A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 14. szám - A telekkönyvi széljegyzetek

54 A JOG. hivatkozott, teljes megerősítést nyer, miután ezen iratok szerint már a cég is törülve van, s a felszámolás iránt is történt bírósági intézkedés. A mi felperesnek azon kérelmét illeti, hogy a felszámolók kijelölése az ö meghallgatása mellett eszközöltessék s alperesnek a felszámolásnak mikor és mily módon eszközlése iráut kötelező utasítás adassék, eunek azért nem lehetet helyt adni, mert az 1881. évi LX. t.-c. 138. §-a az örökös hitelezőjének csak akkor engedi meg, hogy az örökös helyett a szükséges lépéseket megtehesse, ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon is tartozik, ellenben sem a végrehajtási, sem a keresk. törvény nem tartalmaz oly intézkedést, mely az örökös hitelezőjét feljogosítaná arra, hogy az ingó hagyaték tekintetében akár a hagyaték tárgyalása, akár a közkereseti társaság felszámolása s a felszámolók kirendelése körül befolyást gyakoroljon s az örökösöket kötelező utasítások kibocsátását kérhesse. (1886. ápr. 5-én 6,871. sz. a.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélő táblának ítélete helybenhagyatik. Indokok: A K. T. 101. §-ának az lévén célja, hogy a magánhitelező, ki a társasági tag magánvagyonára sikertelenül vezetett végrehajtást, kielégittetését adósa társasági vagyonából eszközölhesse, a kir. Curia nem osztja ugyan a kir. itélő táblának egész átalánosságban felállított azon nézetét, hogy a mennyiben valamely hitelező a társasági tag örökösének magán vagyonára sikertelenül vezet végrehajtást, kielégittetésének az adósára a társasági tag után eső örökségi jutalékból való eszközlése céljábál a társaságnak feloszlását esetleg ne követelhesse és pedig annál kevésbé, mivel a társaság többi tagjainak ez utóbbi esetben is épen ugy, mint az előbbiben jogában és módjában áll az adós illetményének a K. T. 107. §-a értelmében leendő kiszolgáltatása által a társaság feloszlását megakadályozni; a másodbiróságnak iiéletét mégis helyben kellett hagyni; mert a becsatolt ügyiratok szerint |. Móric társasági tagnak még 1881. évi január 28-án 641. sz. alatt és igy felperesnek 1884. évi jul. 21-én 4,072. sz. alatt beadott keresetét megelőzőleg benyújtott kévénye folytán a cég, miután a társaság nem csak K. János halála, de azon időnek, melyre a társaság alapíttatott, lejárta miatt is tényleg feloszlott, törülve lett, és igy a társaság feloszlása kimondásának szüksége megszűnt; továbbá mert a másodbiróság helyesen fejtette ki indokolásában, hogy felperest csak mint az egyes társtag különleges jogutódát, határozott törvény hiányában a felszámolási eljárás körül azon jogok nem illetik meg, melyekkel csak a társtagok vagy azoknak általános jogutódai a társasági viszonyból kifolyólag birnak. (1886. dec. 30-án 7-32. sz. a.) Valamely fennálló váltótartozásra vonatkozólag ir.lsban kikötött fizetési haladék nem tekinthető újításnak. Ha a hitelező az adósnak a váltó kiállítása utáu azon kedvezményt nyújtotta, hogy tartozását havi részletekben törlesztheti, do nem kötötte ki, hogy a részletfizetés valamelyikének elmulasztása által a még fizetetlen összeget egyszerre követelheti, ugy a váltót a részletfizetések utolsó határideje előtt nem perelheti. A in. kir. C uria : A másodbiróságnak ítélete, oly értelemben, hogy felperes keresetével ezúttal mint időelött indítottal utasittatik el, helybenhagyatik. Indokok: Jóllehet felperes az általa valódinak elismert •/. alatti okirat tanúsítása szerint az abban felemlített varrógép vételára fejében kiállított kereseti váltóösszeg törlesztésére vonatkozóan alperesnek azon kedvezményt nyújtotta, hogy a még fizetetlen 45 frtot havonkénti 4 forintos részletekben törleszthesse és habár ezen kedvezmény, mely egy már létezett kötelezettségnek mikép teljesítését közelebbről határozza meg, mint mellékhatározat újítási szerződésnek nem tekinthető, mert minőn egy létező kötelezettség iránt egy újabb kötelező viszony létesíttetik, az előbbi kötelezettség megszűnésének kérdése mindig azon fordul meg, vájjon a felek akartak-e újítani és vájjon az új kötelezettséget a régi mellé, vagy pedig annak megszüntetésével helyébe akarták-e tenni ? mivel magában véve a felek újítási szándékának kinyilatkoztatása nélkül a kötelezettség mikép teljesítésének meghatározása a régi kötelezettséget meg nem szünteti és kétség esetében a régi kötelezettség nem tartatik mindaddig megszűntnek, míg az új mellett jogszerével megállhat; minthogy pedig alperes azt, hogy felperes a •/• alatti okirattal nyújtott kedvezmény által, alperesnek régi, vagyis a kereseti váltó kötelezettségét megszüntetni akarta volna, nem is állította, ennélfogva a kereseti váltót hatálytalannak tekinteni nem lehetett ugyan, mindamellett a 2-od bíróság Ítélete a fentebbi értelemben helybenhagyandó volt. Mert habár a váltó kiállításakor a felek közt a részletfizetésekre nézve megállapodás még nem jött létre s ily megállapodás hiányában felperes jogosítva volt a lejárati időt tetszése szerint kitölteni, de minthogy felperes utóbb, illetőleg a váltó kiállítása után alperesnek azon kedvezményt nyújtotta, hogy tartozását havi részletekben törleszthesse, felperes azonban a 7- alatti okiratban nem kötötte ki azt, hogy a részletfizetések valamelyikének elmulasztása esetében, a még fizetetlen egész összeget egyszerre követelni jogában álljon, enélkül pedig a részletfizetések teljesítésére megállapított határidőnek teljes lejárta előtt felperes ez egész összeget egyszerre az idő szerint annál kevésbé követelheti, mivel a részletfizetések utolsó határideje még az elspbiróság Ítéletének hozatalakor sem járt le. (1887. február 5-én 918. sz. a.) Bün-ügy ékben. A m. kir. Curia döntvényei. 62. szám. Vájjon a napszámosként fizetett, azonban szakadatlanul és hosszú időn át ugyanazon személy vagy társulat szolgálatában álló egyén által a reá bízott szolgálat körében elkövetett lopásra nézve a btk. tfó. $-ának 7. pontja alkalmazliatb-e vagy sem f (J,286ÍI886. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogy a btk. 336. §-ának 7. pontja szerint a lopás a 334. §-ban minősítő körülményül meghatározott összegre tekintet nélkül büntettet képez azon esetben, ha azt szolgálatban álló személy azon, kinek szolgálatában áll, vagy annak házához tartozó személyen követi el; tekintve, hogy a kir. Curia büntető tanácsainak 1886. évi január 22 én tartott teljes tanácsülésében hozott s az ugyanazon évi április ho 28-án tartott teljes ülésben hitelesített 53. számú döntvény indokaiban kifejtettekhez képest a szolgálati viszony fenn vagy fenn nem forgásának, lényegileg a magánjog körébe tartozó és ennek szabályai alapján és fonalán megítélendő kérdése részint a különböző törvények vonatkozó rendelkezéseiből, részint a közönséges élet gyakorlati tapasztalatai alapján oldandó meg; tekintve, hogy a háztartási, gazdasági s azokkal ez irányban egy tekintet alá eső kereskedői vagy ipari teendők végzésére nem legalább egy havi időtartamra, (1876 : XIII. t.-c. 1. §-a; hanem naponkénti díjazás mellett felfogadott s igy felmondás nélkül minden nap elbocsátható személy (1876 : XIII. t.-c. 3. §. c) pontja) munkaadója irányában azon kedvezményekre, melyek a cselédtörvény első fejezetében a cselédek, a keresk. törvény I. r. 6. cimében a kereskedői segédszemélyzet s az 1884-iki ipartörvény 111. fejezetében az iparosok segédszemélyzete javára főnökük, illetőleg gazdájuk irányában állandó szolgálati viszony folyományaként biztosítva vannak, nem tarthat igényt, miből okszerűen következik, hogy az olyan, közönségesen napszámosnak nevezett személy, a munkaadó szolgálatában állónak nem tekinthető; mindezeknél fogva kimondja a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a 3,286/1886. sz. alatti bűnvádi ügyben felmerült elvi kérdésre : „a napszámosként fizetett, bár hosszabb és megszakitlau időn át ugyanazon munkaadónál muukábau álló személy által a reá bízott teendők körében elkövetett lopásra a btk. 338. §. 7. pontja nem alkalmazható." Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1887. évi január hó 28-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi március hó 21-én tartott teljes ülésben. G3. szám. A kir. törvényszékek hatósági köréhez tartozó és hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség miatt indított bűnvádi ügyben 0 sértett fél a büntetés súlyosbítása vegeit jogosítva van-e felebbeséssel élni/ {y,24.3! 1886. B. számhoz.) Határozat: Tekintve az 1871 : XXXIII. t.-c 17. §-át, mely szerint hivatalból üldözendő büntetendő cselekmények esetében a kir. ügyész, mint »közvádló« képviseli a vádat; mint közvádló teljesiti a bűnvádi eljárásban ötet illető hivatást és használhatja a törvénvben, illetőleg a joggyakorlatban szabályozott perorvoslatokat; tekintve, hogy a már az idézett törvénynek kiemelt rendelkezéseiben, nevezetesen a kir. ügyész hivatásának fentebbi kör-