A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 17. szám - A nő - és gyermektartási perekről

144 ügyek folytonos növekedésben vannak, az ítélettel ellátott ügyek pedig, dacára az ügyforgalom tetemes növekvésének, csaknem egy színvonalban maradtak. Ugyanis: Év Érdemileg elinlézell bűnEzekből Ítélettel Ion Év ügyek száma összesen befejezve vngyis 187 fi. 3,860 1,311 33-96 1877. 3,810 1,178 30-92 1878. 3,465 1,110 3203 1879. 3,333 1,126 33-81 1880. 4,317 1,105 25-59 1881. 4,644 1 r283 27-64 1883. 3,619 1,244 31-37 1883. 4,533 1,126 24-84 1884. 5,393 1,251 23-17 1885. fi,90fi 1,329 19-24 188G. 7,904 1,187 15-28 Látható ebből, hogy míg az érdemileg elintézett ügyek száma több mint kétszer akkorára emelkedett, addig a hozott ítéletek száma következetesen 1,100 — 1,501) között megállapodott, tehát az Ítéleteknek számaránya 33.96%-ról 15.28°/o-ra csökkent. Ennek okát csak is a magánvádra üldözendő cselekmények körüli eljárásnál a vád visszavonásában lehet találnunk, ha csak a fővárosi közönségről fel nem akarnók tételezni, hogy a büntető törvénykönyvek életbelépése óta querelomaniachussá lett. Megerősíti e föltevést az, hogy az ítéletek arányszáma épen 1882. év óta mutat constans apadást s nem ingatja meg e meggyőződésünket, hogy a büntető törvénykönyv eme hatása igazában csak a legutóbbi két év folyamán érvényesült, mert gyakorlati jogászok előtt nem kell bizonyítani, hogy az új törvény csinja-binját még a hivatottak is csak hosszabb idő múlva tanulják ki, a nagy közönségnek pedig ehez évekre van szüksége. Megengedhető, hogy az elévülési törvényes intézkedés — melyet 1881. év előtt nélkülöztünk — valamint a magánvádra üldözendő cselekmények följelentésének időszerinti korlátozása a félretételi és megszüntetési határozatoknak az ítéletekkel szemben való tetemes túlemelkedésére szintén közrehatottak, de ezen hatás nagyobbnak épen nem mondható s az eljárás remélhető gyorsulása következtében a számarányokat jövőre alig fogja alterálni. Hogy ebből a tanúságot teljesen levonhassuk, bele kell helyezni magunkat az előbbi állapotba s feltételezni, hogy a törvény nem változott s ekkor azt fogjuk látni, hogy a budapesti kir. törvényszéknek, mely 1886. évben 1,187 ítéletet hozott — ha ugyanannyi ügyet lett volna képes érdemileg elbírálni, mint a mennyit valóban érdemileg elintézett — az 1882. évi aránynak megfelelőleg 3,437 ítéletet, tehát 2,250 ítélettel többet kellett volna meghoznia, mint a mennyit tényleg hozott, Miután pedig 1,187 Ítélet hozatalára 8 tárgyaló bíró működése volt szükséges, ezen bíróság büntető osztályánál a város népessége rohamos emelkedésének megfelelőleg még 16 tárgyaló bíró, ugyanannyi jegyző és a szavazó bírák teljessége végett még mintegy lO törvényszéki és 10 albiió kineveztetése lett volna szükséges a mai tényleges létszám fölött. Hogy ez elkerülhető volt, a magánvádnak s a vádvisszavonási jogosultságnak köszönhetjük egyedül. És ez az a nézpont, mely nemcsak a budapesti törvényszékre, de az ország valamennyi törvényszékére egyaránt vonatkozással bir, tehát országos jelentőségű. Ez bátorított fel arra, hogy e számadatokat az azokból vont gyakorlati következtetésekkel együtt nyilvánosságra hozzam, mert ezek után senki sem kételkedhetik a fölött, hogy a magánvádra üldözendő cselekmények körének megszorításánál az óvatosság nagyon is indokolt lesz. A nő- és gyermektartási perekről. Irta: RÉSŐ-ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. Az ily tárgyú perekben mily eltérők a nézetek, ugy alaki mint érdemi szempontból, a különböző ítéletek tanúsítják. Kartársunk Sztehlo Kornél -A házassági elválás joga e-, kézikönyvében sem találunk kellő tájékozást ily irányú perekben, döntvényeink pedig nincsenek. Lássunk eseteket: St.. .. Emma férje ellen, ki öt különböző ürügy alatt két gyermekével vidékre küldötte, de ott tartásukról nem gondoskodott, a budapesti törvényszéknél pert indított férje N. Dezső ellen nő- és gyermektartás iránt. 1. Ezen törvényszék magát illetékesnek tartva 15,614/1885. sz. a. hozott Ítéletet, melyben a felperesnőt keresetével csak azon okból utasitá el, mert az 1868: L1V. törvénycikk 61. §-a értelmében a kereset tárgyát, illetőleg a tartási összeget számszerűleg nem tette ki, a 68. §. szerint pedig később az ellenbeszéd előterjesztése után a kereset kijavítása helyt nem foghatott. Ezen ítélet felperesnő által megfellebbeztetvén, a t. kir. Tábla 6(16/1886. sz. a. ítéletében az elsöbiróság ítéletét a nőtartás iránti követelésével elutasító részében helybenhagyta indokainál fogva, ellenben a gyermektartásra vonatkozó és felperest szintén elutasító részében az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának b) pontja alapján hivatalból megsemmisítette. E részben az ítéletet következőleg indokolta : A perhez csatolt anyakönyvi kivonatból kitetszőleg a házassági kötelék még peres felek közt fennáll s így a gyermekek részére követelt tartás ideiglenes jelleggel bir. A gyermek'tartás és nevelési költségek iránti intézkedés pedig azon esetben, ha a szülők nem váltak ugyan el, de tartósan különválva élnek és gyermekeik tartá.sa és ellátására nézve meg nem egyeztek, n e m a polgári bíróság, hanem az 1877: XX. törvénycikk 13. §-a értelmében az illető gyámhatóság jogköréhez tartozik. Miután tehát a kir. törvényszék az által, hogy határozatában a gyermektartásra is kiterjeszkedett, az 1861. évi LIX. törvénycikk 39. §-ának b) pontjába ütköző s hivatalból észlelendő alaki sérelmet követett el, nevezett ítélete e tekintetben az idézett törv. szakasz b) pontja alapján hivatalból megsemmisítendő volt. A »Jog« 3. számában közölt egy döntvényt, mely szerint a kiskorú gyermekek tartása iránt első sorban a gyámhatóság illetékes gondoskodni (s a bíróság akkor sem ítélheti meg a tartást, ha alperes nem jelent meg a tárgyaláson). Szerintem St. Emma perének a nőtartás iránti részében is megsemmisíthette volna a kir. tábla az eljáró törvényszék Ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-a 2. c) pontja alapján, ha alperes az illetőséget kifogásolta volna, a mi nem történt, sőt, a mint az iratok tanúsítják, felperesnő szegény jogon perlekedvén, a budapesti ügyvédi kamara rendelt számára védőt s a törvényszék utján történt az értesítés. Ezen per tanúsítja, hogy sem a feleket képviselő ügyvéd, sem az eljáró törvényszék magukat az illetékességi kérdésben nem tájékozták és a sommás útra tartozó pert hosszadalmasan tárgyalták. 2. Lássunk egy másik pert, melyben egy férjét hűtlensége miatt elhagyni kényszerült nő már az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §. 2. c) pontja alapján a járásbíróságnál adta be keresetét, hivatkozván arra, hogy addig is, mig a válóper befejeztetni és a tartási díj véglegesen megállapittatni fog, őt alperes férj megfelelő tartási díjjal ellátni tartozik. Ebben ki is tette felperesnő, hog) férje rangjához illőleg havonként 100 frtot vesz követelésbe. Ezen ügyben a budapesti VIII—X. ker. járásbíróság magát illetékesnek tartván, dacára annak, hogy alperes férj tagadta, hogy válóper megindittatott volna, mely esetben a Curiának 10,340/1877. sz. és egy mult évi döntvénye értelmében felperesnő keresetével ez okból elutasítandó lenne, a tanuzásokat rendelte meg a hűtlenség kiderítése végett és annak megejtése után 546/887. sz. a. hozott felperesnőt keresetével elutasító ítéletet. Ez igen érdekes perben az indokolás a következő: a felperesnő azt állította, hogy férje őt hazulról elűzte stb.; eltekintve attól, hogy alperes ezen állítását tagadta, felperes pedig azt nem bizonyította, továbbá a kihallgatott tanúk, ugy felperesnőuél talált levelek által kétségen kívül beigazoltatott, hogy felperes oly életmódot folytatott, mely a házassági együttélés' megszakítását önként maga után vonja és mely alperest a tartási kötelezettség alól felmenti, őt keresetével el kellett utasítani.