A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 9. szám - Az ügyvédség reformja. 1. r. - A budapesti kir. itélő-tábla minta-tanácsa

A JOG •vevő részére visszafizetésérc s a kár megtérítésére kötelezve, alperest mint megbízót, felperes mint bizományossal szemben ugyanazon kötelezettség terheli, mely felperest terhelte saját vevője irányában, még pedig akkép, hogy felperes kártérítési igényei megállapításánál az A. a. ítélet, a pts. 165. §-nál fogva teljes bizonyítékul volt elfogadandó. Xem védekezett ennek ellenében alperes sikeresen sem a ker. törv. 346. §-ára alapított érveléseivel, sem azzal, hogy felperest a 6-/. és 7-/. alattiak szerint a szilvaíz eladásától 1883. évi október 14-én eltiltotta, mert mig egyfelől azon beigazolt tény folytán, hogy felperes nem volt maga az árú vevője, hanem azt N. Frigyesnek adta el, a ker. törv. 346. §-a felperes, mint bizományosra alkalmazást nem nyerhet s felperes jogos igényeire nézve azon körülmény, vájjon N. Frigyes és N. Ferdinánd az árút az átvételkor kellőleg megvizsgálták-e vagy sem ? az A. a. Ítélettel szemben mi befolyással sem lehet; másfelől felperes az 1883. évi október 12-én kelt J. a. levéllel igazolta, miszerint alperes részéről azzn utasítást nyerte, hogy az árúfc azon esetre, ha métermázsánkint 17' , frt vételár elérhető, adja el, hogy pedig az eladás ezen árban már október 13-áu, tehát a 6'/. és 7-/- alatti kelte előtt történt meg, azt felperes N. Frigyes és R . . . . J.L. tanuknak vallomásaival, valamint ez utóbbinak, mint hites tőzsdealkusznak a K. a. tőzsde-alkuszi bizonylatot megerősítő alkuszkönyvi feljegyzésével igazolta. Felperesnek ezek szerint nemcsak a vételár visszaköveteléséhez, hanem összes kárai megtérítéséhez jogos igénye lévén, részére a keresetileg követelt, illetőleg az ellenirat előterjesztése előtt felemelt 2,812 frt 72 krnyi tőkeösszegből 2,805 frt 88 krnyi összeg azért volt föltétlenül megítélendő, mivel követelését egyrészt az A. a. alatti Ítélet teljes bizouyerejüleg támogatja, másrészt pedig az a B. a. könyvkivonat és a D. a. költségjegyzék által is kellőleg kimutatottnak vétetett; miután a B. alattiban alperes terhére írt összegek az utolsó 22 frt 50 krnyi összeg kivételével az L. a. nyugtatványnak megfelelnek s mint ilyenek, azoknak megítélése alperes kártérítési kötelezettségének folyományát képezte, illetve mert alperes a könyvkivonati tételek szabálytalanságát vagy helytelenségét ki nem mutatván, a 22 frt 50 krnyi tétel elleni kifogása azért nem jöhetett figyelembe, mivel bizonyítást nem igénylő köztudomású dolog lévén, hogy a tőzsdebirósági eljárásból folyólag a felek díj fizetésére kötelezvék, alperes tartozott volna kimutatni, hogy felperes e címen a 13. alattiban felszámított 22 frt 50 krnál kevesebbet fizetett, a D. alattiban tett felszámítás tekintetében pedig 366 frt 19 krnyi összegnek szállítási költség címén felperes által történt fizetése az M. a. szállítólevél által igazoltnak vétetett, a többi tételek pedig oly természetüeknek tartandók voltak, hogy azoknak szükségképen fel kellett merülniök s ehez képest alperes tartozott volna kimutatni, hogy a felszámítottnál kevesebb összegben merültek fel. Nem vétethetett ide vonatkozólag figyelembe alperes azon ellenvetése, hogy a D. alattiban felszámított költségek őt azért nem terhelhetik, mivel az árúszállitási és átadási helye Budapest volt; nem pedig azért, mert az árú az A. a. ítélet szerint felperesnek Erfurtban bocsáttatván rendelkezésére s ekkép az ott tartozván átvenni, az Erfurtból Budapestre eszközölt szállítás költségei felperest terhelték s azokat alperes kártérítési kötelezettségénél fogva szintén megtéríteni tartozik. A felperesnek megítélt összegből a bizományi árúnak 157. szerint történt árverési eladása alkalmából 1,000 frtnyi vételár öszeg folyván be, a CC, DD. és EE. alattiak szerint igazolt 44 frt 62 krnyi költség levonásával fenmaradó 955 frt 38 krnvi összegre nézve felperest időközben kielégítettnek kellett kimondani, 1,850 frtnyi tökében pedig alperes a tőzsdebiróság előtt felperes részéről helytelenül eszközölt védekezése, valamint egyéb mellékkörülményekre, mint a kifejtettekkel szemben jelentőséggel nem birokra alapított érvelésének mellőzésével, kártérítési kötelezettségénél fogva marasztalandó volt. A felperes részére megítélt összeget meghaladó 7 frt 34 krnyi összeg tekintetében felperes keresetével elutasítandó volt, mert felperes beismerte azon körülmény valódiságát, hogy a N. Frigyesnek eladott árúért most nevezett vevőtől vételár fejében 1,619 frtot vett fel, mindazonáltal alperesnek e cimen csupán 1 *611 frt 66 krt számolt el és ekkép a hiányos összeggel alperes irányában tartozásban maradt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. márc. 11. 230. sz. a.): Az elsöbiróság ítélete annak indokolásánál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert stb. A in. kir. Curía (1886. nov. 24. 513. sz. a.;: A másodbirósági Ítélet helybenhagyatik, stb. Indokok: A kereskedelmi törvény 381. §. utolsó pontja szerint, a mennyiben a bizományos a megbízás teljesítését tárgy azó tudósítással egyidejűleg vevőként egy harmadik személyt meg nem nevez, a megbízó vevőnek a bizományost tekintheti. Felperes az 5'/. alatti értesítés, illetőleg leszámolásban vevőt meg nem nevezett, alperes tehát jogosítva lett volna vevőnek felperest tekinteni; tartozott volna azonban épen a törvény által adott jogánál fogva felperest erről értesíteni; már pedig alperes az általa 8., 9. és 10. sz. a. becsatolt levelek szerint az 5. sz. a. ügyletet részére kötöttnek el nem ismerte és felperest ll. sz. a. becsatolt levelében a vevők megnevezése mellett, hiteles könyvkivonatok beküldésére hivta fel; alperes tehát ezek szerint az 5. sz. a. ügyletre nézve annak idejében ki nem jelentvén, hogy vevőként felperest tekinti, irányában felperes csak bizományosnak tekintendő és igy, a mennyiben felperes az árú eladása körül nem a megbízás értelmében járt el, vagy a részére kijelölt áron alul adott el, alperest mint bizományba állót csak a kt. 369. és 370. § bau biztosított jogok illetik meg és épen azért alperes felperes irányában a kt. 346. §-ra sem hivatkozhatik. Alperes a jelen perben azzal is védekezett, hogy felperes az ellene N. Frigyes által a pesti árú- és értéktőzsde választott bírósága előtt folyamatba tett perben a kellő védelmet elmulasztotta ; nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a mennyiben ezen kifogás alapos volna, az a jelen perre is befolyással bima és figyelembe veendő volna, alperes azonban erre nézve is csak azt hozza fel, hogy felperes az ellene folyamatba tett perben a kt 346. §. alapján azon kifogással nem élt, hogy az árú X. Frigyes által kellő időben nem kifogásoltatott és hogy az árú a tőzsdei választott bíróság által nem részletesen, hanem csak az árú egy részéből kivett mustra után lett megvizsgálva A mi az első kifogást illeti, felperes és N. Frigyes között kötött ügylet helyi ügylet lévén, a kt. 346. §-ra, mely csak távügyleteknél alkalmazható, felperes sikerrel nem is hivatkozhatott, hogy pedig felperes arra hivatkozott, miszerint X. Frigyes az árút megvizsgálta és azt jónak találta, az a tőzsdebiróság Ítéletének indokolásából kétségtelenül kitűnik. A mi pedig a második kifogást illeti, azon Ítélet indokolásából kitűnik az is, hogy az árú a tőzsdebiróság által szakértöileg megvizsgáltatott, ezen szemlének mikénti eszközlése pedig, mint az eljárt bíróság hatásköréhez tartozó, felperes ellenében kifogásul nem szolgálhat, stb. Bün-ügy ékben. Oly bűntett, mely a correccionalizácló folytán vétséggé minősíttetett, ugy tekintendő, mint ha kezdettől fogva vétsél.'' Ietl volna, miért arra nézve minden a vétségekre vonatkozó büntetőjogi és igy az elévülési intézkedések is alkalmazandók. A komáromi kir. törvényszék (168 >. február 1.194. sz. a.): Súlyos testi sértés bűntettével vádolt H. Andrást a btk. 92. i;-ának alkalmazásával a 301. §-ba ütköző és 302. §. szerint minősülő súlyos testi sértés vétségében mondotta ki vétkesnek. A budapesti kir. ítélő tábla (1886. április 19. 6,712. sz.) : Az elsőbirósági Ítéletet helvbenhagyta. A m. kir. Curia (1887. február 7. 6,059. sz.): Mindkét alsóbbfokú bíróság Ítélete hatályon kívül helyeztetik és vádlott ellen a bűnvádi eljárás megszüntetettnek nyilvánittatik. Indokok : Minthogy a m. kir. Curia is a vádlottnak terhéül tulajdonított s az alsóbiróság által vétségre változtatott cselekménynek ezen enyhébb minősítését elfogadta és minthogy ennek folytán ama cselekmény minden következményeivel vétséggé válván, ugy tekintendő, mintha elkövetésének pillanatától fogva vétséget képezett volna s reá minden irányban csak a vétségekre nézve fennálló büntető s a minősítésnek megfelelő elévülési szabályok alkalmazhatók; ennélfogva figyelembe veendő, hogy a btk. 106. §-a szerint vétségekre nézve a bűnvádi eljárás megindítása 3 év elteltével évül el s hogy a 107. és 108. §§-ai értelmében a bevégzett vétségekre nézve az elévülés a véghezvitel napjától veszi kezdetét s hogy azt csakis a bíróságnak, az elkövetett vétség miatt a tettes vagy részes ellen irányzott határozata vagy intézkedése szakítja félbe; s tekintve, hogy jelen esetben az 1880. évijun. 14. napja óta. a mely napon panaszló, vádlott, Sz. Gergelyné és X. Istvánné tanuként kihallgatva lettek, csupán azon bírói intézkedés történt, mely szerint a komáromi kir. járásbíróság által az 1885. évi