A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 15. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 2. r.

A J OG. 127 kozását teljesen mellőzendőnek tartjuk; először, mert a kiskorú illetve gondnokolt örökösöknek jogi érdekeit épen ug.v> sot jobban fogja a kir. járásbíróság elbírálhatni, melynek tagjai a legszigorúbb jogi szakképzettséggel bírnak, — mint az árvaszéki ülnökök, kiktől oly jogi szakképzettség legalább általáig11 v^ye — nem kívántatik; másodszor azért, mert ez által az ö r ökösödési ügyeknek sokkal gyorsabb ellátása válnék lehetővé, a mennyiben a kir. járásbíróság egy és ugyanazon végzéssel intézhetné el azt, a mit most külön az árvaszék és külön a járásbíróság végez. A kiskorúak, illetve gondnokoltak vagyonának kezelése és általában véve, az árvaszékeknek az örökösödési eljáráson kívül adott hatásköre teljes épségben maradna. Csakis az 1877 : XX. t.-c. 6. fejezete volna hatályon kivül helyezendő. Az eljárás egyszerűsítésének és egyöntetűségének érdekein kivül követelné ezt a jogállam azon egyik főelve is, mely szerint a bírói functio a közigazgatásitól szorosan elválasztandó. De opportunitási érvek is felhozhatók. A járásbíróságok ugyanis tájékozottabbak vidékük helyi viszonyairól, mint a megyének sokszor távoleső központján székelő árvaszéke. A megyei árvaszékek épen ezen okból mielőtt határoznának, — rendszerint a hatóságuk alá tartozó szolgabiróságoknál keresnek informátiót, s e célból az összes iratokat véleményezés végett a szolgabiróságokhoz küldik. Ennek jelentése alapján azután határoznak. Hát nem-e sokkal rövidebb, ha az ügynek a kiskorú vagy gondnokolt örökösök érdekei . szempontjától való elbírálása, egyszerűen a járásbíróságra bizatik?! S midőn ez álláspontot a jogállam követeli, pedig jogállam akarunk lenni, mi lehet az, mi elfoglalását akadályozza ?! Nem kivánjuk mi az árvaszékek működésének beszüntetését, csak korlátozását követeljük. Legyen az árvaszék az, a mire hivatva van: közigazgatási hatóság, de nem bírói fórum! Az 1877. XX. t.-c. csak palliativ eszköz volt az öröködési eljárást szabályozó VI. fejezetében — addig, a míg örökösödési eljárásunk gyökeresen reformáltatik; mihelyt ez bekövetkezik, annak létcélja is megszűnt! Ezek szerint tehát az örökösödési eljárásban (nem peres örökösödési ügyek) a bíráskodás kizárólag a kir. járásbíróságokat illetné. Fel lehetne ugyan még vetni azon kérdést is, vájjon örökösödési ügyekben nem volna-e helyén a collegiális bíráskodás ? De ez ellen azon elv szól, mely szerint a nem contradictorius eljárás az egyes bíráskodás terére utaltassék. A collegiális bíróságokat nem lehet még ezen munkatömeggel is megterhelni, mikor ugy is alig győzik a feltorlódott munkahalmazt apasztani. 2. Az örökösödési jogok megszerzéséről. Az örökösödési jogok megszerzéséhez szükséges azok beigazolása. Hogy mivel igazolhatók azok, — köztudomású. Haláleset felvétel, leltár és tárgyalási jegyzőkönyv, illetve osztály egyességgel. Az első: örökhagyó elhalálozásának tényét ; a második : a hátrahagyott vagyont; a harmadik : az örökösödés jogcímét bizonyítja. Mindhárom igen fontos jogeszköz, mindenesetre sokkal fontosabb, semhogy továbbra is a községi jegyzők kezein maradhasson. A haláleset felvétel magában foglalja mindazon tényeket és jogviszonyokat, melyek az örökhagyó elhalálozásával jogi kapcsolatban állanak. A leltár magában foglalja az örökhagyó vagyonát, de csak a mennyiben az jogilag olyannak beigazolható. Mert oly vagyonrészt, mely csak tényleg tartozik örökhagyó hagyatékába, mint ilyent felemlíteni kell ugyan, de a vagyon közé felsorolni nem. Ezen tények és jogviszonyok felismeréséhez és megbirálásához kétségtelenül jogi szakképzettség kell; s ez okból mint reformunk egyik sarkalatos elvét kivánjuk kimondatni azt, hogy ezen jogeszközök — a haláleset felvétel és leltár — létesítésénél az eddig alkalmaztatni szokott szakavatatlan közegek teljesen mellőztessenek. Reformtörekvésünk e tekintetben oda irányul, hogy a haláleset-fölvétel, leltározás, végrendelet kihirdetés és tárgyalás egy kézbe összpontositt a s s é k. Ezzel az eljárás egyöntetű, egyszerű és — ha szakértő kezekbe teszszük az ügyek elintézését — alapos is leend. A királyi közjegyzők, a kik a hagyatéki ügyek ellátására par exoellence hivatva vannak és a kik eddigi működésükkel is általában véve kiérdemelték a közbizalmat, volnának hivatva új örökösödési eljárásunknál végezni mindazon teendőket, melyek az örökségi jogok megszerzéséhez és igazolásához megkívántatnak. Az eljárás ez által igen egyszerűvé válnék. A halottkém | jelentését a kir. járásbírósághoz beküldi, veszély esetén *sürgős« szóval jelezvén. E jelentés a járásbíróság által nyomban k i! adatnék a kir. közjegyzőnek; ki >sürgős« esetben j azonnal — lehetőleg a hely színén — eszközölné a halálesetfelvételt, esetleg vagyonzárlatot is. Ha erre szükség nem volna, a j haláleset-felvétellel rendszerint a leltározás is összekapcsoltatnék. Sőt több esetben már maga a tárgyalás is megtartható volna. Jelenleg is gyakran előfordul, hogy mindhármat egyszerre végzi a kir. közjegyző. A hagyatéki tárgyalás alkalmával ugyanis kitűnik, hogy a haláleset-fölvétel és községi leltár hibás és hasznavehetetlen. A közjegyző tehát kiigazítja azokat, vagy új leltárt vesz föl; j mert csak helyes haláleset-fölvétel és leltár alapján tárgyalhat. Ha tehát már most mindhármat elj végezheti a közjegyző egy alkalommal, nem-e vétek, a félnek annyi haszontalan költséget okozni a helytelenül felvett munkálatok által s azon felül hónapokig elhúzni az ügyet, mely rövid idő alatt, kevés költséggel elintézhető volna! Felhozzák majd, hogy a közjegyző nem fogja győzni a halálesetek felvételét! De hisz nem kívánja senki, hogy a közjegyző személyesen és maga teljesítse azokat. Alkalmazza I hozzá az 1886: VII. t.-c. 4. §-ban előirt szakképzettséggel biró segédjét, ki e munkálatokat, mint végzett jogász, bizonyosan jobban fogja teljesíteni, mint a községi jegyzők. Itt-ott kétségtelenül szaporítandó lesz a közjegyzők száma ; — de hisz ez a közjegyzői intézmény hatáskörének a közjó érdekében is kívánt fokozatos kiterjesztése, telekkönyvi és hitelviszonyaink rendezése s a telekkönyvi okirati kényszer behozatala szempontjából amúgy is szükséges leend. Ezen reformok megvalósítása is a jogrend egyik főkövetelménye; és nem lehetetlen, hogy azok, ha nem is egy időben, de egymást nem igen távol . követő sorrendben életbeléptettetni fognak. j. Az örökösödési jogok birói átritliázúsáról. A közjegyző, ha elvégezte a haláleset-fölvételt, leltározást ! és tárgyalást — esetleg végrendelet-kihirdetést is, mely szintén általa s nem a bíróság által volna teljesítendő, — ha egy szóval befejezte mindazt, a mi az örökösödési jogok megszerzéséhez és beigazolásához szükséges: az összes • iratokat beterjeszti a járásbírósághoz, mely azokat megvizsgálja. j Ha e vizsgálat folytán kitűnnék, hogy az eljárás nem teljes, vagy pedig más közbeeső intézkedések szüksége merülne fel, azok teljesítését elrendeli. Nem peres, de mégis vitás kérdések felett határoz, szóval az eljárás befejezéséhez hozzájárul. Kiskorúak I vagy gondnokoltak érdekeit különös vizsgálata tárgyává teszi; felügyel arra, hogy azok érdekei a tárgyalásnál kellőkép megóvattak-é. Ha azután az eljárást minden tekin: tétben helyesnek és az ügyet birói átadásra alkalmasnak találja, akkor az iratokat az örökösödési illeték k iI szabása végett az adóhivatalhoz átteszi. Perre utasítás esetében azokat az illetékes kir. törvényszékhez küldi. A sommás osztályt akár ingókból, akár ingatlanokból áll a hagyaték, a járásbíróság eszközölje és sommás átadó végzésének kézbesítése napjától számított 30 nap alatt legyen köteles a vele meg nem elégedő örökös a rendes pert — a királyi törvényszéknél megkezdeni, mely esetben ez utóbbi a hagyatéki iratokat a járásbíróságtól hivatalból bekivánja. * * Nagyon messze kellene mennünk, ha minden részleteiben akarnók felsorolni a kötelező örökösödési eljárás által követelt újjáalakítását jelenlegi eljárásunknak. A részletek nem képeznének komoly nehézséget, — azokkal tökéletesen tisztában vagyunk. Csak fővonásaiban kiváu'uk jelezni az irányt, melyben e reformnak, nézetünk szerint, haladni kellene ; í csak figyelmét óhajtottuk felhívni az illetékes köröknek a reform szükségére: s ha sikerülne kiszabadítani sárban megfeneklett szekerét örökösödési eljárásunknak, hogy a jogfejlődés utján tovább haladhasson a reform megvalósulásának célja felé, teljes megnyugvással mondhatnók: »megtettük kötelességünket!«