A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 20. szám - Az indítvány visszavonásának vélelmezése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 20. számához. Budapest, 1887. május í5-én. s hogy ily össze mint az esküdte az is, hogy a p szerűen megtöri jogi termeszeiéi Köztörvényi ügyekben. Az eljegyzés egyoldalú felbontása esetére kötbér kiköthető és azért az keresetileg érvényesíthető is. A szegszárdi kir. törvényszék: Az 1886. évi aug. 13-ik napján, 6,670. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Pakson 1885. évi július 1-én 100 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, a kereseti 100 frt váltóösszeget megfizetni. Indokok: A tárgyalás során ugy a kihallgatott tanuk vallomásaival begyőzetett azon körülmény, hogy a kereset tárgyát képező 100 frt összeg kötbér gyanánt igértetett alperes részéről az ő fia s felperes leánya között megkötendő házasságra nézve s hogy a felek az eljegyzés alkalmával a hibátlan félnek az egybekelés nem sikerülte esetén 100—100 frtot kölcsönösen köteleztek kiállított váltókat tettek le A. Sándor paksi, ! illetékes lelkész előtt; begyőzetett továbbá felek gyermekei között az eljegyzés törvényTekintve pedig, hogy az eljegyzésből annak )gva, nemcsak a házasságra lépés kötelessége származik, hanem visszalépés esetére a hibátlan felet a kártérítés követeléséhez való jogosultság is megilleti s hogy különösen ugy törvényeink, valamint állandó bírói gyakorlat szerint is, az utóbbi esetben a kártérítés igényeit felöltő s a helyett jogosan követelhető kötbér kikötése a házasság erkölcsi s jogi elvével ellentétben nemcsak nem áll, hanem egyenes fizetéskötelezettséget állapit meg s hogy a jelen esetben a D. alatt csatolt levéllel felperes vétlensége teljesen igazolva van, annálfogva alperest továbbra is marasztalni kellett annál inkább, mert az előadottak szerint felperesnek a váltóhoz való jogcíme kétségtelenül áll, mert továbbá a váltóadásra alapul szolgált magánjogi egyezmény ugy a törvényekkel, valamint az erkölcsiséggel ellentétben nincsen, minthogy a jelen esetben a követelés nem házasság közvetítését eszközlő cselekményből származott s így arra a hivatkozott döntvény alkalmazást nem nyerhetett. (1886. jan. 7. 10,500/85. szám a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Részben alperes beismerésével, részben felperes által felhívott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy alperes fia és felperes leánya közt történt eljegyzés alkalmával mind alperes, mind felperes egyenkint 100 frtról kiállított váltót tettek le egy zárt borítékban A. Sándor paksi rabbi kezéhez, oly közös megállapodás és kötelezettség mellett, hogy a felek közül az, kinek családja részéről az eljegyzés ok nélkül felbontva lesz, a váltó értékét, mint kötbért és előre megállapított biztosítéki összeget a másik félnek megfizetni köteles. A. Sándor pedig a váltókat tartalmazó borítékokat, illetve váltókat az eljegyzés felbontása esetére a biztosítéki összeg érvényesithetése végett az eljegyzés felbontására okot nem szolgáltató félnek adja ki. Alperes beismerésével továbbá bizonyítva van az is, hogy a kereseti váltó az általa a mondott célból kiállított váltóval azonos. Alperes kifogásának lényegét az képezi, hogy a kereseti váltó A. Sándor rabbi által jogtalanul lett kiadva felperesnek s hogy ebből következve, felperes kereshetőségi joggal nem bir; továbbá az, hogy a váltó, mint házasság céljából történt eljegyzés biztositékául szolgáló összegről, tehát törvény által meg nem engedett célzattal kiállított és elfogadott, törvényes jogcím hiányában nem érvényesíthető. Minthogy azonban alperes nem tagadván, beismerte, hogy a kérdéses eljegyzés fia által minden ok nélkül, illetve felperes és családja kezdeményezése vagy arra okot szolgáltató cselekménye nélkül lett felbontva s igy A. Sándor csak a nyert utasításhoz képest járt el akkor, midőn a nála letéteményezett váltókat felperesnek kiadta s minthogy hazai törvényeink szerint az eljegyzés alkalmával az egyik fél egyoldalú visszalépése esetére bizonyos kötbér vagy kártérítési összeg kiköthető és ennek alapján követelhető és igy alperes, mint felperes leányát eljegyzö és fia helyett felperessel, mint a másik jegyes természetes és törv gyámjával és képviselőjével kötött szerződés ellenében másik kifogással nem élhet; minthogy továbbá alperesnek azon további kifogása, hogy a váltóra értéket nem kapott, miután ez a fentiek szerint kikötve nem volt, alappal nem bir, a feltétel pedig, melyhez a fizetési kötelezettség kötve lett, t. i. az eljegyzésnek alperes fia részéről ok nélkül felbontása bekövetkezett; minthogy végre alperes által a viszonválaszban felhozott azon kifogás, hogy felperesnek a kereseti összeget képező kára nem volt, miután ezt a váltóeljárás 16. és 21. §-a értelmében kellő időben és helyen nem érvényesítette, de azt, hogy fizetés kár fenlétének kimutatásához lett kötve, nem is állította, figyelembe nem jöhet: a különben minden lényeges kellékekkel biró váltó értékét alperes megfizetni köteles. (1886. máj. 5. 859. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla ítélete annak indokaiból helybenhagyatik. (1886. dec. 20-án, 743. sz. a.) Azon tszék, mely birói letétbe helyezett összegre az 1>M : I S t.-e. 84. §-a értelmében vezetett végrehajtást, illetékes egyúttal ezen összeg kiutalványozására is? A m. kir. Curia (1887. márc. 16. 1,42:. sz. a.): Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, mely K. Jánosnak W. Mózes elleni végrehajtási ügyben a szatmár-németii kir. tszék és az ottani kir. járásbíróság közt felmerült, a végrehajtás elrendelésére s ezzel együttesen a végrehajtás alá vett letéti összeg letiltcsára és a közpénztár értesítésére a szatmár-németii kir. tszéket, ellenben ugyanazon letétpénzösszegnek annak idején leendő kiutalványozására a sz.-németii kir. jbiróságot mondta ki illetékesnek. Mert az nem vitás, hogy a fenforgó ügyben a végrehajtás elrendelésére a nevezett kir. tszék, mint perbíróság van hivatva ; az 1881 : LX. t.-c. 84. §-a pedig rendeli, hogy a midőn a végrehajtás csupán közpénztárból felvehető követelésekre vagy birói letétbe helyezett összegekre rendeltetik, kiküldött kirendelése mellőztessék s a pénztár a végrehajtánt elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás által, tehát a végrehajtást elrendelő bíróság által értesíttessék. De a mi már a lefoglalt összeg kiutalványozását illeti, az idézett törvény 133. §-ához képest az a bíróság van a kiutalványozásra hivatva, mely a végrehajtás foganatosítására illetékes és az nem lehet kétséges, hogy a nem ingatlanra vezetett végrehajtás foganatosítására az 1881 : LX. t.-c. 18. §-a szerint a kir. jbiróság illetékes, stb. Birósági végrehajtó díjainak megállapítása. (1881 : LX. t.-c. 27. §-a.) A budapesti kir. itélö tábla tömeggondnok is söd választmány fel folyamodására: Az elsőbirósági végzés nem neheztelt részéhen érintetlen marad, a bírósági kiküldött eljárási díjainak mennyiségére vonatkozó neheztelt részében azonban megváltoztatik s annak 3 írtjával számított 9 napi eljárási díja Ü7 frtra szállíttatik le. Indokok: Mert a csődtömeghez tartozó vagyon elárverezésével megbízott bírósági végrehajtó eljárási díjainak megállapításánál az 1871. évi LI. t.-c. 24. §. c) pontja értelmében nem a csődhitelezök száma, hanem csakis az elárverelt vagyon becsértéke irányadó. (1886. november 16-án, 33,874. sz.) A ni. kir. Curia: H. Lajos birósági végrehajtó felfolyamodására a felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Indokok: A birósági végrehajtó díját az 1881. évi LX. t.-c. 27. §-a szerint a kiküldő bíróság állapítja meg. E szerint a birósági végrehajtó diját megállapító végzésekre nézve is, a jogorvoslatok tekintetében az idézett törvénycikk szabványai irányadók. Minthogy pedig a másodbiróságnak az 1881. évi LX. t.-c. keretében hozott végzései ellen további felfolyamodásnak csak az ott külön kifejezetten megjelölt esetekben van helye, a neheztelt végzés pedig az idézett törvény szerint további jogorvoslattal