A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 16. szám - A betudás (collatio) az örökösödési eljárásban. 3. r.

138 A JOG. A betudás (collatio) az örökösödési eljárásban.* Irta: GAAR VILMOS, Sopron. "j (Harmadik közlemény) Végre felmerül azon kérdés, hogy a köteles rész kiszámításánál helyt foglaljon-e a betudás, vagyis, hogy a leszármazó i'in'ikős köteles részébe betudassanak-e azon értékek, melyeket az örökhagyótól ennek életében kapott? A kik a köteles részbe való betudást ellenzik, azok ugy érvelnek : hogy a betudás a leszármazó örökösöknek a hagyatéki vagyonban való igazságos egyenlő részesedését célozza, azért ez csak a törvényes öröklésnél válik hatályossá ; köteles részről azonban egyedül végrendeleti örökösödés esetében szólhatunk, mert itt mindig végrendeletet kell feltételeznünk, mely által egyik-másik örökös akár nyiltan, akár hallgatagon, a törvényes helyett a köteles részre szorittatik; ennélfogva következik, hogy a végrendeleti öröklésre a törvényes örökösödés szabályait nem alkalmazhatjuk s a végrendelet által megállapított köteles részbe az örökhagyótól kapott értékeket be nem tudhatjuk, ha csak maga a végrendelkező nem rendelte el a betudást. De a méltányosság is megköveteli, hogy azon esetben, ha az örökhagyó nem kivánta a köteles részre szoritottnak törvényes osztályrészébe betudni a tőle kapott értékeket, ilyen betudást a törvény ne rendeljen el, mivel a köteles résznek, mint minimumnak kétséges esetben kedvezni kell; azután meg az örökhagyónak ugy is jogában áll a betudásnak a köteles részre szorítás esetén is elrendelése, mely jogával bizonyára élni fog, ha gyermekei érdekében szükségesnek találja.31 S mégis azt látjuk, hogy ezen érvek a tételes jog részéről figyelemben nem részesültek és a köteles részre szorított örökös a legtöbb magánjogban kötelezve van a betudásra.3"1 Ennek oka abban rejlik, hogy a köteles részre szorított örökös nem az örökhagyó végakarati intézkedése folytán részesedik a hagyatéki vagyonban, hanem a közte és az örökhagyó közt fennállott vérségi összeköttetés alapján; az örökhagyó végakarati intézkedése nem alapítja meg a köteles részre szorított örökösnek örökjogát, hanem egyedül csak korlátozza ennek örökrészét, mely tőle épen a közte s örökhagyója közt fennállott szoros családi kapcsolat folytán az érdemtelenségi eseteket kivéve, teljesen el nem vonható. Ennélfogva a köteles résznél is az öröklési jogcím a családi kapcsolat, miért is az ezen kapcsolaton alapuló törvényes örökösödésnek szabályai a köteles résznél is kell hogy irányadók legyenek. Ez ellenében ama ellenvetés volna felhozható, hogy a betudás az örökösök egyenlő részesedésének biztosítását célozza, már pedig, ha valamelyik örökös a köteles részre szorittatik, ezáltal az egyenlő részesedés alapjában ki van zárva s így az ezt célzó betudás a köteles rész kiszámításánál helyt nem is foglalhat. De ezen ellenvetés csak látszólagos, mert a köteles rész a törvényes örökrésznek bizonyos hányadrészét képezvén, kiszámítási alapul a törvényes örökrész szolgál s igy ellenmondás volna, ha azon értékek, melyek a törvényes örökrészbe betudatnak, az ennek hányadát képező köteles részbe be nem tudatnának ; de meg az igazság elvével is ellenkeznék, »hogyha a köteles részre jogosítottnak be nem számíttatnának azon adományozások, a melyek .... törvényes örökösödés esetében betudandók lennének : akkor ő testvéreivel s illetve az örökhagyó rendelkezése szerint részesittetni kivánt végrendeleti örökösökkel szemben nemcsak indokolatlan előnyben részesittetik, hanem ha esetleg a betudandó adományozások értéke törvényes örökösödési részének felét meghaladja, az következnék, hogy köteles része törvényes örökösödési részénél többet tenne.« 36 Azt pedig a köteles rész jogi természetéből épenséggel nem lehet következtetni, hogy a köteles részre szorított örökös előnyben részesüljön a többiek felett. Helyreigazítást követel még az ellentétes állásponton levők * Előző közlemények a »Jog« S. és 12. számaiban. 34 Dr. Katona Mór. A köteles részről. 59 —G I. 1. 86 Francia ptkönyv. 843., 844. §§. Osztrák ptkönyv 78-'. §. Szász ptkönyv 2,574. §. Zürichi ptkönyv 2,037. §. Teleszky tervezete. 92. §. A törvényes osztályrész kiszámításánál nem egyedül az örökhagyó halála után maradt, hanem azon vagyon értéke is alapul veendő, melyet örökhagyó még életében örököseinek adott, ennélfogva az, ki törvényes osztályrészt követel, tartozik az előbb osztály utján neki jutott javakat részletesen felsorolni. (Döntvénytár XXV. kötet. 58, sz.) Az apa által életében gyermekének üílet megnyitására adott összeg annak örökségi, illetve törvényes osztályrészébe beszámítandó. (Döntvénytár XXV. köt. 67. sz. határozat.) 38 Teleszky tervezetének indokolása 77. 1. ama érvelése, hogy köteles részről egyedül végrendeleti örökösödés esetében szólhatunk. Annyi bizonyos, hogy a törvényes örökösöknek a köteles részre való szoritása legtöbbször ugy történik, hogy a végrendelkező egyszerűen mellőzi törvényes örökösét, illetve örököseit, avagy a köteles résznél kisebb örökrészben részesiti, vagy végre kifejezetten a köteles részre szorítja őket; I de előfordul azon eset is, hogy az örökhagyó még életében elajándékozván vagyonát, vagy annak nagyobb részét, végrendelet nélkül huny el s mégis ilyenkor a köteles részre jogosított törvényes örökösök nem kötelesek megelégedni a hátrahagyott vagyonnal, hanem megtámadhatják az örökhagyó ajándékozásait köteles részük kiegészítése végett.37 Ezen esetben nem áh be végrendeleti örökösödés s a köteles rész intézménye mégis érvényesül, mert ez, mint már fentebb kifejtettük, a családi kapcsolaton alapuló örökösödésnek szükségképeni folyománya, melynélfogva az örökhagyóval legszorosabb vérségi kapcsolat által összefűzött egyéneknek örökjoga az örökhagyó önkényétől függetlenül van biztosítva. 5. §. A betudásra kötelezettek. A római jog nyomán a mai jogtudománynak álláspontja az, hogy a betudásra csak a leszármazó örökösök és csakis egymás irányában vannak kötelezve. Ezen elvet elfogadta az olasz, porosz, szász és a zürichi törvénykönyv,3* ezen elvet követi joggyakorlatunk is,3il ellenben a francia kódex minden törvényes örökösre kiterjeszti a betudási kötelezettséget,40 az osztrák ptkönyv pedig, habár a 790. és 793. §§-okban érvényre emeli a lentebb kimondott elvet, — 789. §-ában olykép intézkedik, hogy a szülők köteles részénél az előlegezés betudásának annyiban van helye, a mennyiben az sem törvényes gyámolás végett, sem csupa adakozásból nem tétetett.41 A betudási kötelezettségnek valamennyi törvényes örökösre j való kiterjesztése azonban ellenkezik a betudás céljaival, mely — mint mint már többször emiitettük — az örökösöknek a hagyatéki vagyonban nem csupán alakilag, hanem anyagilag is egyenlő részesedését törekszik biztosítani. Ezen cél megvalósítása két körülményt feltételez, u. m.: először az örökösöknek az egyenlő osztály alapján való részesedését, másodszor, hogy az örököstársak a betudás nem alkalmazása esetén ezen egyenlő részesedés tekintetében sérelmet szenvedjenek. Mindkét körülmény fennforog a leszármazók, de hiányzik egyik másik a felmenők, illetve oldalrokonok öröklésénél, azért is ez utóbbiakra a betudási kötelezettség ki nem terjeszthető. A szülő és gyermek között (értve e szók alatt a távolabbi j felmenőt és leszármazót is), a vérségi összeköttetés közelsége oly " Francia ptkönyv 913., 920., 921. §§. Osztrák ptkönyv 951. §g Szász ptkönyv 2,603. §. Zürichi ptkönyv 2,044. §. Az országbírói értekezlet javaslatai 8. §. Teleszky tervezete 105. §. 38 Olasz ptkönyv 1,001., 1,014. §§. Porosz ptkönyv II. r. II. c. 303., 323. §. Szász ptkönyv 2,354., 2,362. SS- Zürichi ptkönyv 1,908. §. 39 Kelemen Institutiones iuris hungarici privati. II. 416. 1. Fogarassy Magyarhoni magános törvénytudomány. 188 1. F r a n k. A kö/.igazság törvénye Magyarhonban. I. 483. 1. Ö k r ö s s. Altalános magyar polgári magánjog. (5 il. §. S u h a y d a. A magyar polgári anyagi magánjog | rendszere, 6-ik kiadás. 489. 1. Wencel. A magyar magánjog rendszere. II. 474. 1 Hercegh. Magyar családi és öröklési jog. 300 1. Zlinszky. Magyar magánjog. 712 1. 40 Francia ptkönyv. 843. §. 41 Osztrák ptkönyv. 789. § Bei dem Pflichttheile der Eltern findet die Anrechnung eines Vorschusses insoferne slatt, als er weder zur gesetzlichen Unterstützung (§. 154), noch aus blosser Freigebigkeit geleistet worden ist. - Az oszt. polg. tkönyv ezen intézkedése nincs semmi szerves összefüggésben a betudásnak ugyanott foglalt többi intézkedéseivel; mert ha a betudás az oszt. ptkönyv értelmében az örökhagyó vélelmezett egyenlő szeretetéből folyólag az örökösök vagyoni egyenlőségét célozza biztosítani (S t u b e n r a u c h i. m. I. 1,036 1.) miért kötelezi a szülőket egyedül csak köteles-rész igénylése esetén a betudásra ? Ennek megfejtését Stubenrauch következőkép adja, (i. m, I. 1,020 1.) : -a köteles rész vagyis a hagyatéknak oly hányada, mely a családi kötelék által az örökhagyóhoz legszorosabban hozzá fűzött rokonoknak szükségképen meghagyandó, a szabad végrendelkezési jogot korlátolja; már pedig a szabad végrendelkezési jog az osztrák örökjog alapelvét képezi, ennélfogva, ha az örökhagyó ezen emiitett kötelezettségének még életében bizonyos, mintegy az örökrészre előlegképen adot.t értékek adományozása által eleget tesz, szükséges, hogy ezen arányban csökkenjen a köteles részre jogosultak igénye és táguljon az örökhagyó végrendelkezési joga.« — Csakhogy ezen érvelés a végrendeleti és törvényes öröklés alapelveit összezavarja s azért nincs igaza Az előző szakaszban kimutattuk, hogy a köteles rész öröklése a törvényes öröklés egy speciális neme, ebbe az előre kapott értékek azért tudatnak be, mert ezt a törvényes örökösödés rendje hozza magával, nem pedig azért, hogy a végrendelkezni akaró örökhagyónak nagyobb rendelkezési szabadság biztosittassék.