A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 19. szám - A felsőbb forumok restantiái - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 4. r.

162 OG. A felsőbb forumok restantiái. Irta : KUN LASZLO, budapesti ügyvéd. Sok panasz van jogszolgáltatásunk lassúsága miatt; afplebbvitcli bíróságoknál még egyre szaporodnak a restanciák; az igazságügyér pedig belátja ugyan ezen állapotok hátrányait, de nem tud segíteni. Már. a hires angol jogtudós Irilackstone több, mint egy század előtt a jogszolgáltatás gyorsaságát alapelvül állította fel a törvény kezesben. Azt irta »Az angol törvények comraentárja« című munkájában, hogy »az ös angol alkotmáu} politikája, ugy, a mint a/, a nagy Alfréd által létesíttetett, abban állt, hogy az igazságszolgáltatás oly mérvben könnyittessék, mikép azt minden honpolgár kapuja előtt feltalálhassa s e célra annyi bíróság szerveztessék, hogy a jogsérelmek gyorsan és könnyű módon orvosoltathassanak; a justitia legyen részrehajlatlau s gyors.« Ennél tovább a mai kor jogbölcsészei sem mcnfck. A modern jogéletnek is egyik legfőbb követelménye a törvénykezés gyorsasága, mit a jelenlegi törvényhozások a közvetlenség rendszerébon lehető legnagyobb sikerrel valósítanak is. Ámde hol vagyunk mi? Majdnem azt mondhatnók, hogy nálunk a jogérvényesítés gyorsasága még valódi terra i uc o g n i t a. Ennek szomorú tanúságai azon roppant nagy számú, európaszette példátlan tömegű hátralékok, a melyek kiválólag felsőbb fórumainknál évenkint mutatkoznak. A budapesti kir. itélö táblán a lefolyt évben nem csekélyebb, mint 23'/a ezer ügy maradt hátralékban, mi az 1886. év folyamában felérkezett ügyszámoknak körülbelül negyedét képezi ;* tehát, hogy ezidőszerint kurrensben legyünk, a kir. táblát legalább 30 bíróval kellene szaporítani. Hasonló arányban mutatkozik az eredmény a legfelsőbb fórumon is; a Curiára ugyanis 1886. évben 20 ezer ügy érkezett fel, melyből 4,988 maradt elintézetlenül. Ekként tehát a hátralék a lefolyt év végén szintén negyedét teszi az évi bejövetelnek. Ily körülmények közt a jogszolgáltatás gyorsaságáról természetesen szó sem lehet. Ezen abnormis állapotnak már évtizedek óta tartó bajai orvoslására találtatott fel a hires pótbirói intézmény, mely azonban a judikatura függetlenségére s alaposságára is kiható árnyoldalai miatt, az összes szakértők s a közvélemény által elitéltetvén, a mult évben törvényhozásunk által elvégre eltöröltetett; de azért a Curia még mindig istápoltatik a kisegítő b i r á k által, kik szakadatlanul alkalmaztatnak. ."Mind ezen palliativ eszközök teljesen sikertelenek maradtak. A hátra'ékok fent, ugy alant, nemcsak nem s/.üutek meg, hanem évről-évre mindinkább növekednek, minélfogva az igazságszolgáltatás gyorsasága is merő utópia marad. De nem is lehet máskép; mert a baj forrása sokkal mélyebben rejlik, semhogy palliativ eszközökkel segíthető volna. Szerintünk csak a gyökeres kúra szüntethetné meg a bajt. Kétségtelen, hogy ezen valóban súlyos igazságügyi kór származása fölebbviteli rendszerünkben keresendő ; tehát orvoslása is egyedül a fölebbviteli reformokban volna feltalálható. Fölebbviteli rendszerünk még mindig oly elavult elveken nyugszik, a melyek nincsenek összhangzásban a mai jogfejlődéssel. Ez áll különösen a fölebbvitel jogosultságáról, melyet — habár a józan igazságügyi politika rovására is — az igazságszolgáltatás menete érdekében, a mostaninál m é g s z ű k e b b körre kellene szőri tani; mert még mindig jutnak a fölebbviteli felső bíróságokhoz, ezeknek fontosabb teendőit akadályozó apró ügyek s részben ez is okozza, hogy a restánciák növekednek. Azonban ismét nagyfontosságú kérdés, hog) az európai államok jogi szervezetében állandó rendszert képező eme korlá tozásoknak még terjedtebb keresztülvitele megengedhet ő-e nálunk s hogy meg vannak-e arra nézve jogéletünkben is a kellő alapok? Erre fájdalom, nem adhatunk kedvező választ s pedig azért nem, mert a fölebbvitel korlátozásának biztositéka az alsó, különösen az egyes bírósági állomásoknak teljesen képzett s tapasztalt szakférfiakkal sikeresen keresztül vitt szervezetén alapszik; azaz a fölebbviteli jog korlátozhatása lényegében azt föltételezi, hogy az alsó fokú judikatura oly alapos és részrehajlatlau, mikép abban a nép teljes megnyugvást talál; azt Legújabb éltesülésünk szerint az 1887. első negyedévig 23,076 restáncia van. -4 szeri. föltételezi, hogy a jogkereső közönség teljes jogbiztonságban érzi magát birái előtt s ezért alig gondol a fölebbvitelre; azonban, nyíltan kimondjuk, hogy a most emiitett biztosítékok nálunk nem igen gyakran; sőt ritkán találhatók fel, ugy hogy — ha eltekinthetnénk a restánciák szükségessé vált feldolgozásától — a fölebbvitel korlátozására nézve még az eddig tett intézkedéseket is helyteleneknek kellene tartanunk, valamint azt is, hogy apró sérelmek orvoslása, szintén a rendes bíróságok előtt felhalmozódott ügyek miatt, ellentétben korunk jogi haladásával, közigazgatási útra tereltetett. Alsó bíróságaink ugyanis jogképzettség és tapasztalat tekintetében — kevés kivétellel — a legenyhébb, legelnézőbb kritikát sem állhatják ki, különösen az egyes birák jelentékeny része fiatal emberekből áll, kiknek a legjobb igyekezet mellett sem lehet még a bíráskodásra kívánatos gyakorlatuk, a mi pedig, főkép codificationalis zűrzavarunkban, nagy bajt képez. De a törvényszéki birák, sőt az elnökök kinevezésénéi is, már a szervezés kezdetétől fogva, roppant hibák s tévedések követtettek el s mi tűrés-tagadás, alapos szakképzettség itt is igen gyéren található. És ily körülmények közepette ne csudálkozzunk, hogy a perlekedő felek az alsó birák működése iránt bizalommal nem viseltetnek s hogy igazságukért biztosítékot a fölebbviteli forumokon vélnek találni, olyannyira, hogy már alig van per, mely a legvégsőbb határig nem vitetik fölebb, a mi aztán lényegesen elősegittetik a felsőbb forumokon keletkezni szokott azon határozatok által, a melyek a jogszolgáltatást valóságos lutri-játékká tüntetik fel. Az elősorolt momentumokban rejlenek a fölebb vitelek áradatának forrásai, melyekből aztán a judíkaturánkat szégyenitő hátralékok tömegei keletkeznek: a min pedig nem segíthet sem a birák szaporítása, minek elvégre szintén van határa; sem pedig a pót- és kisegítő birák kétes értékű intézménye; hanem gyökeres átalakítás, melytől azonban a kormánykörökben félnek, de utoljára mégis kikerülhetlen. Egyelőre azonban üdvösnek mutatkoznék, ha az eddig feltűnően lazán gyakorolt fegyelem nyilván a tórvényés jogellenesen eljáró bíróval szemben, a legszigorúbb módon nyerne érvényt s a felek minél rövidebb uton nyerhessenek anyagi A betudás (collatio) az örökösödési jogban. * Irta : GAAR VILMOS, Sopron. (Negyedik közlemény) Miután a leszármazók, tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyónak közvetlen vagy közvetett leszármazói-e, ha hagyatékában örökösödnek, egyszersmind a betudásra is kötelezve vannak, — felmerül ama kérdés, hogy az unokának, ki nagyszülője után örököl, betudandók-e azon értékek, melyeket szülője kapott? Erre a kérdésre az elmélet és a tételes jog egyaránt- igennel felel, még az esetben is, ha az unoka szülője után nem is örökösödött volna.43 Ezen jogtételt a régibb tan, mely a porosz, francia, osztrák és részben az olasz polgári törvénykönyvekben tételes jog erejével ruháztatott fel és mely az unokának törvényes örökösödési jogát a képviseleti jogra (ius repraesentationis) pen indokolja: az unoka, midőn nagyalapján örököl, szülőjének jogába lép s lyesiti; de ha mint helyettes szülője jogát ik azon korlátok között teheti, melyek közi alapítja, a következő szülője után a törvéi csak annak jogát érv gyakorolja, ugy ezt < a helyettesitett gyakorolhatta volna s miután ez a betudásra kötelezve volt, azért is ugyanerre kötelezendő az őt helyettesítő unoka is. Azonban ezen álláspont teljesei, helytelen, mert eltekintve, hogy Justinián 118 novellája első fejezetében, inchre a most említett tan következtetéseit alapítja, nem örökjogról, hanem örökrészről szól, ** az unokának törvényes öröklési joga ugyanazon jogalapon nyugszik, mint a gyermeké. A közelebbi és távolabbi leszármazó egyaránt rokona az örökhagyónak s végrendelet hiányában egyik is, másik is ezen rokonsági kapcsolat folytán * Elozö közlemények a »Jog« 8., 12. és 16. számaiban. 4:1 Francia ptkönyv 848. §. Olasz ptkönyv 1,00*. §. Osztrák ptkönv. 79.). §. Porosz ptkönyv II. r. II. c. 359—362. §8. Szász ptkönyv 2,35!). $ Zürichi ptkönyv 1,911. §. Teleszky tervezete 59. íj. 44 Nov. 118. c. 1 sic tamen ut si quem honim descendeiuium filios relinquentem móri contingerit, illius filios aut tilias aut alios descendentes in proprii parentis locum succedere tantam de hereditate morientis accipientes partém, quanticumque sint, quantam eorum parens, si viveret habuisset: quam successionem in stirpes vocavit anliquitas.