A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 20. szám - Az indítvány visszavonásának vélelmezése

A JOG. 79 §-ába ütköző és e szerint büntetendő hamis vád bűntettében kellett bűnösnek kimondani s tekintettel az elsőbirósági Ítéletben ielhozott enyhítő körülményekre, a btk. 91. §-a értelmében bün­tetni. Nem gátolhatta ebben a kir. itélő táblát azon körülmény sem, hogy a kir. ügyész csak rágalmazás vétségében indítványozta vádlottat bűnösnek kimondatni; mert a kir. ügyész a kir. tábla által alapul elfogadott cselekmény miatt emelvén vádat, a bíróság az ügyészi felfogás által sem a minősítésben, sem a büntetés kiszabásában törvény szerint korlátozva nincs, annál kevésbé, mert a kir. ügvész vádlott terhére felebbezett is. (1886. máj. 4-én, 9,103. sz. a.) A in. kir. Guria következő Ítéletet hozott: Az alsóbb bíró­sági ítéletek megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól jogosult vád hiányában felmentetik. Indokok: A hamis vádnak hivatalból üldözendő büntette miatt kezdetben emelt vádat bizonyítékok elégtelenségénél fogva a kir. ügyész a végtárgyaláson elejtvén, miután a vádrendszer keretében a hivatalból való bírói eljárásnak helye nincsen; vádlott cselekményét a közvádló által véginditványba nem hozott hamis vádról intézkedő törvények büntetési tételei alá vonni nem lehet s ennélfogva a kir. tábla Ítélete helybehagyható nem volt. A kir. Curia fenntartja ugyan azt a gyakorlatát, hogy a cselekményt valódi ismérvei szerint minősiti, de a büntetés megállapításánál tekintetbe veszi azon törvényszakasz büntetési tételeit, melyek alapján a közvádló vádját emelte. A fenforgó esetben azonban a Curia ezen gyakorlata alkalmazásba azért nem jöhet, mert a köz­vádló vádját a btk. 260. és 270. §-aira alapította, mely esetben a kir. ügyész hivatalból csakis mint a magánvádló meghatal­mazottja van a vád emelésre jogosítva s így a vádra közvetlenül jogosult fél nem ö, hanem a magánvádló ; minthogy azonban a jelen esetben a magánvádló az 1883. február 10-én felvett jegyző­könyv szerint vádlott bocsánatkérése által kielégíttetve, vádját visszavonta, ez által a kir. ügvész meghatalmaztatása is létezni megszűnt; ennélfogva nem lévén jogosult vád, melynek alapján vádlottat büntetés alá vonni lehetne, őt a köz vádló által emelt vád és következményei alól föl kellett menteni. (1887. ápr. 19-én, 6,533. B. sz. a.) Héhmagzat elhajlás bűntettének váilja alól való felmentés 1) (ismerés dacára. A pestvidéki kir. törvényszék (1885. dec. 16. 8,411. sz. a.) ifj. T. Mihályné szül. Gy. Mária (25 éves, férjes, földmives, egy gyermek anyja) a btk. 285. §. 1. pontja alá eső méhmagzat elhaj­tásának bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért egy évi börtönre és három évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Özv. N. Istvánné az ellene a btk. 285. §. 2. bekezdése alá eső méhmagzat elhajtása miatt emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentetik. Indokok: I. r. vádlott vizsgálati kihallgatása alkalmával nemcsak határozottan és részletesen beismerte, hogy f. é. cseresznye­érés idejében (június hóban) magát azon célból kenette meg II. r. vádlott által, hogy mintegy három hónapos méhmagzatát elveszítse és hogy a kenés következtében mintegy két hét múlva méhmagzatát el is veszítette, s a kamrában levő tűzhely alá el is ásta, férjének az esetet el is mondta, de cselekményének még okát is adta, hogy t. i. ipa első gyermekágya alkalmával öt dolog­talannak és lustának címezte, ezekkel boszantotta tehát szülésének megtörténtével; ezeknek ismétlésétől tartott és beismerte azt is, hogy f. é. október elején ismét oly jelenségeket érzett magában, mint terhességi állapotában és ezért II. r. vádlottal i;.mét meg­kenette magát, melyek következtében még ugyanaz napon vért vesztett, melyet egy rongyban elásott. Habár tehát ezen vádlott beismerő vallomását visszavonta, s azt állította, hogy ő terhes a mondott időkben nem volt s igy méhmagzatát el sem veszíthette: mindazáltal miután önkéntes vallomásának visszavonását elfogadhatólag indokolni nem tudja, mivel férje esküvel erősitett vallomása igazolja, hogy annak az első esetet ép azon körülményekkel beszélte el, melyeket önval­lomásában előadott s a szemlejegyzőkönyv igazolja, hogy a kamrá­ban a tűzhely alatti föld előbb felásottnak találtatott; végre miután az orvosszakértői vélemények is valószínűnek mondják a talált tünetekből, hogy vádlottól méhmagzat távolodott el s az alhasra gyakorolt mélyebb és erösebb nyomások, kenések a mag­zat elhajtására alkalmasaknak bizonyittatnak, vádlottat, miután a másodizbeni kenéskor vádlott maga sem vallotta azt, hogy ter­hességét valóban érezte, csak némely hasonló jelenségeket érzett, melyek azonban más baj következményei is lehettek s így a méhmagzat jelenléte meg nem állapitható ; az első ízben elköve­tett méhmagzat elhajtásának bűntettében bűnösnek kimondani kellett stb. II. r vádlott azonban felmentendő volt, mert határozottan tagadja, hogy tudomással birt volna I. r. vádlott terhességéről midőn megkente, s ez utóbbi azt maga sem állítja róla, mint egyszerű kenő asszonyról nem is vélelmezhető, hogy a terhesség első havában annak jelenlétét felismerje és mert jutalmat sem követelt. A budapesti kir. itélő tábla (1886. márc. 29. 2,401. sz. a.) I. r. vádlott a 285. §. első bekezdésébe ütköző magzatelhajtás bűntettének vádja és következményei alól felmentetik, stb. Indokok: A beismerés csak abban az esetben állapit meg jogszerű bizonyítékot vádlott ellenében, midőn annak tartal­mát egyéb nyomatékos adatok és ténykörülmények megerősítik. A jelen esetben vádlottnak a vizsgáló bíró előtt tett beismerésé­nél, az azt támogató adatok nyomatékossága és bizonyító ereje annál inkább mérlegelendő, mert vádlott eme beismerését a vég­tárgyalás folyamán visszavonta s mert vádlottnak a vizsgáló bíró általi kihallgattatása nem az előirt alakiságnak megfelelöleg foga­natosíttatott, a mennyiben a vizsgálati jegyzőkönyv tollvivő alkal­mazása nélkül s e helyett oly tanú jelenlétében vétetett fel, ki a jelen ügyben mint szakértő járván el, jelenléte vádlottat a szabad vallomás tételben veszélyezhette. Az első biróság vádlottnő bűnösségét beismerő vallomásán kivül férjének terhelő vallomására, másrészt a szakértők vélemé­nyére alapitja A férj vallomásának bizonyító erejét azonban jelen­tékenyen gyöngíti azon körülmény, hogy habár neje állítólag, s a mi feltűnő, a nélkül, hogy férje által kérdőre vonatott volna, önkényt felfedezte előtte magzatának erőszakos eltávolítását s a helyet, hova azt elrejtette, szintén megjelelte, ö, nejének ezen önvallomása feletti felháborodása dacára annak valóságáról magá­nak sem azonnal, sem utóbb, midőn a neje által állítólag elásott méhmagzat nyomai még el nem enyészhettek, meggyőződést nem szerzett s az esetet csakis hónapok múlva jelentette fel a nélkül, hogy eme hosszas késedelmet elfogadhatónak indokolná. Minthogy a íentiek szerint vádlott vallomása aggályosnak tűnik fel, de aggályossá teszi azt még a további körülmény is, hogy a házas felek közt rendszerint fennálló benső viszonya dacára éppen ő lép fel ily súlyos váddal neje ellenében, mi a fellebbezésben is hangsúlyozott ellenséges indulatra mutat e tanú részéről, minthogy továbbá a szakértők véleménye az állítólag még június havában, tehát hónapokkal előbb elkövetett magzatelhaj­tásra nem vonatkoztatható; de különben is arra nézve, hogv a vádlotton észlelt tünetek és jelenségek csakis méhmagzataak erő­szakos eltávolításából származhattak, határozott kijelentést nem is tartalmaz, minthogy végül a helyszínén 1885. évi október első napjaiban eszközölt szemle alkalmával az állítólag ugyanazon évi június havában elásott, mintegy három hónapos méhmagzatnak semmi nyoma sem volt található, mindezekhez képest vádlottnak a végtárgyaláskor visszavont beismerését a bizonyítás anyagának egyéb adatai kellőleg meg nem erősítvén, az vádlott bűnössé­gének megállapítására elfogadhatónak nem találtatik stb. A m. kir. Curia (1887. ápr. 26. 5,120. sz. a.) Eltekintve attól, hogy vádlott állítólagos méhmagzata, a szemlejegyzőkönyv tanúsága szerint feltalálható nem volt, ezen vádlott ellen a vizsgáló biróság előtt tett s a végtárgyaláson indokolatlanul visszavont beismerő vallomása szerint már annálfogva sem vétethetik a magzatelhajtás bűntette bizonyítottnak: mert annak megítélésére, vájjon az állítólag elvetélt méhmagzat a kenés következtében vagy más oknál fogva ment-e el, mint különös szakértői ismeretet fel­tételező kérdés, csakis szakértői vélemény megállapításának tár­gyát képezhetvén, vádlottnak erre vonatkozó állítása bizonyítékul éppenséggel nem szolgál. A kir. itélő tábla Ítélete tehát ezen indokoknál fogva hagya­tik helvben. Mig a sértett félnek a bűnvádi eljárástól való eláll isa mintegy bnntörlö hatálylyal bir, s általa a büntetendő cselekmény büntethetősége örökre elenyészik, annak büntethetősége tehát soha többé fel nem éled : addig a királyi ügyészség általi elállás, illetőleg a visszavonás még mindig fenhagyja a büntettet, mint a társa­dalmi büntetés alkalmazásának elenyészhetlen alapját, és fenhagyja tehát annak lehetőségét is, hogy újabb bizonyítékok sienése és előíllitása esetében a bűntett megbüntetésére érintetlenül fennálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom