A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 20. szám - Az indítvány visszavonásának vélelmezése

78 A JOG. megtámadható végzések sorába nem tartozik: a felfolyamodás hivatalból visszautasítandó volt. (1887. márc. 11-én, 677. sz.) MaUacssági Ítélet ellen is van perújításnak helye. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az e.-b. ítéletét megváltoztatja, alperes perujitási kérelmének helyt ad és az eljáró bíróságot utasítja, hogy jelen ítélet jogerejíívé válta után, a per érdemében határozzon, egyúttal alperesi ügyvéd felebbezési munkadíját s kiadását saját fele ellenében 25 frtban állapitá meg. Indokok: Az 1881. 59. t.-c. 69. §-ának 2. pontja szerint perújításnak van helye, ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó olyan új bizonyítékot hoz fel, melyet az alapperben nem használt és miután alperes 50,998/884. sz. a. beadott perujitási keresetében az ott mellékelt okiratokkal és felhívott tanukkal a per lényegére vonatkozó és az alapperben nem használt új bizonyítékot szolgáltatott, az annak alapján kért perújításnak az idézett törvény értelmében helyt adni kellett, mert a többször idézett törvény a meg nem jelenés miatt pervesztéssé vált félre nézve kivételt nem tevén, a perújítást, a mennyiben a pervesztes fél az alapperben nem használt valamely új bizonyítékot hoz fel, tekintet nélkül arra, hogy az illető mi alapon lett pervesztes, feltétlenül és megszorítás nélkül megengedi; mert azon esetek, melyekben a perújításnak helye nincsen, az 1831. évi 59. t.-c. 7l. §-ábau vannak felsorolva, ezek között pedig azon eset, midőn a fél meg nem jelenése miatt lett pervesztes, nem foglaltatik ; és mert ezek szerint a meg nem jelenés folytán hozott, Ítélettel befejezett perújítás kizárva nem lévén, az pedig, hogy a tárgyalási határidő elmulasztása esetében igazolásnak van helye, a perújítás, mint a törvény által ki nem zárt, tehát megengedett perorvoslat alkalmazásnak útjában nem állhatván: a perújítás megengedése ellen felhozott felperesi kifogásnak helyt adni nem lehetett. A magy. kir. Curia : A másodbiróság ítélete, az abban felhozott okoknál fogva, helybenhagyatik. Újított felperes ügygondnokának felebbezési munkadíja gondnokoltja irányában 6 frtban állapittatik meg. (L8S6. október 13. 514.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Oly váltó, melyen a kiállítás helyét tartalmazó rész le Tan szakítva, de mely az elfogadás alkalmával rajta volt, megállapítja a váltó-bíróság hatáskörét, ha ugyanizon kiállítási hely a perlés előtt utólagosan ráiratik. A debreceni kir. törvényszék (1886. május 7.2,699. sz. a.) Ipolyi Lipót ügyvéd által képviselt H. Henrik felperesnek Sík |ános ügyvéti által képviselt R. Hermann alperes elleni 65 frt és járulékai iránti váltóperében következőleg itélt : .... tartozik alperes a Debrecenben 1885. október 1-én 65 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 65 frt váltóösszeget felperesnek megfizetni, stb. Okok: Alperes a váltótörvény 93-dik § a értelmében bizonyítani tartozott volna, hogy a kereseti váltón a fizetés helye, mint a 3. §. 7. pontja szerint egyik lényeges kellék hiányzott az elfogadás aláírásakor és hogy az utólagos kikötés egyesség ellenére történt. Ezt azonban alperes felperes tagadásával szemben nemcsak nem gyakorolta, sőt maga beismerte, hogy a váltón látható kiszakitás előtt ugyancsak Debrecen volt a fizetés helyéül feltüntetve ; annak bebizonyítására pedig, hogy az emiitett kitépést fiiperes szándékosan és a váltó érvényének megsemmisítése céljából tette, felperest szintén nem lehetett szorítani, mivel a jogi vélelem felperes álláspontját támogatja, ellenkezőleg valamely váltónyilatkozat törlésének esetével, mely határozott akaratból eredő tényre nézve a törvény is a 6. §-ban nyíltan rendelkezik. Ez okokból a váltóbirói hatáskört meg kellett állapítani. A per érdemére vonatkozó alperesi kifogások szintén nem voltak bírói figyelembe vehetők, stb. A budapesti kir. Ítélő tábla (1886. október 11. 4,843. sz.) az első bíróság ítélete a váltóbirói hatáskör s illetve helyi birói illetékesség megállapítására vonatkozó pontjában a pts 252. §-a alapján s tekintve, hogy az A. a. váltó az 1876. évi 27. t.-cikk 3. §-ában előszabott minden lényeges kellékekkel el van látva s azon valamely lényeges kelléknek kitörlése nem észlelhető s tekintve, hogy a váltónak leszakított részén alperes beismerése szerint is fizetési helyül Debrecen volt kitüntetve, ezen fizetési helynek a váltóra újból reá vezetése tehát megállapodás ellenesnek akkor sem jelentkeznék, ha a váltónak a fizetési helyet eredetileg tartalmazott része nem csupa véletlenből, hanem szándékosan, azonban alperessel történt megállapodás nélkül, milyent ö nem is állit, szakittatott volna le, helyben hagyja; a per érdemében ellenben megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. A m. kir. Curia (1887. ápril 27. 65. v. sz. a.): a másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva helybe hagyatik stb. Bün-ügy ékben. Az ngynevezetl meghatalmazási közvádemelés esetében, ha a magánpanaszos visszalép panaszától, hivatalból! eljárásnak nincs halye és azért jogosult vád hiányában vádlott ez esetben felmentendő. (Btk. 2G0. és 270. §-ai.) Az aranyos-marőthi kir. törvényszék: Rágalmazás miatt vádolt W. Gyula elleni bűnvádi ügyben következő Ítéletet hozott: W. Gyula vádlott a btk. 227. §-ába ütköző hamis vád bűntettének vádja s következményeinek terhe alól felmentetik; ellenben a btk. 260. §-ába ütköző és a 270. §. szerint minősülő rágalmazás vétségében bűnösnek kimondatik és ezért egy havi fogházra és 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: W. Gyula vádlott N. Gyula m kir. pénzügyőri biztost Léván a besztercebányai kir. p. ü. igazgatóságnál a btk. 467. §-ába ütköző megvesztegetés bűntette miatt bepanaszolván, ezen feljelentés nemcsak fegyelmi, de fenyítő eljárás megindítására is okot szolgáltatott. Minthogy pedig N. Gyula kir. pénzügyőri biztos ellen e tárgyban indított bűnvádi eljárás e kir. törvényszéknek 5,357/B. sz. határozatával jogérvényesen beszüntettetett, valamint a besztercebányai kir. pénzügyigazgatóságnak értesítése szerint a további fegyelmi eljárás is nevezett pénzügyőri biztos ellen be lett szüntetve s így a jelzett feljelentés teljesen alaptalannak bizonyult; a feljelentő W. Gyula ellen N. Gyula panasza alapján s a kir. ügyészségnek indítványa folytán fenyítő vizsgálat lett elrendelve és folyamatba téve. W. Gyula vádlott a vizsgálat folyamán a lévai kir. járás-, mint vizsgálóbiróság előtt történt kihallgatása alkalmával ugyan maga is beismerte, hogy N. Gyula kir. pénzügyőri biztost akkor, a midőn őt a besztercebányai kir. pénzügyigazgatóságnál megvesztegetés miatt feljelentette s ennek folytán ellene nemcsak fegyelmi, de bűnvizsgálat is lett folyamatba téve, de az eredményhez képest mindkettő beszüntetve, hamisan vádolta, a miért is N. Gyula vádlottól bocsánatot kért s utóbbi a bocsánatkérést az ellene elkövetett méltatlanságért kellő elégtételnek tartván, neki megbocsátott s az ellene folyamatba tett fenyítő eljárást beszüntetni kérte. Miután azonban W. Gyula vádlott a megtartott végtárgyalás folyamán a lévai kir. járásbíróság előtt tolt beismerő vallomását visszavonta s tagadásba hozta és igy bizonyítékok hiányában a hamis vád bűntettével alaposan nem vádolható, tekintve, hogy ebbeli vádját a közvádló kir. ügyész is elejtette; ugyanazért W. Gyula vádlottat a terhére rótt hamis vád bűntette alól bizonyítékok hiányában felmenteni, ellenijén tekintettel arra, hogy a többször nevezett pénzügyőri biztost hatóság előtt megvesztegetés büntette, tehát büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta, ez pedig a vizsgálat folyama alatt valótlannak bizonyult és vádlott a végtárgyalás folyamán is kifejtette, hogy ő N. Gyula kir. pénzügyőri biztost még most is bűnösnek tartja és tekintettel arra, hogy ezen cselekmény a btk. 276. §-a értelmében hivatalból üldözendő : W. Gyula vádlottat a panasznak pauaszló által történt visszavonása dacára, a btk. 260. § ába ütköző s a 270. §. szerint minősülő rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani és bűntelen előéletét, valamint azon körülményt, hogy magáuvádló neki megbocsátott, tekintve, fenti büntetésre Ítélni kellett. (1885. szept. 15-én, 2,008/B. sz. a.) A budapesti kir itélő tábla következőleg itélt: A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, vádlottat a btk. 227. §-ába ütköző hamis vád bűutettében mondja ki bűnösnek s ezért őt a btk. 91. §. alkalmazása mellett két évi fegyházra, három évi hivatalvesztésre ítéli. Indokok: W. Gyula vádlott N. Gyula pénzügyőri biztos ellen megvesztegetés miatt feljelentést tévén, a nevezett biztos ellen a bűnvádi és később a fegyelmi eljárás is megindittatott. Ezen eljárások alatt a vád mellett semmi bizonyíték sem merült fel és ugy a bűnvádi, mint a fegyelmi eljárás N. Gyula ellen megszüntetett. Minthogy pedig W. Gyula nemcsak merőben alaptalan vádat emelt N. Gyula ellen, hanem a lévai kir. járásbíróság előtt tett vallomásában azt is beismeri, hogy a vád alaptalanságát tudta; minthogy ezen beismerése a N. Gyula ellen keresztülvitt bűnvádi vizsgálat által is támogattatik és a beismerés visszavonását elfogadhatóan nem indokolta; W. Gyula vádlottat a btk. 227.