A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 23. szám - Utóhangok a "numerus clausus" kérdéséhez

A J 0(3. vett lovak egyike értéktelen kehes volt s hogy az összes vételárból a kereseti követelésnek megfelelő értéket, a felperestől elvett ló képviselte. (1887. március 4-én 6,203/86. sz.) Törlési keresetűek, még ha a bekebelezett követelés kifizetés? igazoltatnék is, nem adható hely oly esetben, midőn arra alzálogjog szereztetett s a felperes nem bizonyítja, hogy alperes a nyilváukönyvi jogot rosszhiszemüleg szerezte. A. nagybecskerekí kir. törvényszék : Alperes G. V köteleztetik 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett tűrni, hogy a jankahidi 141., 35. és 36. telekjegyzőkönyvben M. F. javára 742 frt erejéig bekebelezett, de időközben feltételesen már törölt zálogjogára az 1886. évi 26,440. sz. végzéssel felülelőjegyzett zálogjoga töröltessék, illetve a törlés bekebeleztessék. Indokok: A keresethez csatolt és M. F. követelésének bekebelezése alapjául szolgált eredeti kötvényre 181)4. évi dec. 12-én vezetett teljes hitelt érdemlő engedmény tanúsága szerint 18G4. évi dec. 12-én a 724 frtnyi zálogjog, melyre a felülbejegyzések történtek, telekkönyvön kívülien S. A. tulajdonává vált és igy ez időben a felülbejegyzéseknek alapjául szolgált 724 frtos zálogjog az egyenes adós M. F. tulajdona nem volt, ugyanezen engedményre vezetett nyugta szerint a 7^4 frtnyi követelést S. A. engedményes felperesektől felvette és az eredeti adóslevelet nekik visszaadta, sőt azok szorgalmazására a törléshez alkalmas m ilatkozatot is kiszolgálta. Ennélfogva még az esetbeu is, ha a telekkönyvi hatóságtól beszerzett 2,308/84. sz. végzés szerint az 1886. évi 26,440. sz. végzéssel G. V. által kieszközölt zálogjogi felülelőjegyzés az 1881. évi 8,784. sz. végrehajtási zálogjogi bekebelezéssel ugyanazonos is volna, a törlés bekebelezésének tűrésére alperes annál is inkább kötelezendő volt, mert az 1866. évi május 27-én kelt levél alapján kieszközölt zálogjogi felülelőjegyzés már eredetileg érvénytelen volt, mert a felülelőjegyzés és illetve a felülbekebelezós alapjául szolgált zálogjog M. F tulajdona többé nem voit s igy erre alperes felülbejegyzéseket jogosan ki nem eszközölhetett. A budapesti kir. ítélő tábla: A kii. törvényszéknek ítélete megváltoztatik és felperesek végrehajtási alzálogjog törlésére irányzott keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Az ausztriai általános polgári törvénykönyvnek a telekkönyvi rendelettel kapcsolatban érvényben fenntartott 469. §-a értelmében, a jelzálog megszüntetésére az adósság lefizetése magában nem lévén elegendő, a jelzálogos jószág mindaddig lekötve marad, mig az adóslevél a nyilvánkönvvekböl ki nem töröltetik; továbbá ugyanazon törvénykönyv 1,467. §-a szerint, nyilvánkönyvi jogok rendszerint három év alatt birtokoltatnak el. Ezek előrebocsátása után: tekintve, hogy a jankahidi 141., 35. és 36. telekjegyzőkönyvekben C. 2., 3. és 4. sorszámok alatt 734 frt tőke és járulékai erejéig fő- és mellékjelzálogilag bekebelezett alapzálogjog az időben, midőn arra alperes G. V. a 2,641/1866. számú végzéssel 500 frt töke és járulékai erejéig alzálogi előjegyzést, a 8,784/881. számú végzéssel pedig végrehajtás utjáni bekebelezést nyert, a fentebb hivatolt tjkönyvben még mint M. F.-t illető követelés volt telekkönyvileg bejegyezve, arra tehát M. F. ellenében alperes G. V. jogosan perelhetett alzálogjogot; tekintve továbbá, hogy alperesnek M. F. ellenében szerzett nyilvánkönyvi joga, a törlési kereset beadásáig -három éven túl van bejegyezve, felperes pedig azt, hogy G. V. a M. F.-t illetett és alzálogjogilag terhelt 724 frt követelésnek S. A. javára még az 1864. év december hó 12-én engedmény utján történt átruházásáról és az engedményes részére még az 1865. évben történt lefizetéséről, ekképeni megszűntéről, még az alzálogjog szerzését megelőzőleg közvetlen tudomással birt volna és hogy ilykép arra G. V. alzálogjogát tudva rosszhiszemüleg szerezte volna, nem is állítják, annál kevésbé bizonyították ; tekintve végül, hogy különben is, a telekkönyvi rendelet 148. §-a értelmében, végrehajtási zálogjognak eredeti érvénytelenség indokábóli törlése, kitörlési keresettel nem szorgalmazható: felpereseket alaptalan s helytelen törlési keresetükkel el kellett utasítani. A m. kir. Curia: A kir. Curia a másodbiróságnak Ítéletét az abban felhozott okokból, mindazonáltal a nyilvánkönyvi jog elbirtoklásából merített, a per során azonban alperesi részről kifejezetten nem érvényesített okolás elhagyásával helybenhagyja. (1887. márc. 30. 7,160/86. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a biztosított tárgyak feletti rendelkezési jogosnltsághan zálogolás folytán változás áll he, ez nem oly körülmény, mely míatl a bizlositó a biztosítási szerződést hatálytalannak nyilváníthatná. A budapesti kir. kereskedelmi és ráltótörvénysaék mint kereskedelmi bíróság Dr. Kármán Bertalan ügyvéd által képviselt Weisz M. J budapesti kereskedő felperesnek Dr. Schmidt Titus ügyvéd által képviselt cs. kir. szab. adriai biztosító társaság alperes ellen 12,200 frt tőke s járulékai iránt indított kereskedelmi perében következőleg itélt: Alperes köteles 12,137 frt 51 kr. tőkét, ennek 1884. október 2-től számítandó 6% kamatait és 212 frt perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett bírói letétbe helyezni. — Keresetének 62 frt 49 krnyi részével felperes elutasittatik. Indokok: Alperes a kereset ellen azon kifogást teszi, hogy az A) alatti kötvény a tüzeset bekövetkeztekor már többé hatálvnan nem volt, mert felperes árúkészletére mint biztosított tárgyra végrehajtások vezettettek. — Ily esetben pedig a biztosítási szerződés a feltételek 7-ik §-a értelmében megszűnik ha csak alperes mint biztosító irásbelileg késznek nem nyilatkozik, a szerződést a végrehajtások dacára hatályában továbbra is fentartani, felperes azonban a végrehajtásokról alperest nem értesítette, tehát a szerződésnek fentartása iránt még csak módjában sem állott nyilatkozni. — Kifogásolja továbbá alperes a keresetben felszámított kárösszeget, tagadván annak mennyiségét. A szerződés hatályára vonatkozó kifogást illetőleg kétségtelen, hogy a szerződésnek a biztosított tárgyra vezetett végrehajtás esetére feltétlenül bekövetkezendő megszűnte — mint a keresk. törv. a biztosítási ügyletekről szóló fejezetével ellentétben nem álló — jogérvényesen kiköthető, tekintet nélkül arra, hogy ily végrehajtás a biztosítottnak a biztosított tárgyhoz való érdekére befolyással van-e vagy nincsen. Felperes azon észrevétele tehát, hogy a biztosító szerződés szüntető hatályú feltételeket csak a kt. 4S4. i;-ban engedett korlátok közt köthet ki — nem bir alappal. — Azonban alperesnek a szerződés hatályára vonatkozó kifogásának alapjául szolgáló 7. §. nem is az általa állított feltételt tartalmazza, hanem a szerződés megszűntét többek közt ahhoz köti, hogyha »a rendelkezhetési jogosultságban zálogolás vagy zárolás következtében változás áll be, tehát a megszüntető feltétel nem a zálogolás, hanem az ennek következtében beállható változás a biztosítottnak, a biztosított tárgy feletti rendelkezési jogában. A 7. §-ban emiitett zálogolás csak a változást előidézhető és e £-ban felsorolt módok egyike és ezen zálogolás alatt csakis oly mérvű intézkedés értendő, mely által a biztosított tárgy a biztosított rendelkezése alól szoros zár vagy gondnoki kezelés stb. által többé-kevésbé elvonatik. Jelen esetben azonban alperes nem is állította, hogy felperes árúkészletére vezetett végrehajtások alkalmával a puszta összeíráson kívül egyébb intézkedés is történt volna. — Azon érvelése alperesnek, hogy a biztosított, miután ellene végrehajtás vezettetett, a biztosított tárgyakat többé nem őrzi oly gondossággal mint előbb, mi által a tűzveszély íokoztatik, továbbá, hogy a végrehajtás folytán a biztosítás alapfeltételét képező érdek is csorbul, tehát maga a végrehajtás ténye eléggé indokolja a szerződés megszüntetését, nem fogadható el, mert a fentiek szerint a puszta végrehajtás a szerződés megszűntének feltételéül kikötve nem lévén, az ebből vont — különben is alaptalan következtetések a szerződés hatályára mi befolyással sem lehetnek. — A szerződés e szerint a tüzeset idejében'hatályában fennállottnak lévén tekintendő, alperes ezen szerződés értelmében kártérítéssel is tartozik. — Alperes a kár mennyiségét a per folyama alatt tagadta ugyan, azonban a 46,:>69/85. sz. a. kelt végzéssel elrendelt póttárgyalás alkalmával a kereseti kárkövetelésből 12,137 frt 51 krt mint saját kárbecslője Schön Lipót által megállapított kárösszeget a maga részéről is elfogadta, ezen összeg erejéig tehát alperes beismerése alapján marasztalandó volt. Az alperes által elfogadott ezen összegen felüli 62 frt 49 kr. iránti keresetével azonban felperes el volt utasítandó, mert alperes tagadásával szemben az általa hivatkozott és kihallgatott tanuk vallomásukkal a 12,000 frton felüli kárküvetélés tekintetében mi bizonyítékot sem szolgáltattak, keresetének ezen része tehát igazolatlan maradt. A kamatok alperes kifogása dacára is a kereset beadása napjától Ítéltettek meg, mert a kötvény lti. §-a a kártérítési összeget a kár megállapításától számítandó 15 nap múlva mondja ugyan kifizetendőnek, ezen 15 nap azonban csak az esetre van kikötve, ha a kármegállapitás egyezségileg peren