A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye?

78 A JOG. Es igy kellene tenni maholnap igazságügyi törvényeinkkel. Ezek volnának és lehetnének első sorban azon művek, melyekkel igazságyügyminiszter ur a magyar jogászközönséget és főleg biráit az alkotmány teljes visszaállításának 20 éves évfordulója alkalmából meglephetné s vele igazságügyünknek jelentékeny lendületet adhatna. Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye ? x iA »Jog« f. évi 6. számában dr. Hajós Emil ur »megvitatás alá bocsátotta« azt a kérdést: hogy az 1881: LX. t.-c. szempontjából indokolhatú-e a folytatólagos biztosítási végrehajtás kérése s elrendelése ? Erre a 8. számban Koppányi D. ur előterjesztette a kérdésre vonatkozó véleményét, melyet az eredményben nagyjában elfogadok, de melynek indokolásával legkevésbé sem tudok egyetérteni. Ha megengedi a tisztelt szerkesztőség, előterjesztem én is e tárgyban nézetemet. Koppányi ur szerint folytatólagos biztosítási végrehajtásnak igenis helye van, egyszerűen abból az okból, mert az 1881: I.X. t.-c. 116. H7. §-ai általában »folytatólagos végrehajtásról* szólnak, hogy a folytatólagos végrehajtás kielégítési legyen, ezt a törvény sehol sem inondja — tehát lehet az biztosítási végrehajtás is. Szerintem is helye van folytatólagos biztosítási végrehajtásnak ; de az állítás indokolása nem oly könnyű és egyszerű, mint K. ur hiszi. Igaz, hogy az 1881 : LX. t.-c. a »kiclégitési végrehajtás« és »biztositási végrehajtás« elnevezéseit acceptálta, a minél fogva »végrehajtás« alatt mind a tulajdonképem' (kielégítési) végrehajtást, mind a biztosítási intézkedéseket, a biztosítást és a zárlatot kellene érteni. De a törvény e tekintetben legkevésbé sem következetes. Az »általános határozatok« között az 1. §-ban a »kielégitési« végrehajtásról rendelkezik. A 2—42. §§-ban már csak általánosan a »végrehajtásról« van szó, dacára annak, hogy a 2—5., 9., 10., 27., 28., 30., 31., 39—42. §§. csakis arra a végrehajtásra vonatkoznak, melyet a törvény az 1. §-ban kielégítési végrehajtásnak nevez. A II. és III. címben, melyek nyilván csak a tulajdonképeni végrehajtást, a »kielégitési« végrehajtást tárgyazzák, ugy a feliratok szerint (»végrehajtás készpénzbeli követelések behajtására«, "végrehajtás ingóságokra«, »végrehajtás ingatlanokra", »végrehajtás ingatlanok haszonélvezetére«, »a végrehajtás egyéb nemei«), mint a szakaszok szövegében (egynek kivételével) mégis csupán »végrehajtás« említtetik Egyáltalán az egész törvénynek csak két §-ában találkozunk a »kielégitési« végrehajtás szóval. Az 1. §-ban, a hol okvetlenül szükséges volt az eseteket, mint olyanokat felsorolni, melyekben kielégítési végrehajtásnak van helye, megkülönböztetésül azoktól, melyekben a 223—227. §§. szerint »biztositási« végrehajtás elrendelhető. És a 134. §-ban, hol a biztosítás és a tulajdonképeni végrehajtás szorosan egymás mellett említtetvén, miután a törvény amazt »biztositási végrehajtásnak« nevezi, szintén szükséges volt az utóbbit megkülönböztetésül »kielégitési« végrehajtásnak jelezni. Abból tehát, hogy a 116- és 117. §§. általában csak »foIytatólagos végrehajtásról« szólnak és hogy a törvény sehol sem mondja, hogy a folytatólagos végrehajtás »kielégitési« legyen: épen nem következik, hogy az biztosítási végrehajtás is lehet. Ha helyes volna ez a következtetés, akkor a törvénynek egész II. és III. címeit olyanoknak lehetne vitatni, melyek a biztosítási végrehajtásra is vonatkoznak, mert —az egyetlen 134. §. kivételével — azokban sincs szó tüzetesen a kielégítési végrehajtásról. Pedig ez ugy-e csakugyan nem áll. Sőt abból, hogy a 116. és 117. §§. a II. czím I. fejezetében, a készpénzbeli követelések behajtása végett ingókra intézett végrehajtást tárgyazó rendelkezések között vannak elhelyezve, ellenkezőleg az következik, hogy azoknak intézkedései a biztosítási végrehajtásra ki nem terjeszthetők. Es a szakaszok ez elhelyezésére a felsőbb bírósági gyakorlat — még pedig helyesen — oly nagy súlyt fektet, hogy »miután abból kitünőleg a 116. és 117. §§. csupán az ingóságokra vezetendő folytatólagos végrehajtásról rendelkeznek, az ingatlanokra vezetendő végrehajtást szabályozó 135—207. §§. pedig a folytatólagos végrehajtás tekintetében kivételes intézkedést nem tesznek : ennélfogva ingatlanokra nézve, úgy az alap, mint a folytatólagos végrehajtás elrendelésénél a 2. §. általános rendelkezései alkalmazandók«. (1882. évi 611. 884. 8,029. számú és számos hasonértelmü curiai határozat.) A dolog valójában akként áll, hogy az 1881: LX. t.-c. a folytatólagos biztosítási végrehajtásról tüzetesen egyáltalában nem rendelkezik. Másrészt mindenki érzi annak szükségét, hogy az ilynemű végrehajtás meg legyen engedve; és mindenki érzi,' hogy a törvényt erős váddal lehetne illetni, ha annak értelmében a folytatólagos biztosítási végrehajtás iránti kérelmet el kellene utasítani TÁRCA. A chinaiak családi joga. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : VARGHA FERENC, békés-gyulai aliigyész. I Sok nehézséggel jár idegen nép szokásait, társadalmi életét s jogalkotásait megérteni. Mennyire fokozódnak ezen nehézségek, ha a chinaiakról, a világ ezen legelzárkózottabb népéről van szó. A mily nehéz ezen conservativ faj közé az európai kultúrát beoltani,' azt hiszem, nem csekélyebb feladat a valósághoz híven kinyomozni ezen nép szokásait s jogalkotásait. Sok érdemet szerzett e téren búvárkodásával Staunton, Aubaret, Biot, Caillery. Ezen kutatók által összegyűjtött érdekes anyag alapján ismerteti dr. K o h 1 e r I. würzburgi egyetemi tanár a »Zeitschrift für vergleichende Rechls\visseuschaft« című folyóirat újabban megjelent Xl-ik kötetének harmadik füzetében a chinaiak magánjogát. Ezen nagybecsű ismertetésnek a családjogra vonatkozó részét kívánom itt röviden vázolni. A chinaiak büntető joga a »Ta Tsing Leu lee« számos magánjogi jellegű jogszabályt tartalmaz; ezek közt magában foglalja a chinaiak családi jogát is. E szerint a chinai csecsemő három hónapos korában kap nevet, a mikor az erre rendelt hivatalnok, weichi által, a kis gyermek neve és születési ideje a születettekről vezetett lajstromba iktattatik be. Ezen anyakönyve ket a chinaiak már, mint a történelmi búvárkodások kimutatták, Krisztus születése előtt a tizennegyedik század óta, tehát csaknem "három ezer esztendeje vezetik! A chinai ifjú gyermekkora annak huszadik évéig tart, akkor az ősök templomában a férfiúi föveg feltétele által nagykorúvá avatják fel; ezen kort a leány már tizenöt éves korában eléri, minek jeléül megkapja a hajadoni hajitűt. Ezen kor a házasságra lépés kezdőpontja s tart a férfiaknál 30, nőknél 20 éves korukig. A nő függetlenséget nem élvez, férjhezmenetele előtt az atya, vagy ha ez nem él, idősebbik fivére hatalma alatt áll, ha férjhez megy, ezen jogok a férjet illetik meg, ha ez meghal, a'kkor az legidősebb figyermekére száll át. A chínaiaknál a gyermeket a család házasítja meg, nem a házasulandó fél, de a család lát férj vagy feleség után. A nőrablás halállal büntettetik s az igy létesült házasság semmis. Egyébkint a nőrablás Chinában már nem dívik s e helyett az asszonyvásárlás van szokásban. A jegyes megszöktetése szintén büntettetik, de csak bambus ütésekkel. Az asszony értékét azon ár képezi, melyet a férj a jegyváltáskor létrejött szerződés alkalmával megígért s melyet a házasság megkötése előtt tartozik kifizetni. Minthogy a nőv'ásárlás jogi értelemben vett szerződés, ebből következik, hogy a férj ismét jogosítva van a megvett asszonyt eladni. A jegyváltás formális szerződés, mely a házasságra lépők családja által köttetik meg. A házasulandók a legtöbbször csak a házasság megkötése alkalmával látják egymást először. A szerződest kötő személyek: a nagyapa s ha ez nem él, a nagyanya, ha ez is meghalt már, az apa s anya és ha ezek sem élnek, a legközelebbi agnatusok s pedig ugy a férfi, mint nőneműek ; igy például az apai nagybátya vagy apai nagynéne. A. szerződés érvényességéhez nem szükséges, hogy a közvetlenül érdekeltek beleegyezésével jöjjön létre; innen következik, hogy ha tiltott^ házasság jön létre, ezért a házasfelek nem felelősek. A jegyváltási szerződés magában véve nem jelenti a házasság létrejöttét, de ez a szerződő családokat a házasság megkötésére kötelezi s pedig annyira, hogy a házasság a hatóság közbenjötté-