A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Adalék a jogtalan elsajátítás vétségéhez

OG. 83 \ ásárlás, visszavásárlás, stb. kikötése, mint az adásvétel törvényi leg megengedett mellékszerződése igenis létesülhet és bekebelezhető, mert ez ugyanazon szerződő felek közt létesült s a szerződés főtárgyával azonos ingatlanra vonatkozik; ámde a kölcsönszerződés tárgya — legyen bár a kölcsön jelzáloggal is biztosítva — mindig a kölcsönösszeg, a jelzálogi biztosítás csakis a főkötelem inellékügylete — most e biztositásnál a kölcsön tárgyától elütő oly szerződést létesitni, hogy az »értékig« meg nem terhelt ingatlanaimat másnak javára lekötni képes nem leszek, egy lenne azon ingatlannak a forgalomból való kivételével, egy lenne az azon ingatlannak meg nem terhelt értékében rejlő hitelről való lemondással ; ily szerződést, erre címet Jogszabályaink nem ismernek; és épen ezért ilynemű kikötés egy telekkönyvi bejegyzés tárgya sem lehet. A telekkönyvi rendtartás 101. §-Bao érintett följegyzések sém a/.onosak a belügyminiszteri jóváhagyási záradékban érintett ' esetleges elsőséggeb, mi kitűnik abból, hogy bárha rangsorozat följegyzése helyet foglalhat és ily följegyzés a teheralapon eszközölhető, de- az ilyszerű föl jegyzésnek csakis a felvenni szándékolt kölcsönügylet lebonyolításáig, de semmiesetre 60 napon túl van hatálya, s azontúl töröltetik (1859. augusztus . 1-én kelt ministeri rendelet.). Az eddigi megvilágítás szerint azon meggyőződésben vágyók, hogy: •. i jJti; SÍ •. - g 1- ször: Egy bizonyos ingatlanra zálogjogilag bekebelezett követelésnek esetleges elsősége más ingatlanokra fel néni jegyezhető ; 2- szor: Ilyen feljegyzésre mi törvényes alap sincs, s a telekkönyvnek oly lapja, mely ilyen esetleges elsőségek feljegyezésére lenne rendelve: nem létezik, de legkevésbé lehetséges ilynemű feljegyzés a tulajdoni lapon ; 3- szor : Bárha az esetleges elsőség telekkönyvi feljegyezése nem eszközölhető, az ily elsőség lekötése egy törvényhatóság részéről jogi jelentőséggel bír, s a belügyminiszteri jóváhagyási záradékban tett kívánalom gyakorlatilag nemcsak nem kivihetetlen, de sőt törvényhatóság kölcsöneinél horderejű is. A belügyminiszteri leirat — és ebben van a dr. Klcckner tanár ur tévedése — nem azt mondja, hogy az »esetleges elsőség feljegyeztessék« a törvényhatóság ott érintett ingatlanaira, hanem csakis azt, hogy ily elsőség leköttessék; — s ennek jogi jelentősége és gyakorlati értelme az, hogy e törvényhatóság kötelezi magát azon ingatlanokat meg nem terhelni, — az ily kötelezés pedig egy ujabb kölcsönnél megakadályozza a törvényhatóságot abban, hogy azon ingatlanaira kölcsönt elfogadni, s a törvényhatóságot a belügyminiszter az ujabb kölcsön jóváhagyása alkalmá val, ha azon ingatlanaira szándékoznak jelzálogi kölcsönt megejteni, meg is akadályozna; mig viszont a hitelező intézet azon körülmények beálltával, melyekre az »e s h e t ő 1 e g e s elsőség* kiköttetik — s ily körülmény lehet a fizetési késede lem, a jelzálogul lekötött laktanyának bizonyos idő alatt való fel nem építése, annak megsemmisülése, stb. — jogosítva leend a zálogjogi kiterjesztését kérni. Szerény nézetem szerint tehát a belügyminiszteri jóváhagyási eshetőleges elsőség lekötésének záradéka a hitelező intézetnek több előnyt, biztosított, mint a kölcsönvevő város »eshetőleges bekebelezési engedélye« ; mert mig az »eshetőleges elsőség lekötésében^ az eshetőleges bekebelezés fenn van tartva — addig az »eshetőleges bekebelezési engedélye által nincs a hitelező pénzintézet szerződésszerüleg arról biztosítva, hogy a részletek pontos fizetése esetében és talán a végből a törvényhatóság idővel nem fogja-e a le nem kötött ingatlanait más kölcsönnel megterhelni ? Ebben van — és van pedig lényeges — gyakorlati jelentősége az » eshetőleges elsőség lekötésének« egy törvényhatóság részéről. Adalék a 2jogtalan elsajátítás < vétségéhez. Irta : NAGY ELEK, kir. aliigyész Lúgoson. A »Jog« idei 2-ik számában kartársam V a r g h a Ferenc ur egy kőnk; ét esetet közölve, azon nézet mellett tört lándzsát, hogy a jogtalan elsajátítás vétsége akkor, ha a bűnvádi eljárás a btk. 365. S-ban megszabott 8 nap letelte e 1 ö 11 indíttatott meg, mint olvan nem büntethető, hanem csak mint »furtum usus«. (Kbtk. 127. §.) E közleményre dr. Kelemen Samu ur (e lapok idei 6-ik számában) egy cikkel rellectált, melyben tisztelt collegám nézetét teljesen elhibázottnak declarálva, a kérdést olykép véli megoldottnak, hogy a konkrét esetet egyszerűen a btk. 367. §-ban foglalt minősítés alá vonja. Igaz, hogy dr. Kelemen Samu urnák ezen felfogása e tekintetben egészen új, — de állithatom, hogy a legnagyobb mértékben téves is. A konkrét eset ez: Vádlott 50 frt bankjegyet talált; azt másnap saját céljaira elköltötte, felváltotta és ugyanakkor vonatott fenyítő kereset alá. Hát én ez esetben a btk. 367. ij-ában körülirt vétség főismérvét fölfedezni nem birom. Ugyanis: a btk. 365- §-a igy szól.: »a ki idegén dolgot t a 1 á 1 és azt .... át nem adja.. . . ; a 367. §. pedig igy: » ... a ki . . . véletlenségből vagy tévedésből bir lalaiába jutott . . .« dolgot elsajátít. Tisztán kifejezi tehát a törvény, hogy a 365. §. csupán a t.a 1 á 11 dolgok elsajátítására szorítkozik, .3 minden egyéb jogtalan elsajátítás — hol a véletlen játszik szerepet — (kivéve a 366. §. eseteit) a 367. §. keretébe tartozik. Tisztán kifejezi a törvény továbbá, hogy mig első esetnél a véletlen szerepe a t a 1 á 1 á s, ráakadás tényén sarkallik, — addig a másodiknál a birlalatba jutás kell hogy véletlen legyen ; s hogy, mig annál a találó szándékosan jut a dolognak birlalatába, emennél a b i r 1 a 1 a t b a j u t á s kívül áll az alany akaratelhatározásán, s csupán abirlalatbavétel lehet szándékos. A két §. tehát két - teljesen különböző — fogalmi kört ölel föl, melyek között csak annyi a rokon vonás, hogy a véletlennek mindkettőnél szerepe vari. Ámde a véletlen föllépésének alakjai, s ez által létesülő viszonyok mozzanatai teljesen elütök ; annyira elütök, hogy egy esemény e két fogalmi kör mozzanatait nem egyesitheti magában. A btk. szempontjából tehát egyik eset fenforgása kizárja a másikat. Annálfogva a hol — miut a konkrét esetben is — találásról van szó, az eset büntetőjogi meghatározásánál nem is joridolh'atünk a btk. 367. §-ára. Ugy hiszem, hogy már a felfejtettek is elég tanúságot tesznek arról, mikép dr. Kelemen Samu úr fölfedezése a kriminális judicatura szempontjából értékkel nem bir. Áttérek tehát tisztelt kartársain Vargha Ferenc úr nézetének vitatására. Elismerem, hiánya büntetőtörvénykön) vünknek, mikép oly előre nem láthatólag gyakori — esetről, midőn t. i. a találó 8 n a p előtt túlad a dolgon, világosan nem intézkedett Am ezért tagadom azt, hogy a konkrét esetet a btk. 365. §-ban foglalt meghatározás alá vonni ne lehetne. Ha nem ragaszkodunk mereven a holt betűkhöz, hanem kutatjuk és követjük az intentiót, mely a törvényhozót vezette, s mely abból áll, hogy a találó a talált dolgot önkényűleg el nem idegenítheti, el nem haszuálhatja; s ha mégis tenné: büntetve lesz; ha felfedjük ama fogalmakat, melyeket a törvény tömör és lakonikus meghatározásai elburkolnak ugyan, de mégis magukban foglalnak ; ha a logika örök törvényei szerint bonczoljuk és értelmezzük a törvényhelyet: lehet, sőt kell is. Igy szól a btk. 365 §-a : »A ki idegen dolgot talál és azt 8 nap alatt a hatóságnak, vagy annak, a ki elvesztette, át nem adja: a talált dolog jogtalan elsajátisásának vétségét követi el ... « E meghatározások — betű szerint ugyan ki nem fejezett, de a logikai értelmezés és következtetés törvényei szerint kétségtelenül létező — másik fogalmat,' egy tiltó rendelkezést is foglalnak magukban. Azt t. i. hogy a kritikus 8 nap alatt a találónak a talált dolog g a 1 való rendelkezési joga csupán arra van szorítva, hogy azt a hatóságnak, vagy a tulajdonosnak visszaadja. Máskép rendelkeznie azzal nem szabad.. Mihelyt tehát a találó á dolgot a kritikus időközön belül (vagy akár azon túl is) megsemmisíti, vagy elhasználja, elidegeníti vagy' megváltoztatja; szóval ha azzal máskép rendelkezik, mint a mire őt a törvény felhatalmazza: már befejezett törvényszegéssel állunk szemben ; már beállott a büntethetőség. Es ha a találó oly állapotba helyezte magát, hogy a talált dolgot — a maga épségében — vissza, vagy át nem adhatja: ezen állapot megfelel a törvényhely ama kifejezésének is, hogy a dolgot »S nap alatt vissza nem adja«. Mert a, visszaadás lehetősége megszűnvén, azt tényleg sem 8 nap alatt, sem soha vissza nem adhatja. Azon körülmény, hogy a kritikus 8 nap végpontja még be nem következett, csak látszólag akadály arra, hogy a bűnös cselekvény befejezettnek tekintessék; valósággal nem az.