A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 16. szám - A kereskedelmi könyveken nyugvó birói lletőség és bizonyitó erő különösen a ppdtts 35. §-ának 2. bekezdése, a 175. §-a és a kereskedelmi törvény 81. §-a

A JOG 63 Indokok: Alperesnek a kereseti saját váltó kibocsátásából S?árniazott személyes kötelezettsége ellen tett kifogása az elsőbiróság által ez iránt felhozottaknál fogva nem jöhet figyelembe. A váltószerződésnek alapul szolgált biztosítási ügyletre és alperesnek a csőd alá került Tisza biztosító-társasághoz való jogviszonyára alapított alperesi védekezés pedig tekintetbe azért nem vehető, mert a kereseti váltó felperesre 1884. évi február 23-án vagyis a lejáratot és a forgató Tisza biztositó-társaság csődbejutását (1884. július 30.) jóval megelőzőleg lett forgatva; tehát oly időben, midőn a forgató a váltót jogszerűen forgalomba hozhatta és felperes ezt megszerezhette ; és mert alperes nem bizonyította, hogy felperes a váltónak rosszhiszemű birtokosa ; azon körülmény pedig, hogy a váltó tartalmából kitűnik, hogy minő ügyletből származik, a váltóbirtokosnak magán a váltón alapuló ós önállóan gyakorolható jogára befolyással nem bir. Tekintve ezek után, hogy alperes a kereseti váltónak kibocsátását beismerte, őt a v. t. 110. §-a alapján a váltó összegének megfizetése terheli. A magy. kir. Curia (1887. március 22. 1,080 sz.): A kir. Ítélőtábla ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok : Az A. a. csatolt váltó szövegéből kitűnik, hogy annak értéke az abban idézett 90,895. számú, alperes és a Tisza biztosító társaság között létrejött biztosítási kötvényben lett felvéve; felperes társaságnak számos hasonló, ezen kir. Curiánál megvizsgált pereiből és az azokban tett beismerésekből köztudomású dolog, hogy a Tisza biztositó-társaság a díjváltókat az azok alapjául szolgáló biztosítási szerződéssel kapcsolatosan ruházta ál felperes társaságra, ugy hogy a váltó forgatása által valósággal maga a biztosítási szerződés céloztatott átruháztatni. Felperes e szerint a jelen kereseti váltót nem mint önálló kereseti címet, hanem mint a biztosítási szerződésből eredő és azzal kapcsolatos díjkötvényt szerezte meg, ő tehát nem tekinthető oly harmadik személynek, ki ellen a v. t. 92. §-a alapján a váltószerződés körülményeiből merített kifogás érvényesíthető nem volna. Minthogy pedig a biztosítási ügylet oly kétoldalú szerződésen alapszik, melyet az egyik szerződő fél a másiknak beleegyezése nélkül harmadik személyekre egyoldalúlag át nem ruhá/.hat, a mennyiben pedig az átruházás után rövid időre csődbe jutott Tisza biztositó-társaság ezt még is megtette, ezen egyoldalú ténye által a közte és alperes között létrejött biztosítási szerződést felbontotta. Alperes, a mennyiben felperessel szerződéses viszonyba lépni nem hajlandó, a mint hogy ezt ki is jelentette, a »Tisza« irányában kötelezett díjrészletek befizetését jogosan tagadja meg. De másrészt ha az által, hogy alperes, mint ez nem tagadtatik, az 1884. évre járó díjrészletről szóló váltót felperesnek kifizette, olyannak volna is tekintendő, ki a biztosítási szerződésnek felperesre történt átruházásába utólag beleegyezett és azt elfogadta, — még ez esetben sem lehetne őt a kereseti váltó értékének megfizetésére kötelezni ; mert a perben előadottakból kitűnik, hogy a kereseti váltó a visszatérő időszakokban fizetendő díjrészletek egyike fejében állíttatott ki ; mert a kereskedelmi törvény 485. §-ának 4. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha az ilyen díj a lejáratkor vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik ; mert épen ezen eset forogván fenn jelenben is, az ekként megszűnt biztosítási szerződésből jogok és kötelezettségek nem származhatnak; és így a szerződésen alapuló váltókötelezettség is alperes tekintetében elemészett; mindezeknél fogva és tekintettel az alperességre vonatkozólag felhozott elsőbirósági indokokra, az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni. Bűn-ügyekben. Valamely ügy clüadója nem lehet egyúttal elnöklő az illető tanácsülésben. Ha ez eset fennforog, az egész eljárás megsemmisítendő. 1. A ni. kir. Curia: A végtárgyalási jegyzőkönyv szerint jelen bűnvádi ügy végtárgyalásánál N. József törvényszéki biró elnökölt, az ülési jegyzőkönyv szerint pedig ugyanaz, egyszersmind mint az ügy előadója működött, ekként az ügy elbírálásánál két különböző irányú ellentétes hivatali teendőt végzett. Tekintve, hogy az eljáró és határozó törvényszék egyik tagjának két ilyen különböző irányban való működése az ügyviteli szabályokba és az 1871: XXXI. t.-c. 6. §-a 1. bekezdésének rendelkezési-be határozottan ütközik, a jelen ügy eldöntésénél pedig különösen még azon szabálytalanság is merült fel, hogy az elő| adó, ki a szavazás megnyitására, s nem annak befejezésére van hivatva, a részben megoszlott szavazatok közt elnöki jogon dön| tött: mindkét alsóbbfokú bíróság ítélete a végtárgyalási eljárással együtt megsemmisíttetik, s az eljáró budapesti kir. törvényszék utasittatik: hogy szabályszerűleg alakított tanács előtt ujabb végtárgyalást tartson, s hozzon, ennek eredményéhez képest, megfelelő uj határozatot. (1887. február 23-án 7,459/1886 szám.) II. A budapesti kir. tábla (magánokirathamisitás büntette, illetőleg bűnpártolás vétsége miatt vádolt B. S. és> B. H. elleni bűnügyben): Tekintettel arra, hogy a bírói ügyvitel tárgyában 1H74. évi október 15-én 3,436/eln. sz. a. kelt kir. igazs. rendelettel kibocsátott Bir. Cgyv. Szabályok a II. függelék 1. §. szerint a bűnvádi ügykezelésre nézve is érvényesek; minthogy az ez ügyben eljárt törvényszéki tanácsnak alakítása, mely szerint az ügy előadója mint tanácselnök működött, az idézett Ügyv. Szabályokba ütközik: ugyanis az Ügyv. Szabályok 145. §-a" szerint a szavazást az előadónak kell megkezdeui, az elnök pedig a saját véleményét csak a szavazás végeztével nyilváníthatja; ez ügyben eljárt tanácsnak fenébb megjelölt alakítása mellett azonban az Ügyv. Szabályok imént idézett rendelete nem tartható meg ; minthogy a íenebbiek szerint előirt alakiság megtartása az anyagi igazság kiderítésére is lényeges, a mennyiben a szerint a bizonyítás fejlesztésével a vizsgálat adatait előzetesen tanulmányozta két bírónak kell közreműködni: ennélfogva a kir. tábla hivatalból megsemmisíti a felebbezett Ítéletet az azt megelőzött eljárással együtt s utasítja az eljárt budapesti kir. törvényszéket szabályszerű elI járásra és új Ítélethozatalra.* (1887. március hó 22., 7,830. sz. a.) Súlyos testi sértés bűntettét csak az követheti el, kinek szándéka egyenesen a súlyos testi sértés elkövetésére irá iyult; a csah valakinek kezében lévő táriry kicsavarására irányult cselekedet közben ejtett bár súlyos testi sértés csak gondatlanságból ejtettnek veendő éi büntetendő. (B. T. K. 301. és 310. §-ai.) A szegedi kir. törvényszék (1886. május 25. 5,545. szám) : K. János a btk. 301. §-ába ütköző és ezen §. szerint minősülő súlyos testi sértés vétségében bűnös és ezért a btk. 302. §. 2. bekezdése alapján 2 évi fogházra Ítéltetik. In dokok: Vádlott a végtárgyaláson a kinyomozott tényállással egyezően beismerte, hogy midőn 1885. évi június ll-éna vele szomszédos atyja K. Márton földjére akarta jószágait legeltetni hajtani s habár tudta, hogy ott legeltetési joga nincs, a marhát visszahajtó atyját kezében a villát megfogta, kezéből kicsavarni akarta s miután nem birta, földre rántotta s ott vonszolta, minek folytán K. Márton az orvosi látlelet és vallomása szerint utóbajt hátra nem hagyott 15 napi gyógyfolyamot igényelt kézujíz-szakadást szenvedett. E szerint vádlott ellenében az atyja ellen elkövetett súlyos testi sértés vétsége tényálladéka beismerése sértett s a tanuk vallomásával igazolva lévén, őt abban bűnösnek kimondani s súlyosítóul véve, hogy tettét más jogtalan cselekmény elkövethetése okából követte el, enyhítő körülmény pedig fenn nem forogván, őt a kiszabott büntetésre Ítélni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1886. szept. 14. 2,197. szám): A kir. törvényszék Ítélete részben megváltoztattatik s tekintettel vádlott feddetlen előéletére, az ellenében kiszabott fogházbüntetés egy évi tartamra leszállittatik; elllenben 20 forint pénzbüntetésre Ítéltetik. A magy. kir. Curia (1887. március 17. 8,625. szám): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, vádlott a btk. 310. §-ba ütköző, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében mondatik ki bűnösnek és e miatt 6 heti fogházra és 5 frt pénzbüntetésre ítéltetik, stb. Indokok: A btk. 301. §-ában meghatározott tényálladék akkor forog fenn, ha a testi sértés szándékos bántalmazás folytán következett be. Jelen esetben azonban vádlottnak a sértett és a tanuk előadásaival megegyező vallomása szerint vádlott szándéka csak a sértett kezében levő favilla elvételére volt irányozva és nem arra, hogy a megsérült személyt megsebezze, megverje vagy általában annak testi fájdalmat okozzon. * Az Ugyv. Szabályok 145. §. : » Tanácskozás alkalmával az elnök az eldöntendő kérdést megvitatás alá bocsátja. A szavazást az előadó nyitja meg s véleményét, mely egyszersmind kiadmányi tervet képez, Írásban felolvassa.*