A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 9. szám - Az ügyvédség reformja. 1. r. - A budapesti kir. itélő-tábla minta-tanácsa

34 A J OG. kozta felperesnek és igy a kérdés alatti végrendelet tárgytalanná vált. Hogy pedig id. Sz. Miklós jogosult volt a fekvőket egészen elajándékozni, kitűnik a tanúk vallomásából, mely szerint ö azoknak egyedüli szerzője volt, stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1886. évi május 26. 3,535. sz. a.) : az elsőbirói Ítélet indokainál fogva helybenhagyatik, stb. A in. kir* Guria (1887. február 3. 6,375. sz. a.) : Az ügy érdemére nézve mindkét alsóbb bíróság Ítélete megváltoztattatik és id. Sz. Miklósnak és neje V. Borbálának B. Sándor csíkszeredai kir. közjegyző által 1879. nov. 13-án felvett végrendelet külkellékek tekintetében érvényesnek és id. Sz. Miklósnak a 4. alatti bizonyítvány szerint szóbelileg tett végintézkedése ellenében fennállónak nyilvánittatik ; mert midőn a nevezett házastársak végrendelkezéséről felvett B. alatti közjegyzői okirat bevezetésében bizonyítva van, hogy a végrendelkezők az ott megnevezett ügyleti tanú együttes jelenlétében jelentették ki végrendelkezésüket, a záradékban pedig a közjegyző által bizonvittatik, hogy az arról felvett közjegyzői okirat a végrendelkezőnek »a jelen volt ügyleti tanúk előtt felolvastatott^ és végre miután a közjegyzői okirat ugyanakkor mind a végrendelkezők, mind a három ügyleti tanú, mint a kir. közjegyző által aláíratott: a-zon közjegyzői okirat magában foglalja annak bizonyítását, hogy az ügymenet egész folyama alatt három tanú folyton jelen volt; küvetkezésképen a kir. közjegyző előtt tett szóbeli végrendelkezés az 1874 : XXXV. t.-c. 82. §-ban előszabott kellékeknek megfelel : ennélfogva azt a kereseti kérelemnek megfelelőleg külkellékek tekintetében érvényesnek és id. Sz. Miklósnak az alperesek által bizonyítani kívánt későbbi magánszóbeli végintézkedése ellenében fennállónak elismerni kellett; mert tekintve, hogy az erre nézve kihallgatott tanúk vallomása szerint id. Sz. Miklós ez alkalommal nem jelentette ki : »hogy az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni*, az 1876 : XVI. t.-c. 15. §. szóbeli végintézkedés nyilván érvénytelen. Az, hogy a fent említett B. alatti végrendelet mily vagyonra nézve hatályos, a kereset tárgyát nem képezvén, ezen kérdés ezúttal elbírálás tárgyát nem képezhette, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha az eladó bizományos a bizományi árii szerzödésellenessége miatt kártéritéfre köteleztetett, a mefrbizo teljed kártérítéssel tartozik a bizományosnak. A tözsdebirósúgnak a bizományos és vevője közt fenforgott ügyben hozott Ítélete az abban megállapított ténykörülményekre nézve teljes bizouyitó erővel bír. (Ker. tv. 368—383. §.) A bMdapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1885. évi november 23. 23,524. sz.) : Dr. Friecl Adolf ügyvéd által képviselt R. Jónás és társa felperesnek dr. Rott Jakab ügyvéd által képviselt F. J. J. cég alperes ellen 2,319 frt 50 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes cég tartozik felperes cégnek 1,850 frt tőkét fizetni, stb. A követelésbe vett többletösszegből felperes 955 frt 38 krnyi összegre nézve időközben kielégítettnek mondatik ki, 7 frt 34 krnyi összegre nézve pedig felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: N. Frigyesnek R. Jónás és társa cég elleni 1,617 frt 09 kr. tőke és járulékai iránt folytatott perében a budapesti árú- és értéktőzsde választott birósága által hozott s a jelen perhez A. al. csatolt ítélet, valamint N. Ferdinándnak N. Frigyes elleni 2,843 márka 5 fillér vételár tőke és 1,103 márka kártérítési összeg iránt folytatott perében hozott s P. alatt csatolt ítélet alapján igazoltnak vétetett, hogy a N. Frigyes által N. Ferdinánd erfurti cégnek szállított 68 hordó szilvaíz, mint rézforgács alkatrészeket tartalmazó, az erfurti rendőrség által egészségellenes volta miatt lefoglaltatott; igazoltnak vétetett továbbá a P. alatti Ítélet alapján azon körülmény is, hogy a jelzett 68 hordó szilvaiz iránt N. Frigyes és N. Ferdinánd közt létrejött vételügylet, az árú egészségellenes minősége miatt, mint a törvényes kellékeknek meg nem felelő, bíróilag i'rvénytelenittetett. A jelen per alapját képező keresetben felhozott azon tényállás folytán tehát, hogy X. Frigyes a felperestől megvett azon szilvaízt adta el N. Ferdinándnak, melyet felperes eladási bizományba alperestől kapott, a felperesi követelés helyes elbirálhatása tekintetéből első sorban a felpereshez alperes részéről eládási bizományba jutott szilvaiz és a felperes által N. Frigyesnek eladott szilvaíz közötti azonosság kérdése volt eldöntendő. E részben bizonyítottnak volt veendő, hogy felperes N. Frigyesnek az alperestől eladási bizományba kapott árút adta el, az által, hogy míg egyrészről alperes az észrevételezési tárgyaláskor maga vitatta, miszerint a 118 hordó szilvaizt Broódból 1883. évi szeptember hóban küldte felperesnek bizományba, másfelől R. }. L., N. Frigyes, K. József felperesi tanuk vallomásai által bizonyítva lett, hogy felperes részére 1883. évi október hóban a cs. kir. szabad, első dunagőzhajózási társulat dunai rakpartján 68 hordó szilvaíz volt lerakva s hogy felperes ugyanezen 68 hordó szilvaízt a megérkezési helyről a hajó rakpartjáról adta el N. Frigyesnek, ez pedig N. Ferdinándnak, mely körülmények folytán, figyelemmel arra, hogy alperes nem is állította, miszerint más alkalommal is adott volna felperesnek bizományba hasonmennyiségí! szilvaízt s tekintetbe véve azt is, hogy az eladásra vonatkozó 5'/. alatti felperesi értesitvényben foglalt hordómennyiség és súlya, az A. alatt, tőzsdebirósági Ítéletnek alapjául szolgált E., illetve F. alatti keresetben jelzett hordómennyiség és súlylval teljesen megegyeznek, az alperes részéről felperesnek bizományi eladás végett küldött s a felperes által X. Frigyesnek eladott árú azonossága annál inkább kétségtelennek tartandó volt, mivel felperes 12-/. a. levelében értesítette alperest arról, hogy a bizományi árút X. Frigyesnek adta el, alperes pedig ezen levél tartalmának valódiságát nem tagadta s ekkép, midőn ezen levelet ő hozta fel bizonyítékul, annak tartalmával ellenkező védekezése figyelembe nem jöhetett. Nem volt eszerint az árú különbözősége a •*•/. és 3*.. alattiak alapján vitatott súlykülönbség folytán kimutatottnak vehető s nem vétethettek felperes bizonyítékai meggyöngítetteknek sem azon körülménynél fogva, hogy az alperes által küldött hordók jelzésére nézve a 2-/. a. feladási vevény közt egyrészt s az A. alatti ítélet, valamint a 4"/. a. eskütételi jegyzőkönyv közt másrészt eltérés forog fenn, sem pedig az által, hogy az 5-/. a. felperesi értesítésben a szilvaíz eladási ára métermázsánként 17' t frtjával, a 3*/. a. jegyzőkönyvben ellenben 17'/2 frtjával lett bemondva, nem volt továbbá az árú azonossága a 13—T57. a. okiratok által sem megcáfoltnak vehető, mert mig egyfelől alperes az idézett okiratok alapján csak feltevések és következtetésekből merített érveléseket hozott fel, a melyek természetüknél fogva nem voltak a felperesi bizonyítékok megerőtlenitésére alkalmasak, másfelől mindez okiratok oly egyoldalú bemondásoknak képezik kifolyását, melyek a bemondások körül fenforgott tévedéseket ki nem zárhatván, az azok ellenében felhozott bizonyítékok hatályát annál kevésbé ronthatták le, mivel felperes az okiratokban foglalt szabálytalanságokat kellőleg kimutatta ; különösen pedig R . . . . J. L. és N. Frigyes tanuk vallomásai által igazolta, hogy N. Frigyesnek az árút, áz 5-/. a. értesítésnek megfelelőleg 1774 frtjával adta el, a miből okszerűen következik, hogy a 3 /. alattiban kitett 17 V2 frt csak tévedésen alapulhat; mivel továbbá azon körülmény, hogy a szilvaíz beszáradás folytán súlyából veszít, az árú minőségénél fogva bizonyítást nem igénylő köztudomású, mert tapasztalaton nyugvó tény lévén : az azon körülményekből levont alperesi következtetéseknek, hogy a 2-/. alattiban az árú súlya 10,490 kilogrammal van jelezve, a 3-/. alattiban azonban csak 10,421 kilogramm lett bemondva, mi jelentőség sem volt tulajdonitható. Bizonyítottnak vétetett ekkép, hogy felperes a 2-/. alatti feladási vevényben jelzett árút adta el N. Frigyesnek, alperesnek azon beismerése folytán, hogy felperesnek 68 hordó szilvaízt eladási bizományba küldött, hogy felperes az árút eladta s hogy 68 bordó szilvaiz vételárát 1,527 frt 41 krt alperesnek, mint megbizójának átadott, másfelől pedig arra való tekintettel, hogy az A. a. tőzsdebirósági Ítéletben foglalt s az L. a. nyugtatványban részletesen felsorolt marasztalási összeg N. Frigyes részére, ennek eskü alatt tett vallomása szerint felperes által "kifizetve lett, mely kifizetés különben is igazoltnak volt veendő az által, hogy a szilvaíz felperes birtokába visszabocsáttatott, a mi az A.' alattiban tartalmazott marasztalási összeg kiegyenlítése nélkül nem történhetett. Minélfogva azon további kérdés volt elbírálás tárgyává teendő, mily kötelezettség származott alperesre nézve az által, hogy felperes az árúkellék hiányos volta miatt az A. a. lelet szerint X. Frigyes részére a vételár visszafizetésére és az összkárak megtérítésére tőzsdebiróságilag jogérvényesen marasztalva lett s a marasztalási összeget bebizonyitottan tényleg ki is fizette ? E részben tekintve, hogy a bizományba adó, az árúk kellő minőségéért szavatolni tartozik s a megbízottat érhető minden kárért felelni köteles; azon igazolt tény folytán, hogy az alperes által küldött árú rézforgács tartalmú volt s hogy felperes az A. alatti szerint ezen okból lett a vételár összegnek X. Frigyes