A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye?

Só A JOG. Ily biztosítási végrehajtás elrendeléséből a végrehajtást szenvendőre csak két irányban származhat jogsérelem. Először annyiban, hogy a végrehajtató az előzetes biztosítás folytán már teljesen fedezett követelésre nézve kérte folytatólag a biztosítási végrehajtás elrendelését. E sérelem ellen megóvja őt a 232. §. b) pontja, melynek alapján ily esetben felfolyamodás útján a biztosítás iránti kérelem elutasítását és a foganatosított biztosítási végrehajtásnak mint következménynek megsemmitését kieszközölheti. A másik sérelme az lehet, hogy a biztosítási végrehajtásnak többszöri kérelmezése, foganatosítása által felesleges költséggel terheltetik, olyannal, melynek ha a végrehajtató több körültekintést fejt ki, felmernie nem kellett volna. Es ez elleu is van orvoslat, mert a végrehajtást szenvedő érvényesítheti e körülményt ott, hol annak meghatározásáról van szó, hogy ki viselje a biztosítási végrehajtás költségeit. A 27. §. általános szabályul felállítja ugyan, hogy a végrehajtási költségeket a marasztalt fél viseli. Ezt a szabályt azonban el is tekintve a 117. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéstől, a felsőbb birósági gyakorlat oly értelemben alkalmazza, hogy a végrehajtást szenvedő egyedül a végrehajtás sikeres eszközlésére szükséges költségekkel terhelhető; a minél fogva az oly költségek, melyek a végrehajtató boszantási szándékának köszönik eredetöket vagy a végrehajtás sikerét elő nem mozdító cselekményekből eredtek, a 27. §. dacára a végrehajtatót terhelik. Dr. Imling Konrád, . / királyi táblai biró. Nincs helye a folytatólagos biztositási végrehajtásnak. Okok : A biztositási végrehajtásról az 1881 : LX. t.-c. IV. címe 223—236. §§-okban intézkedik, mig ellenben a folytatólagos végrehajtás iránt a Il-ik »végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására« címet viselő részben és ebben is 1-sö »végrehajtás ingóságokra« címet viselő fejezetben 116 — 117. §§-okban tartalmaz rendelkezést. Már maga a törvény szerkezete és beosztása mutatja, hogy a két tárgy, t. i. a végrehajtás folytatása és a biztosítás, szorosan elkülönítve lett egymástól, mindegyik tárgynak esetei külön lettek szabályozva és a részletek külön kifejtve. A törvénynek csupán I. címe tartalmaz általános szabályokat, melyeknek minden szakasza alkalmazható a többi címek minden eseteiben, mig ezen többi címek, egymás közt csak annyiban hozható viszonyba egymással, a mennyiben ezt a törvény kifejezetten megengedi. Például szolgálhat erre, hogy a 229. és 231. §§-okban idézve van a 42. §. a mely utóbbi szakasz, az általános részhez tartozik és önkényt érthetőleg alkalmazható, mégis a törvény szükségesnek tartotta ennek különösen és kifejezetten viszonyba hozását a biztositási intézkedéssel ; továbbá, hogy a 230. §. utal a foglalás általános szabályaira, a 233. §. pedig a 104 §-ra. Miután itt a foglalás általános szabályai alatt nem a 19—27. §-ok, hanem a 69—89 t^-okban szabályozott eljárás értendő és ezen szakaszok, valamint a 1(J4. szakasz a Il ik címben foglaltattak, a felhívott szakaszok összefüggése a törvény ben lett szabályozva. Mig ellenben a IV. címben a 116—117. §§-ok alkalmazása, sehol megengedve nincs. Kizárja továbbá, hogy a 116—117. §§-ok alkalmaztassanak a IV. cím eseteiben, az is, hogy a 116—117. §§-ok a "végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására« címet viselő 11-ik részbe és itt is a »végrehajtás ingóságokra« feliratot viselő első fejezetbe lettek foglalva. De nem utolsó helyen veendő figyelembe a "behajtás* szó, mely semmiféle törvénymagyarázat mellett sem érthető másképen, mint végrehajtható okirat alapján elrendelt kielégítési végrehajtás és illetve ennek alfaját képező árverés esetére. Plolotl minden magyarázat nélkül nyilvánvaló, hogy a biztositásnál, sem végrehajtható ítéletről, sem kielégítésről, sem árverésről, (kivéve a 232. §. 2. p.), de egyáltalában behajtásról szó sem lehet. Ha a 116—117. §§. szövegét vesszük vizsgálat alá, ugyanezen eredményre kell hogy jöjjünk ; ugyanis a 116. §. határozottan megmondja, hogy ha az árverésen befolyt vételárból, a végrehajtató követelése ki nem tellik, a végrehajtató követelheti a végrehajtás ! folytatását. Ezen rendelkezés igen egyszerű, határozott, érthető és világos, kizár minden ettől különböző esetet. Ugyan e §. 2-ik pontja pedig a 113. §-ra hivatkozik és a birói illetőséget határozza meg, de hogy e második bekezdésben sem érthető más, mint kielégítési végrehajtásból kifolyó árverés, bebizonyítja a felhívott 113. §., a mely a követelés kiegyenlítéséről és a végrehajtási eljárás befejezéséről intézkedik. Azonban a 111. §. se türi meg, hogy a IV. címben foglalt szakaszokkal összefüggésbe hozassék, nevezetesen a bekezdés azt mondja, hogy a 116. §. esetein kívül folytatható a végrehajtás, vagyis miután a 116. §. árverés utáni helyzetből indul ki, itt a 116. §. »esetein kivül« szavak alatt sem érthető más, mint az árverés előtti stádium és pedig annál inkább, mert a cím "követelés behajtása« és a fejezet »ingókból< kritériumokat foglal magában, nyilvánvaló, hogy e szakasz kizárólag arról intézkedik, j hogy ingókra vezetett kielégítési végrehajtásnál, árverés foganatosítása előtt vehető alkalmazásba a 117. §. a) b) c) pontjaiba foglalt külön rendelkezés. Különösen pedig az á) pont, melyben az van kimondva, hogy ha a végrehajtató kimutatja, hogy követelése, a korábbi foglalás alkalmával, végrehajtás alá vett dolgokkal fedezve nincs, a 47. §. 6-ik pontjával áll szoros összefüggésben, a mely szerint a foglalás addig folytatható, mig a végrehajtató kívánja, vagy mig a követelés járulékaival együtt fedezve látszik, ellenben a 230. §-sal összefüggésben csak annyiban áll, a mennyiben a 230. §. utal a foglalás és becslésnek, a jelen törvényben megállapított szabályainak általános módjára. A b) pont igénykereset beadása esetében enged folytatólagos végrehajtást. Úgyde a IV. cím sehol nem rendeli az igénvhirdetmény kibocsájtását, sőt a 134. kifejezetten megszabja, hogy biztositási végrehajtás utján lefoglalt ingókra külön kell kielégítési végrehajtást vezetni és ez esetben bocsájtandó ki az igényhirdetmény. A c) pont pedig foglalás alól kivett ingóknak, az összeírásból törlése iránt emelt kérelmét jelöli meg, mint olyat, mely jogot ad, a folytatólagos végrehajtás kérésére. A foglalás alá nem vonható ingókat az 51—68. §§. sorolják elő, de e §§-ok is a II. cím 1. fejezetében foglaltatnak, a melyben készpénzbeli követelés behajtásáról van szó és a IV. címmel összefüggésben csak annyiban vannak, a mennyiben a 230. §. utal a foglalás általános szabályaira. Mindezeken felül bizonyítja, hogy a 116—117. §§. csupán kielégitési végrehajtás eseteire és itt is csupán ingókra vonatkoznak, a felsőbb bíróságok azon állandóan követett gyakorlata, hogy a 116—117. §§-ok, ingatlanokra kért folytatólagos kielégitési végrehajtási eljárásnál nem alkalmazza, kimondván ugyanis több alkalommal, hogy ingatlanokra a folytatólagos végrehajtást, a perbíróság, a 2. §-bau kijelölt illetőséggel és nem a 117. §. ötödik bekezdésében megjelölt végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság van hivatva elrendelni. Igaz ugyan hogy a gyakorlat csak az illetőségre vonatkozik, de eltérést mutat a 117. ij. ötödik bekezdésétől, holott ellen esetben az eltérés indokolható nem lenne. Hátra vannak még a IV. címben foglalt intézkedések részletei. Ezeket egyenként venni elő, igen messze vezetne, elég legyen utalni a biztosítás és kielégitési végrehajtás célja, indoka és jogi természetén alapuló külömbségeken kívül, a 230. §. utolsó pontja, és all6 —117. §§. közötti ellentétre; mig ugyanis a kielégitési végrehajtásnál a foglaltató eljár 1. az összeírás, 2. az igényper, 3. az árverés, 4. a vételárfelosztás minden fokozataiban és részleteiben és ezekkel eltölt akár egy vagy több évet és csak a vételár felosztása után jut azon helyzetbe, hogy tudhassa, kielégítést nyert-e követelése vagy sem, a mely esetben előveszi a 116—117. §§-okat és azok alkalmazását kéri, addig a 230. §. utolsó pontja értelmében a biztosítást elrendelő végzés hatályát veszti, ha 30 nap alatt nem foganatosítja azt. Igaz ugyan, hogy ha foganatosítja a végrehajtást, biztosítva van a követelés, ha a felsőbb bíróságok közbenszólólag határoznának is, de épen abban nyilvánul az adott biztosítás kiterjeszthetlensége, hogy a 234. §. azt mintegy megrögzíti. További indoka a biztosítás kiterjeszthetlenségének, avagy a folytatólagos végrehajtás hiányának a 231. §-ban rejlik, a melyben meghatározva lett, hogy a biztosítás módját képezik 1. készpénz vagy értékpapír letétele, 2. kezes állítása, 3. kézi zálogadás. E három biztositási mód mindegyike megelőzi az összeírást, a mennyiben a törvény kifejezetten rendeli, hogy e három mód egyike vagy másika esetében, az összeírás mellőzendő, ha pedig foganatosíttatott volna, ez ingók zár alól feloldandók, sőt még a biztosítási bejegyzés (zálogjog előjegyzése) hivatalból törlendő. Ezen merev intézkedés egyáltalában kizárja a biztosítás kiterjesztését. Csiltiry Kálmán, kecskeméti kir, törvényszéki biró.