A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 13. szám - Adatok a hagyatéki zárlat kérdéséhez

OG. 51 eleget tett törvényszerű kötelességének, ha az ily váltót fizetés végett a fizetés teljesitökép egyetértöleg elfogadott személynél mutatja be s a fizetésnek ez által lett megtagadását óvással igazolja;" (Döntvénytár, új folyam, IV. 188 >. febr. 14-én, 12,321. sz.) és mert »a részvénytársaság pénztárnoka, mint kincl az esedékes fizetések teljesíttetni szoktak, kinek tehát a fizetés történtéről tudomással keli birnia, a lejárt váltó ki nem fizetését tanúsító nyilatkozatot adhat, ily nyilatkozat adására az óvatolás alkalmával helyesen szólittatott fel és az ily módon történt váltó óvás szabályszerűen felvettnek tekintendő. (1885. április 22-én 4,108/85. curiai döntvény. De alkalmasnak mutatkozott a keresethez B. alatt csatolt óvás felperes visszkereseti jogának megállapítására még azért is, mert az a V. T. 99, §-a értelmében, különösen a 3. és 5. pontoknak, a melyek alapján a kifogás emeltetett, teljesen megfelelöleg vétetett fel, s mert a váltc >-ovás lényeges kellékét nem képezi az, hogy az óvás kivétel órája is kitétetik az óvásban (4,837/881. kir. ítélőtáblai elvi jelentőségű határozat). így a fent érintett, Makón 1886. évi márczius hó 17-én délután 5 órakor mint végső határidőben kitett óvás szabályszerűen vétetvén fel, alperesnek e tekintetben emelt kifogása minden elfogadható alapot nélkülöz. A mi alperesnek a tárgyalás során előadott azon állítását illeti: hogy miután a kibocsátói aláírás nem közvetlenül a váltó összege alá Íratott s a kibocsátói aláírás és a váltó szövege között még az elfogadói aláírás lévén látható : a kereseti váltó lényeges kellékek hiányában szenved, bírói figyelembe vehető nem volt: mert a kereseti váltón látható I Vera kibocsátói aláírása a váltó szövege alatt vízszintesen, az elfogadói pedig következő szavakkal: »elfogadom T. . . . György* a váltóra keresztben lévén irva : ezek minősége iránt kétség fenn nem foroghat. Mivel végre alperes a kereseti váltón látható kibocsátói aláírásra nézve egy szóval sem mondja, hogy az nem tőle származnék : ezzel kibocsátói minőségét hallgatag beismerte. (1886. július 15-én 15,255. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla : A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét annak indokolásánál fogva, továbbá azért is helybenhagyja, mert a kereseti váltón előforduló ezen kifejezésből »fizetendő Makón a makói takarékpénztár-részvéaytársaságnál« okszerűen a/.t kell következtetni, hogy a váltóbirtokosnak a váltó érintett tartalma értelmében a váltót e helyen kellett fizetés végett és pedig azon cégnél bemutatni, mely a váltón az alperes által is beismert megállapodáshoz képest a váltó kibocsátása alkalmával kijelölve lett. (1886. október 12-én 5,655. sz.) A íuagy. kir. Curia: A másodbiróság ítélete, tekintve, hogy a kereseti váltó a telepesként kijelölt takarékpénztár üzleti helyiségében kiséreltetett fizetés végett bemutattatni, a felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. (18^7. jan. 12-én, 1,199/86. v. sz.) Per alatt álló követelés alapján az adós ellen csődöt kérni nem lehet még akkor sem, ha a biztosítási végrehajtás elrendelve és sikertelenül foganatosítva lett. A gyulafehérvári kir. törvényszék: A csődnyitási kérésnek hely adatik, s P. Lázár ellen a csődeljárás azonnal megnyittatik, ha csődöt kérő az eljárási költségek fedezésére 400 frtot ezen kir. törvényszékhez lefizet. Indokok: A csődkéréshez csatolt 4,0,)6/86. számú járásbirósági végzéssel és a felvett végrehajtási jegyzőkönyvvel bizonyítva van az, hogy csődöt kérelmező P. Lázár ellen biztosítási végrehajtást kérelmezvén, az javára elrendeltetett és foganatosíttatott. Utóbbiból az is kitetszik, hogy a lefoglalt tárgyak más hitelezők részére már korábban is lefoglalva vannak s igy ezekkel a követelések fedezve nincsenek, miután azok összege az E. kimutatás szerint 2,500 frt, 171 frt és 150 frt, vagyis összesen 2,821 frt. Adós maga sem állítván, hogy a lefoglaltakon kivül egyéb vagyona van, s ezt csődöt kérő sem állítván, a fizetési képtelenség beigazoltnak volt veendő s a csődnyitás annál inkább elrendelendő volt, mivel adós cselekvő és szenvedő állapotáróli kimutatását sem adta be s ki nem mutatta, hogy minden hitelezőjét kielégíteni képes. A felajánlott peres kártérítési követelést csődöt kérő elfogadni törvényszerűen nem köteles. A mi az 500 frt követelés fennállását vagy fenn nem állását illeti, azt jelen esetben vitatni nem lehet, mivel ezért már a biztosítási végrehajtás elrendelve és foganatosítva van. Az 50 frt követelésre nézve pedig, miután az a csődkéréskor már lejárva volt, még az esedékesség hiányának kifogása sem emelhető s a csődtörvény 84. §-a szennt nem is vethető ellen. Tekintve azonban azt, hogy adósnak minden vagyona lefoglalva van s igy annyi szabad vagyon, mely az eljárási költségeket fedezhetné, nem létezik, sőt a lefoglalt vagyonból is kétes, hogy az kikerülne árverés útjáni értékesítés mellett s hogy a külön kielégítésre igényt tartó hitelezők a csődeljárás költségeivel nem terhelhetők, a csődeljárás csak azon esetre indítható meg, ha az azt kérő a költségeket fedezni fogja. (1886. szeptember 22-én 4,969. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bírói végzés mi _változtatik és R. Zsigmond 188ó. szeptember 20-án 4,915. sz. alatt benyújtott csődnyitási kérvényével elutasittatik. Indokok: Mert a csődtörvény 84. §-a szerint csődnyitás elrendelését csak kellően igazolt követelés alapján lehet kérni, jelen esetben pedig panaszló hitelezői minőségét kellően nem igazolta, mivel az a kérdés, ha váljon panaszlott a csődnyitási kérvényhez csatolt szerződést megszegte-e ? azon további kérdés, hogy ebből kifolyólag felperesnek a kikötött kötbérhez igényei vannak-e ? mind oly kérdések, melyek perúton döntendők el. Bizonytalan kimenetelű peres követelést pedig kellően igazolt követelésnek tekinteni nem lehet, minek folytán panaszlót csődnyitás iránti kérésével elutasítani kellett. (1836. november 2-án 5,751. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. deczember 29-én 1,155. sz.) A siket-néma szenvedő váltóképességgel csak akkor nem bír, ha értelmi képességének hiánya bizonyítva van és e miatt gondnokság alá helyezve lett. A budapesti kir. itélő-tábla: A tábla az e.-b. Ítéletét megváltoztatja s 1885. okt. 12-én 10,115. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett, alperest kötelezi felperesnek a sommás végzésben felsorolt összegen kivül még 30 frt perköltséget 3 nap alatt megfizetni. Indokok: Alperesnek a szenvedett váltóképesség hiányára állapított kifogása tekintetbe vehető nem volt, mert bár alperes siket-némának bizonyult, ezen körülmény azonban figyelembe csak ugy jöhetne, ha alperes értelmiség hiánya miatt gondnokság alá lenne helyezve, de azt, hogy alperes gondnokság alatt áll, maga sem vitatta, mert továbbá alperes mivel sem bizonyította, hogy a kereseti váltó elfogadásakor oly állapotban volt, hogy szerződést érvényesen nem köthetett, mivel a tanúul felhívott és kihallgatott orvosok arról, hogy alperes a kereseti váltó elfogadásakor beszámithatlan állapotban volt, bizonyságot nem tesznek alperes szellemi képességére vonatkozólag, általánosságban tett vallomásuk pedig azért nem döntő, mert megfigyeléseiket nem mint a bíróság részéről felhivoít szakértők s nem bíróság közbejövetele mellett eszközölték. Alperes a kereseti váltónak elfogadását beismervén, miután maga sem vitatta, hogy az ebből származó fizetési kötelezettségének eleget tett, őt a váltótörv. 2.3. §. alapján a váltó összegének és mint pervesztest, a prdts. 251. §. alapján a költségekben marasztalni kellett. A magy. kir. Curia: A kir. tábla Ítélete annak indokaiból helybenhagyatik. (1887. január 18. 778.) Bűn-ügyekben. Vádlottnönek azon cselek vénye, hogy a férjénél lefoglalt ingóságokat jogtalanul eladta, nem sikkasztást, hanem jogtalan elsajátítást képez. A budapesti kir. itélő tábla: a kir. törvényszék fentebb jelzett ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a btkv. 359. §-ában körülirt sikkasztást csakis azon személy követheti el, kitől az elsikkasztott tárgyak lefoglaltattak, ha ugyanezen tárgyak nála egyszersmind meg is hagyattak; tekintve továbbá, hogy jelen esetben a végrehajtás egyedül S. A. ellen, de nem egyszersmind annak neje ellen is intéztetett és a zár alá vett tárgyak is ettől lettek lefoglalva és nála meg is hagyattak ; ennélfogva S. A.-né, szül. K. J. vádlottnak azon cselekménye, hogy ezen a férjétől lefoglalt tárgyakat jogtalanul eladta, nem a btkv 359. §-ban körülirt sikkasztást, hanem a btkv. 368. §-ba ütköző és hivatalból üldözendő jogtalan elsajátítás vétségét képezi ; az alsóbirósági ítéleteknek részben való megváltozcatásával, nevezett vádlott ebben mondatik ki bűnösnek és e miatt, figyelemmel fiatal korára, büntetlen előéletére és beismerő vallomására, két heti fogházra, valamint 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő harminc forint pénzbüntetésre Ítéltetik. (1887. febr. 4. 5,634. sz.)