A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 21. szám - A hozomány bizonyítása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 21. számához. Budapest. 1887. május 22-én. Köztörvényi ügyekben. Az ugjTéűi munkadíj és kiadás iránti követelés jogerejü bii ói végzéssel már megalapítva levén, annak fizetése alól alperes nem menekülhet azon alapon, hogy azon végzés neki különösen kézbesítve nem lett. Az aradi kir. járásbíróság: dr. Robicsek Ágoston ügyvédnek mint felperesnek, Kresztits Döme ügyvéd által képviselt L. ]• ellen 06 frt 10 kr. ügyvédi munkadíj iránti perében — mint kereskedelmi bíróság 1886. április 21. 5,021 sz. ítéletével alperest a kereset értelmében elmarasztalta, ha felperes ügyvéd leteszi a fiiesküt arra, hogy az alperestől felvett 25 frt nem az egyezséggel befejezett 5,104. sz. és a 9-19 frt 47 kros rendes perre együttesen, hanem csakis az utóbbira kapta egyedül. A budapesti kir. tábla helybenhagyta az e. b. ítéletét még azért is, mert a jelen per tárgyát képező ügyvédi munkadíj s kiadás iránti követelés alperes ellenében jogerejü bírói végzéssel már megalapítva levén: annak megfizetése alól alperes a.?, alapon, hogy e végzés neki különösen kézbesítve nem lett és igy a sérelmesnek talált díjmegalapitás ellenében jogorvoslattal nem élhetett, nem menekülhet; minthogy a perr. 259. §. intézkedése szerint, alperesnek magának vagy annak, ki a féltől első végzések elfogadására felhatalmazványnyal bír, csak a keresetre hozott első végzés kézbesítendő saját kezéhez; a per folyamában hozott minden más határozat ellenben a felek megbízottjának kézbesítendő; mely általános szabály alól a törvény a fenforgó esetre kivitelt meg nem alapit.« (1886. september 3., 4,106. sz. a.) A zálogtárgy értékének végrehajtási eljárás utján történt felosztása rendszerint nem zárja ki a jelzálogos hitelezők azon jogát, hogy a jogellenes kielégítéshez jntott s igy az ö hátrányukra jostalannl gazdagodó hitelezötársak ellen perutoa gazdagodási keresettel felléphessenek. A sorrendi végzés materiális jogérvénye. A rimaszombati kir. törvényszék : Felperes J. Ede jelen keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kereseti követelésével elutasítandó volt, mert jóllehet az oláhpataki, másolatban becsatolt 45. szám alatti telekkönyvi birtokivvel igazolva van, hogy az abban foglalt F. György nevére tulajdonjogilag bekebelezett birtokból F. Mártonra szállandott örökségi osztályrészre a telekkönyvi törvény 75. szakaszában foglalt fentartással felperes J. Ede javára 600 frtnyi összeg zálogjogilag bekebeleztetett, tehát azon esetben, ha a 45. sz. alatti telekjegyzőkönyvben foglalt s F. Györgyöt zálogjogilag illető vagyonörökösödés folytán közosztály tárgyává válandott volna, felperes J. Ede a F. Márton örökségi osztályrészére C. 1. alatt bekebelezett 600 frt biztosítéki összeget annak ellenében érvényesíthette volna, minthogy azonban az oláhpataki 45. sz. alatti telekjegyzőkönyvi birtokra a dobsinai takarékpénztárnak kötelezettségében állott tulajdonjogilag bekebelezett F. György ellen a most nevezett pénzintézet javára C. 2., 3., 4., 5. alatt összesen 190 frt tőke s járulékai erejéig történt zálogjogi bekebelezések folytán a 45. szám alatti telekkönyvi birtok végrehajtás utján közárverésen eladatott, s a befolyt vételár az azt megelőzte sorrendi tárgyalás folytán, mennyiben azon alkalommal a dobsinai takarékpénztár követelése ellen kifogás nem emeltetett, ki is utalványoztatott, e szerint a felperes tudta és belenyugvása mellett törvényszerűen foganatosított végrehajtási eljárásból folyó kiutalványozás ellen felperes jelen kereseti követelését még annálfogva is, hogy az 1882. évi 2,0o0. sz. alatti jogerejü végzéssel kitörültetni rendelt zálogjogának alapjául szolgált követelés maiglan is fenállana, be nem bizonyittatott, jogosultnak tekinteni nem lehet Mert annak bizonyításául, hogy F. György akkor, midőn a dobsinai takarékpénztár követelése jelzálogilag a telekkönyvbe bekebeleztetett és perrel behajtatott, már nem élt, a bemutatott családi értesítő teljes hitelt érdemlőnek már azért sem vétethetett, mivel a becsatolt négy rendbeli váltópernél látható kézbesítési ivek tanúsága szerint ugy a marasztaló végzéseket, valamint az idézési végzéseket F. György aláírásával bizonyítva, maga. jvette által, miből önként következik, hogy ha magát a dobsinai takarékpénztár adósának, avagy ha azon F. Györgygyei magát azonosnak, a ki a dobsinai takarékpénztár által megtámadtatott, nem tartotta volna, ezen rá nézve jogtalan eljárás miatt vagy maga, vagy pedig az utána örökösödésre hivatott utódok jogorvoslattal élnek, ez nem történvén, s ezzel a személyazonossága kétségtelennek bizonyulván, arra nézve pedig, hogy a dobsinai takarékpénztár F. György elleni követelését más uton és módon, mint a 45. szám alatti telekjegyzőkönyvi birtok eladása folytán részére kiutalványozott összeggel érvényre emelte volna, felperes részéről törvényszerű bizonyíték nem szolgáltatván, a bizonyitatlanul hagyott kereseti követelést ennélfogva elutasítani kellett. (1885. november 7-én 407. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a felebbezett ítéletet helybenhagyja. Indokok: Felperes a per folyamán nem tagadta, hogy alperes azon 218 frt 05 krt, a melyet most felperes keresetbe vesz, a F. György ingatlanára vezetett végrehajtás folyamán az ingatlan vételárából kapta ; nem tagadta azt sem, hogy ezen összeg az ő meghallgatásával és beleegyezésével lett kifizetve azon követelés fedezésére, a melyet alperes F. György ellen bírt és a mely az oláh-pataki 45. számú telekjegyzőkönyvben C. 2., 3., 4. és 5. tétel alatt be volt kebelezve, miből önként következik, hogy miután felperes a sorrendi tárgyalás folyamán sem a zálogjognak érvényes voltát, sem pedig az alperesi követelésnek fennállását nem kifogásolta, őt illetőleg mind a két körülmény már itélt dologgá lett az által, hogy az ö belenyugvása folytán a zálogjog bírói határozattal érvényesnek ismertetett el és alperes követelése mint fenálló tartozás kifizettetni rendeltetett; ha tehát az 1881 : LX. t.-c. 179. i}-ában megengedett kifogással akkor sem élt, jelenben sem a zálog érvényét, sem a követelés valódiságát többé per tárgvává nem teheti. Helvesen lett tehát keresetével elutasítva. (1886. évi május 4-én 53,267/85. sz.) A 111. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár a zálogtárgy közössége által jogviszonyban állott hitelezők azon jogát, hogy a jogellenes kielégítéshez jutott és így az ő hátrányukra jogtalanul gazdagodott hitelezőtársuk ellen peruton és gazdagodási keresettel felléphessenek, a zálogtárgy értékének magán vagy végrehajtási eljárás utján történt felosztása rendszerint ki nem zárja is: a felperest keresetével elutasító másodbirósági ítéletet mindazonáltal helyben kellett hagyni azért, mert oly tények fenforgása, melyek az e címen indított keresetet jogilag megállapítanák, nem igazoltatott. A követelés valódisága és fennállása ellen emelt kifogás ugyanis felperes részéről nem igazoltatott, mert a mennyiben felperes az alperes és adósa között lefolyt perben nem állott és igy arra, hogy az abban hozott ítéletnek a közte és alperes közötti viszonyra vonatkozó hatályát e perben is vita és elbírálás tárgyává tehette, jogosítottnak tekintethetik is, jelen esetben nem oizonyitotta sem a követelés valótlanságát, sem annak fen nem állását. Xem bizonyította ugyanis a követelés valótlanságát, mert maga is beismeri, hogy alperes egyik F. György ellenében valódi követeléssel bírt; az pedig, hogy a zálogtulajdonos melyik F. György volt, miután a zálogjog az egyenes adóstól különböző személy vagyonára is megszerezhető és jelenleg végérvényesen meg is szereztetett, a követelés valódiságát nem érinti. És nem igazolta annak fenn nem állását, mert az általa kínált eskü nem arra vonatkozik, hogy alperes követelése F. György vagy ennek nevében lett volna kifizetve; a forgatók által teljesített fizetés pedig a váltókövetelést meg nem szünteti és nem zárja ki azt, ho&y a váltóbirtokos meghatalmazás utján ez összeget a tulajdonképi adóstól maga nevében bevegye. A nem lényeges és más adatokkal különben sem támogatott körülményre kínált föeskü tehát mellőzendő lévén, a követelés fen nem állása begyözve nem lett. Ily körülmények között tehát az alperesi követelés kielégité-