A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 19. szám - A felsőbb forumok restantiái - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 4. r.

A JOG. 10:; ji igényt a hátrahagyott vagyonra; a/ unoka nem azért öröÁ„' 1"' 11 szülőjét helyettesíti, hanem mert öt ugyanazon vérségi Kötelék fűzi az örökhagyóhoz, mint szülőjét, vagyis az unoka nem szülője, hanem saját jogán örököl.*3 Ez a mai jogtudomány meggyőződése s ezen meggyőződés a szász és zürichi törvénykönyvekben törvényerőre emeltetett.1'1 S mégis azt látjuk, hogy az újabb felfogás s az újabb codexek a régiekkel karöltve egyformán kötelezik az unokát annak betudására, mit szülője köteles lett volna betudni s pedig tekintet nélkül arra, örökölt-e utána vagy nem s megkapta-e a betudandó értékeket, vagy nem? Ezen látszólagos ellenmondásnak igen egyszerű megfejtése van. Az unoka saját jogán örököl ugyan, de örökrészül azon hányadot kapja, mely különben szülőjének jutott volna, vagyis az unoka szülője kiesése folytán annak helyébe lép s pedig azért, mert ö is egyenes leszármazója az örökhagyónak, de ebből következik egyszersmind, hogy igénye csak annyira terjedhet, mint terjedt azé, kinek helyébe lépett; miből folyólag az unoka köteles mindazt betudni, a minek conferálására szülője kötelezve lett volna. De az unoka azon adományok betudására is kötelezve van, melyeket ő maga kapott az örökhagyótól. Ez következik a betudás lényegéből s céljából és ily értelemben intézkedik a francia, olasz, osztrák és a szász polgári törvénykönyv ; 17 ellenben a porosz Landrecht csak annak betudására kötelezi az unokát, mit ez szülőjének elhalta után kapott az örökhagyótól. t8 A porosz codex álláspontját követi Teleszky tervezete is, melynek idevonatkozó intézkedése igy szól: »58. §. Távolabbi leszánnazók irányában az általok kapott adományozások betudás tárgyát csak annyiban képszik, a mennyiben ezen adományozásokat az örökhagyóval való rokonságukat közvetítő közelebbi leszármazónak elhalálozása, az örökségről való lemondása, vagy az öröklésre képtelenné válta után vették kezeikhoz. -< A porosz polgári törvénykönyv és az ezt követő Teleszky tervezete azon kiindulási pontot fogadták el, hogy a betudás tárgyát csak az képezi, a mit az örökhagyó leszármazójának jövendő öröksége fejében (auf Abschlag) adott, vagy a miről a dolog természete szerint általában feltehető, vagy az adott esetben nyilvánvaló, miszerint azon szándékkal lett adva, hogy a törvényes örökrészbe betudandó legyen ; ennélfogva, ha az örökhagyó nagyszülő olyan időben ajándékozza meg unokáját, mikor ez utóbbi az akkori rokonsági összeköttetés szerint még nem volt jövendőbeli örökösnek tekinthető, nem lehet feltételezni az örökhagyóról, hogy ajándékozásai az örökségre adott előlegek lettek volna s igy betudás tárgyát sem képezhetik. " Azonban annak megállapításánál, hogy mely adományozások tmlassanak be az örökösnek, nem lehet zsinórmértékül venni azon szabályt, hogy az örökrészre előlegül adott értékek képezik a be45Unger i. m. VI. 138. 1. 4. jegyz. Dr. H e r c z c g h. Magyar családi és öröklési jog 2-ik kiadás. 241. 1- Dr. Katona. A törvényes öröködés a magyar jogban. 8—13. 1. ZTimszky. Magyar magánjog. G58. 1. a magánjogot szabályozó törvények általában elfogadták azon jogi telelt, hogy ha a közvetlenül örökölni hivatott személy az örökséghez érdemetlenségi okból nem juthatott, olyannak tekintetik, mintha az örökhagyó előtt hiínyt volna el, tehát törvényes örökösei öröklési igényüket saját személyükben közvetlenül érvényesíthetik. A kir. Cnria 988/1886. sz. a. hozott Ítélete. Közölve a Magyar Igazságügy 1886. évfolyama polgári döntvény mellékletén 87. 1. 46 Szász ptkönyv 2,027., 2,261., 2,278., 2,561., 2,599. §§. Zürichi ptkönyv 1 893., 2,048. §§• Teleszky tervezetében is ezen elv talált elismerésre ; lásd tervezetének 7., 20. és 07. gt^-ait. 17 Franczia ptkönyv 846, §. Olasz ptkönyv 1,001. g. Osztrák ptkönyv 790. !<• Szász ptkönyv 2,358. §. " I'orosz ptkönyv II. r II. cz. 363—364. §§. |,J Az ürökjogi tervezet indokolásának I. füzete 48. 1. 50 Dr K o c h F. C. Allgemeines Landrecht für dic Preussíschen Staatcn. Ikransgegeben mit Kommentár in Anmerkungen. III. kötet. II. r, II.cz. 303 -3 4. és 363—364. magyarázata. Teleszky tervezetének indokolása I. füzet 45. és 4S—49. 1. Mcgemlitendönek tartjuk itt, miszerint az • /'rák magánjog dacára hogy az ajándékozás idejére nézve nem tesz különbséget, mégis az örökhagyó adományozásait az örökrészre adott előlegnek tekinti. A 41. jegyzetben ismertettük Stubenrauch ebbeli nézetét, itt adjuk Unger szavait: »Die Amechnung besteht ihrem Bcgriff nach in der Einrechnung gewisser Vorausempfange auf den dem Empfanger zufallenden Erbtheil;« és . . . »da sich die Auffassung der Vorausgabe als einer (eventuellen) Anticipation des Erbtheiles immerhin damit vértragt, dass der Enkel zur Zeit des Empfangs noch nicht unmittelbaier Intestaterbe War.« i. m. VI. 200. és 201. 1, 9. jegyz. ] tudás tárgyát. Ennek bővebb indokolását a jövő szakaszban adjuk, itt egyszerűen csak felemiitjük s hozzá teszszük, hogy a legtöbb esetben, midőn a felmenő rokon valamely leszármazóját megajándékozza, nem gondol a halálra s a halála után beálló osztozkoI dásra, hanem szem előtt tartva az élet szükségleteit, ezek könynyebb kielégítése végett teszi adományozásait. Hogy azután ezen adományozások az illetőnek betudatnak, az onnan ered, mert az ellenkező sértené az örökösök egyenlőségét. S vájjon be nem tudás esetében az unokának tett adományozások közül csak azok okoznának az örökösök közt egyenlőtlenséget, melyeket szülője elhalta, illetve az öröklésből kiesése után kapott, s azok, melyeket előbb kapott, nem volnának sérelmére az örököstársaknak ? Ha megállapitjuk az unokának betudási kötelezettségét ama adományozásokra nézve, melyeket ő maga kapott örökhagyójától, — ugy az igazság elvének megfelelöleg az egyenlő részesedés elérése végett nem lehet különbséget tenni az ajándékozás időpontjára való tekintettel, hanem követnünk kell az egyedül helyes és irányadó elvet, hogy az unoka tekintet nélkül az ajándékozás időpontjára, mindazt betudni köteles örökrészébe, mit ő örökhagyójától kapott De Teleszky még a contrario is érvel és azt mondja: »hiszen ha az adományozást követöleg elhalt örökhagyót a közelebbi leszármazó túléli és az válik örökösévé : ennek örökösödési részébe már csakugyan nem lehetne igazságosan beszámitani azon kiházasitást vagy más adományozást, a mit az erre nem köteles örökhagyó unokájának adott,* miből következik, hogy az ilyen adományok az unokának sem tudhatók be méltányosan. '-' Azonban ez nem áll, mert, habár igaz, hogy a közelebbi leszármazónak a nélkül, hogy az igazság elve megsértetnék, nem lehetne betudni azon értékeket, melyeket az unoka kapott,:'3 mégis az unoka öröklésénél épen akkor sértetnék meg az igazságosság, ha a kapott értékek neki be nem tudatnának, mert ö akkor olyan vagyoni előnyben részesülne, melyet az örökhagyó világosan nem akart, s mely a leszármazók törvényes örökösödését szabályozó egyenlő részesedésnek elvével kiegyenlithetlen ellentétben állana. Az örökbefogadott gyermek betudási kötelezettségére vonatkozólag a szász polgári törvénykönyv 2,355. ij-ában aként intézkedik : »An Kindestatt Angenommene habén bei Becrbuug des Annehmenden nur Das eiuzuwerfen, was sie nach ihrer Annahme an Kindesstatt an zur Einwerfung geeigneten Gegenstanden erhalten habén.« Ellenben T e 1 e s z k y tervezete az ellenkező álláspontot foglalja el s igy szól : »57. §. Azok irányában, a kik az örökbefogadás és törvényesités következtében nyertek törvényes örökösödési jogot, az 55. és 56. §§-ok szerinti adományozások akkor is betudás tárgyát képezik, ha az adományokat az örökbefogadás vagy törvényesités előtt kapták Hasonló felfogás olvasható ki a Code Napóleon 84tí ij-ából is. Ezen két ellentétes álláspont közül az első abból indul ki, hogy a betudás csak leszármazók közt foglalhatván helyt, az örökbefogadott gyermeknek tett adományok közül csak azok képezik a betudás tárgyát, melyek a vérségi összeköttetést pótló örökbefogadás óta adattak az illetőnek. Ezt hozza magával a szigorú logikai rend. Azonban a jog terén nem csupán a szigorú logikai következetesség, nem kizárólag a iustum, hanem az aequum is kellő fontossággal bir, annálfogva a Teleszky tervezetében érvényre emelkedett felfogást tartjuk a helyesebbnek ; mert ha az örökhagyó valamely később örökbefogadott egyénnek előzetesen adományokat juttat, feltehető, hogy ezt a később bekövetkezett örökbefogadásra való tekintettel tette, inert továbbá az ily adományok be nem tudása esetén az örökhagyó vérszerinti leszármazói mivel sem indokolható hátrányt szenvednének.'1 A törvényesített gyermek betudási kötelezettségére nézve ugyanezen szabályok irányadók. 51 Dr. BUntschl i. Das Zürcherische Erbrecht. 2 i—27. 1. '"• Az örökjogi tervezet indokolásának 1. füzete. 49. 1. 6S Ebből folyólag a fiancia ptkönyv 847. az olasz ptkönyv 1,004. g. és a porosz ptkönyv II. r., II. cz. 3'>3. világosan kimondja, hogy a szülő nem köteles örökrészébe betudni azon értékeket, melyeket leszármazója kapott az örökhagyótól. 61 Teleszky tervezetének indokolása I. füzet. 48. 1.