A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye?

A JOG. 79 azért, mert a törvény értelmében ily végrehajtásnak egyáltalában nincs helye. Tegyük csak fel, hogy a hitelező az adós ingóságaira kieszközölte a biztosítási végrehajtást, de ez neszét vévén a dolognak, az ingóságokat oly helyre szállította, melyre a végrehajtást foganatosító bíróságnak megjelölt kir. járásbíróság hatásköre ki nem terjed, a minél fogva a biztosítás foganatosítása sikertelen maradt. Hát már az adós eme cselekményénél fogva a hitelező mindenkorra el volna zárva attól, hogy követelésének biztosítását ujabban és folytatólagosan kérhesse? De az említett vád a törvény ellen alaposan nem is emelhető. Védte már az ellen a törvényt ennek, illetőleg a törvényjavaslatnak szerzője azzal: hogy a folytatólagos biztosítási végrehajtás megengedbetősége következik »a 230. §. ama rendelkezéséből, mely az elrendelt végrehajtás foganatosítása tekintetében a törvényben megállapított szabályokra egész általánosságban hivatkozik é.j külön csupán a szükségeseknek mutatkozó eltéréseket szabályozza.* (Jogtudományi Közlöny 1882. évi 52. szám). Én ezt a következtetést kissé erőltetettnek tartom. A biztosítási végrehajtás elrendeléséről a 223—227. §§. intézkednek. A 230. § ban egyedül annak foganatosításáról van szó és e r r e, még pedig csakis az ingóságokra irányzott biztosítási végrehajtás foganatosítására alkalmazandók a törvényben megállapított általános szabályok. De a biztosítási végrehajtás elrendelésének kérdésében a 223 — 227. §g. különleges szabályai az irányadók. A folytatólagos biztosítási végrehajtás elrendelhetőségének bizonyítékát tehát másként még pedig következőleg construálnám : A kinek kielégítési végrehajtás alapjául alkalmas közokirata van, ez a végrehajtás kérelmezésére jogosítva van mindaddig, mig joga el nem évül vagy követelése kielégítés által avagy más módon el nem enyészik. Ugy szintén a biztosítási végrehajtásnak határait a követelésnek tényleg biztosított volta szabja meg. Kielégítési végrehajtást tehát kérni s elrendelni lehet mindaddig, mig az illető követelés ki nincs elégítve; és biztosítási végrehajtást addig, mig a követelés biztosítása be nem következett, tekintet nélkül arra, hogy a kielégítésnek vagy a biztositásnak megszerzésére valamely kísérlet eredménytelenül vagy nem kielégítő eredménynyel már tétetett. Folytatólagos akár kielégítési, akár biztositási végrehajtást, tehát kérni s elrendelni lehetne, ha a törvényben arra vonatkozólag semmi tüzetes rendelkezést sem találnánk. Ily szempontból tekintve az 1881: LX. t.-c. 116. és 117. §-ai korántsem alapját vetik meg a folytatólagos végrehajtásnak, ennek létet nem adnak akként, hogy ha ama §§. a törvénybe felvéve nem volnának, folytatólagos végrehajtást kérni s .elrendelni egyáltalában nem lehetne; hanem ama §§. egyedül speciális rendelkezéseket tartalmaznak oly intézményre vonatkozólag, mely a végrehajtásra való jogosultságra vonatkozó általános szabályokban bírja alapját. Hogy az 1881 : LX. t.-c. ezt, a dolog természete által jelölt irányt követi, ez világos a vonatkozó törvényjavaslat indokolásából, mely szerint a »felsorolt esetek mennyiségéből és különbözőségéből kitűnik, hogy a törvény a folytatólagos végrehajtás elrendelését és foganatosítását minél inkább gyorsítani s könnyiteni kívánta, mely intentiója az elrendelésre illetékes* bíróság vagy közeg megjelölése körüli intézkedéseiből is világos.« És világos a törvényjavaslat tárgyalásakor hangsúlyozott ama szavakból, hogy »a folytatólagos végrehajtás elrendelése körüli korlátok felállításánál leginkább csak az szolgált irányadóul, hogy a végrehajtást szenvedő a hitelező által hiába ne zaklattassék és hiába ne terheltessék.* (Országgyűlési Napló 1881. márc. 30-áról.) Tehát nem megállapítani akarják a 116. és 117. §§. a folytatólagos végrehajtás intézményét, hanem gyorsítani s könnyiteni a végrehajtás e nemét és bizonyos korlátokat felállítani a körül, nehogy a végrehajtó jogainak érvényesítésére irányzott cselekménynél a végrehajtást szenvedőnek érdekei teljesen figyelmen kívül hagyassanak. De még világosabb ez abból, hogy — a mint a fentebb idézett curiai határozatokkal kimutattam — a 116. és 117. §§. csak az ingóságokra vezetendő folytatólagos kielégítési végrehajtásról intézkednek; a miből azonban senki sem fogja azt a következtetést vonni, hogy ingatlanokra a folytatólagos végrehajtásnak helye nincs. Igenis helye van, valahányszor a végrehajtó kimutatja, hogy az előzetesen foganatba vett végrehajtás követelésére nézve teljes kielégítést vagy kellő fedezetet nem nyert; nem ugyan a 116. és 117. §§. alapján, hanem az 1. §-nál fogva, a minek ellenében, ha a végrehajtást szenvedő azt hiszi, hogy a végrehajtatónak végrehajtási joga az előzetes végrehajtás folytán egészben vagy részben elenyészett, szabadságában áll a 30. §-hoz képest a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt keresetet indítania. Egész hasonlóan vagvunk a folytatólagos biztositási végrehajtással. A ki az 1881: LX. t.-c. 223—227. §-ainak feltételeit, illetőleg e föltételek valamelyikét teljesiti, ennek biztositási végrehajtásra joga van, tekintet nélkül arra, hogy a szóban forgó követelésre vonatkozólag a biztosítás előzetesen már el volt rendelve, s hogy ezért az újonnan kért intézkedés folytatólagos biztositási végrehajtást képez. vei kényszer utján is létesíthető s az ellenszegülő büntetéssel sujtatik, úgyszintén az is, a ki a szerződéses feltételeket nem teljesiti. Szintén bűnhődik azon család is, mely valamely hozzátartozójára nézve jegyváltási szerződést köt akkor, midőn egy előbbi hasonló tárgyú szerződés még joghatályában fenáll. Két eljegyzés közül annak van előjoga, a melyik idő rendszerint előbb jött létre, a később létesült jegyváltás ipso jure nem semmis, sőt joghatálylyal fennáll, de a benne foglalt házassági jog lappang mindaddig, mig az előbbi vagy fel nem bomlik, vagy házassággal be nem fejeztetik. Ha a szerződésben megnevezett személy helyett más csempésztetik be a házasságba, az ilyen házasség error in persona miatt semmis s a csaló büntetéssel sújtatik. A jegyváltási szerződés megszűnik a szerződő felek akaratából s ezen felül egyoldalulag is feloldhatja bármelyik a szerződést, ha a másik lopást vagy paráználkodást követett el. Ha az eljegyzés házassággal jön coliisióba, az utóbbi érvényben marad, a jegyváltás azonban erejét veszti, legalább akkor, ha a házasság jóhiszemú'leg jött létre. így például ha valaki távollétében megházasodik s távolléte alatt családja jegyváltási szerződést köt egy más családdal. Hogy mi a különbség a házasság és a jegyváltás közt, az legjobban kitűnik bizonyos büntettek megbüntetésének módjából, így a felségsértés és lázadásnál nemcsak a tettes férj, de ennek felesége is rabszolgaságba hurcoltatik. Ezen sors azonban csak a férjhez ment s nem az eljegyzett nőt éri, mert csak a házasságkötés időpontjával lép be a nő a férfi családjába s ezen időtől fogva osztozik annak sorsában. S megfordítva, a nő csakis a házasságkötés alkalmával lép ki családja kötelékéből, tehát a házasság megkötése után az apa bűnéért nem bűnhődik; ép igy van a családi gyászszal is. A jegyes nő a gyászt teljesiti a szüleiért s ennek családjáért, férjhez menetele után pedig a férjet s ennek családját tartozik gyászolni, mert az előbbi kötelékből végkép kivált. Ha a férj nejét házasság-törésen kapja, megilleti őt az ölés joga. Chinában a polygámia meg van engedve ; mindazáltal a/. »elsö asszony (thsi)« rangja csak egy nőt illet meg s ha ezt egyszer már megszerezte, attól megfosztani nem lehet. Egy második nő az első asszony rangjával nem mehet férjhez ugyanazon férfiúhoz, mig ennek előbb egy másik asszonynyal kötött házassági frigye fenáll. A másodrangú asszonynyal — tsie — való házasság megkötése alkalmával a szokásos ünnepségek elmaradnak, úgyszintén ez esetben a jegyváltásnak sem kell a házasságot szükségképen megelőzni. Egyébkint a másodrangú asszony is valóságos feleség és nem concubina; az ettől származott gyermekek szintén a férj nevét viselik és ennek vagyonában örökösödési joggal birnak. A polyandria már tilos s szigorúan büntettetik és pedig ennek büntetése: a zsineggel való megfojtás. A chinai családjog a házassági akadályok egész raját ismeri. így első sorban ilyen az impedimentum libertatis, mély szerint rabszolga házassága egy szabad emberrel semmis, a ki pedig tudva ilyen házasságot köt, az bűnhődik. Semmis Buddha vagy Laotse pap házassága, mert ezeknél a család alapítása államilag tilalmazva van. Semmis a házasság oly asszonynyal, ki valamely bűntett miatt megszökött, sőt a férfi, ki tudva ilyen nővel házasságra lép, a bűnpártolás bűntettébe esik s azon büntetést, mely az asszonyt terhelné, ő tartozik elszenvedni. További házassági akadályt képez a felek társadalmi állása. így tiltva van mandarinnak a házasságra lépés az alárendeltjének nejével vagy leányával, úgyszintén azon hivatalnoknak oly férfi nejével vagy leányával, ki ellen valamely vizsgálatot kell vezetnie.