette, nagyobb előnyben részesült annál, melyet az 1881. LX. t.-c. 3. §. előirt eljárás eredményezhetne, miután a beperesités által alperesnek alkalom szolgáltatott a követelés ellen netán fenforgó érdemleges kifogásai érvényesítésére. Tekintve tehát, hogy netaláni kielégítés esetében az eredeti váltók alperesnek visszaadaudók és így alperes azon hátránynak, hogy a követelés kifizetése után a 2\. a. Ítélet alapján ellene a francia bíróságok által végrehajtás foganatosittassék, kitéve nincs s tekintve, hogy ebből folyólag felperes követelése érvényesítésére nézve, viszonosság fennállása esetében is a 2\ . a. ítélet alapján végrehajtást kérni jogosított ugyan, de kötelezett nem lenne, a sommás végzést, miután ennek kieszközlése által alperes jogsérelmet nem szenvedett, hatályában fentartani kellett. A budapesti kir. iléíötábla: Tekintve, hogy Magyarország és Franciaország között ezen országok bíróságai által hozott ítéletek végrehajtására nézve államszerződés nem létezik és hogy ezen államok biróságai között az iránt viszonosság létezne, alperes nem bizonyította; tekintve, hogy ily körülmények között, ha a hitelező követelési igényének hazai bíróság által akar érvényt és ennek alapján kielégítést szerezni, szükséges, hogy a hazai bíróság előtt, (melyre nézve a francia bíróság ítélete nem létezik) az adóst külön perelje ; tekintve, hogy e szerint alperes részéről e perben a 2-/. alattira alapítottan az ítélt dolog (res judicata) vagy a per függősége (exceptio litis pendentis) iránti kifogás hatályosan fel nem hozható ; tekintve másrészről, hogy a perköltség fejében a felperesi ügyvédnek saját fele ellenében megállapított összeg a teljesített munkával és felmerült készpénzkiadással arányban áll, a kir. ítélőtábla az clsöbiróság ítéletét ezen és annak azon indokainál fogva, mely a 2 /. alatti Ítéletben érintett váltóknak a kereseti váltókkal azonosságára és azon körülmény kifejtésére vonatkozik, hogy alperes azon hátránynak, miszerint a kereseti követelés ellene kétszer behajtassák, kitéve nincs, helybenhagyja. A m. kir. Curia : A budapesti kir. tábla ítélete helybenhagyatik. (1887. május 18. 209/v.) Bűn-ügyekben. Ha a személyes szabadság megsértésének vétsége bilii^ek alkalmazása mellett követtátik el, ez sanyargatásunk veendő és a tiitt e szerint minősítendő. (Bfk. 193., 195. §-ai.) A nyíregyházai kir. törvényszék (1883. évi június hó 7., 2,923. sz. a.): C. Zoltán vádlott az özv. B. Józsefné sérelmére elkövetett s a btk. l9j. §-ba ütköző s ugyanezen §. szerint minősülő személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért a btk. 92. §-ának alkalmazásával fogház büntetés helyett főbüntetésül a btk. 27. §-ában jelzett célra fordítandó 100 frt és behajthatlanság esetére a btk. 53. §-a alapján 10 napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre ítéltetett, stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás során kihallgatott tanuk bemondásával és vádlott beismerő vallomásával beigazoltatván, hogy vádlott 1882. év folyamán özv. B. Józsefnét letartóztatta s őt bilincsekbe verve, zárka hiányában, egy bika-ólba elzáratta, honnan azonban sértett alig 2 — 3 órányi elzárás után a bika-ól ajtaját kinyitva, vádlott tudta nélkül megszökvén, a kezén lábán lévő bilincscsel Nyíregyházára jött s a rajta elkövetett cselekményt feljelentette.