A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 9. szám - Az ügyvédség reformja. 1. r. - A budapesti kir. itélő-tábla minta-tanácsa

A JOG. 73 Az ügyvédség reformja. Irta i Dr. l'ODIIORÁNYI GYULA rózsahegyi kir. tszéki bíró. Őszintén be kell vallanom, hogy nehezen határoztam el magamat hozzászólani e becses lap hasábjain felvetett, különösen az ügyvédi körökben élénk mozgalmat keltett azon kérdéshez, mely a -numerus clausus« cége alatt bő eszmecserét idézett elő. Elismerem, hogy a felvetett kérdés az ügyvédség reformjával szorosan függ össze s felszínre jut mindannyiszor, valahányszor az ügyvédi rendezés napirendre kerül. ^ S ez jól van igy. Mert ki vonná kétségbe : hogy az ügyvédség rendezése nem lenne az ország közügye? a mely fontosságánál fogva megérdemli, hogy vele a közvetlenül érdekeltek ugy, mint a szakkörök különösen közelebbről s behatóbban foglalkozzanak, miután nyilvánvaló : hogy komoly s tárgyilagos eszmecsere utján igen gyakran még a legellentétesebb nézetek is szoktak kiegyenlittetni. A szabad ügyvédség s ennek egyenes ellentétét képező »numerus clausus« kérdése két táborra osztja ugyan a jogászvilágot, de ebből még nem következik, hogy e két ellentétes rendszer követőit s szószólóit az önzés rugói vezérelnék a megindított eszmeharc megvívásában, mert arra nézve mindnyájan tisztában vagyunk, hogy az ügyvédi hivatás igen fontos, mondhatni nevezetes tényezője az igazságszolgáltatásnak, a melynek megerősödésére s függetlenné tételére mindnyájan egyaránt törekszünk. Habár a közös célhoz vezető nem azonos uton s a cél elérésére javalt nem egyforma eszközök alkalmazása által. S éppen azért, mert az eddig nyilvánosságra hozott nézetek többsége a »numerus clausus« mellett foglalt állást, a szabad ügyvédség rendszere mellett pedig kevesen szólaltak fel s köztudomás szerint ezen utóbbi rendszer lelkes szóvivője gyanánt egyedül dr. De 1 l'A d a m i Rezső, az ügyvédi kar országosan ismert kitűnő tagja s büszkesége, az új ügyvédi reformjavaslat szerzője lépett sorompóba, a felvetett kérdés érdekében korszerűnek tartom a felszólalást, ha nem is rendelkezem a tárgy fontosságát megillető tudományos apparátussal, mert meg vagyok győződve, hogy ilyképen a kérdéshez még többen a hivatottabbak közül hozzászólani s ez által az eszmecserét tovább fűzni s fejleszteni fogják. Ezeknek előrebocsátása után kijelentem, hogy hive vagyok én is a szabad ügyvédségnek, a mint hive s pártolója vagyok minden törekvésnek, mely a szabadelvű eszmék és szabad intézmények megvalósítását célozza, mert hitem s meggyőződésem az: hogy az ügyvéd magasztos hivatását csak akkor töltheti be teljesen, haegyszersmind önálló, független s tekintélyes is s mert tudom, hogy az ügyvédi reformtörekvések a kontinens legtöbb államaiban a szabad ügyvédség behozatalára vezettek, a mint másrészről kétségtelen, hogy ott, a hol a szabad ügyvédség rendszere honos, az ügyvédség tekintélyes is. Nem tartozik ide az ügyvédség reformját feltüntető, mondhatni meglehetős gazdag szakirodalom termékeire közelebbről reflectálni, annyi azonban tény, hogy a korszellemmel karöltve járó szabad eszmék az ügyvédség rendezése kérdésénél is mindenütt tért foglaltak s foglalnak még ott is, a hol a szabad intézmények behozatala nem rohamos, de komoly s beható megfontolás eredménye,mint ezt Némethon több államaiban észlelni lehet. Gneist, Mittermaier, Feuerbach, Jaques, Brix stb. az ügyvédi kérdést tudományos szempontból ismertető, felette érdekes és tanulságos művei bő anyagot szolgáltatnak Európa különböző államaiban célba vett s nagy részben keresztül vitt ügyvédi reformok s életbeléptetett ügyvédi rendtartásoknak alapul szolgált alapelvek felismerésére. Nem lehet célom, a mint egy cikk keretébe nem is tartozhatik, hogy az ügyvédi reformjavaslatnak, a mely tudvalevőleg a nyilvánosságnak még formaszerűleg átadva sincs, összes alapelveire ezúttal kiterjeszkedjem, s ha még is a felvetett kérdéshez hozzászólok, teszem ezt azért: mert nézetem az: hogy e kérdés elől senkinek, a ki az ügyvédi reform hive s az ügyvédi rendezést önzetlenül szivén hordja, kitérni nem szabad. Az ügyvédi reformtörekvések kétségtelenül egy létező s orvoslást igénylő kóros állapot bizonyos nemét tételezik föl, a mint tagadni nem lehet, hogy az egyszer felismert baj gyökeres gyógyításának szüksége önként lép előtérbe, a mire a jogászvilág törekszik is, noha nem egyforma gyógymód ajánlása által. E becses lap hasábjain közölt többségi vélemény az ügyvédek számának megkötésében véli föltalálhatni ama varázs-gyógyszert, mely a létező baj orvoslására vezet, de kérdem, vájjon »a numerus elausus* behozatala, helyesen visszaállítása egyedüli hatásos s csalhatatlan gyógyszer-e ? mely nélkül nincs üdv s kibontakozás. Ha elfogulatlanul kutatjuk a tényleg létező baj okainak kútforrását s vizsgálatunk köréből ki nem hagyjuk az adott viszonyok pártatlan mérlegelését, csakhamar azon meggyőződésre jutunk, hogy a létező kóros állapotot nem a túlnépesedés idézte elő, következőleg a baj orvoslásának módszere nem az ügyvédi létszám korlátozásában keresendő. Ha rövid visszapillantást vetünk a közelmúltra s összehasonlítjuk a jelenleg fennálló ügyvédi rendszert az 1861. évi január 22-én megnyitott s ugyanazon év március 4-én berekesztett országbírói értekezlet értelmében visszahelyezett s illetőleg ideiglenesen szervezett ügyvédség akkori állásával, ha összehasonlítjuk a mostani ügyvédi létszámot — az ügyvédek akkori létszámával, a midőn boldog - boldogtalan juthatott, a mint jutott is ügyvédi oklevélhez, — ha megfontoljuk ; hogy e rendszerváltozás minden előkészület s minden átmeneti stádium nélkül hirtelenül következett be, s hogy ezen intézkedés sokakra nézve súlyos anyagi hátrányokkal járt s mélyre ható sebeket ütött különösen azon egyének vitális érdekein, a kik az akkori politikai constellatiók közepette az absolut korszak uralma alatt jól vagy rosszul felfogott érdekük szempontjából nem vállaltak állami hivatalt, hanem annak helyébe a sokkal szigorúbb feltételekhez kötött ügyvédi állás elnyerése végett önerejükből sok esetben nagy anyagi áldozatok árán a magasabb qualificatio megszerzésére szentelték idejüket, mig végre sok nehézség leküzdése után a kitűzött célt elérték, vagy legalább megközelítették csak azért, hogy fáradozásaik gyümölcsét az ország minden vidékét bő számban ellepett új collegáíkkal szabadelvűségből megosszák; ha tekintetbe vesszük, hogy a jelzett intézkedés akaratlanul bár, a proletariátust bizonyos mértékben megteremtette s mi tagadás benne, a jogrendet alapjaiban megrendített törvénykezési miseriákra vezetett, s mindezeknek dacára a fenti, egy ország jogtörténelmében mondhatni páratlan intézkedés ellen, a melynek tiszta hazafiúi szempontra visszavezethető indokát egyébiránt soha senki nem vonta kétségbe, a magyar jogászvilág nem jajdult fel, de az ügyvédi körök részéről sem emeltettek panaszos hangok s nyugodtan el tudtuk tűrni még a következő évtized elején is a túlnépesedés káros következményeit: ily körülmények közt nem az ügyvédi túlnépesedést a létező baj egyedüli kútforrássává jelezni s proclamálni most, midőn az ügyvédi létszám az előbbivel szemben komolyan számba sem vehető, most, midőn az ügyvédi jogosultság elnyerésére megkívántató elméleti és gyakorlati képesség kellékei törvényileg s mondhatni eléggé szigorúan szabályozvák, — legalább is nem indokolt, a mint nem jogosult az ügyvédi létszám megkötése egyátalán ott, a hol az ügyvédség francia, angol, Olaszország és Amerika több államaiban dívó rendszerek mintájára ketté választva nincs s ugyanazért szerintem nem a túlnépesedésben keressük a létező bajok kútforrásit, mint inkább azon elvitázhatlan jelenségben, hogy az ügyvéd a jelenleg fennálló rendszer mellett sem eléggé önálló s független magasztos hivatása betöltésére. Az ügyvédet a bíróságtól teljesen függetlenné tenni, ez azon axióma, a melynek következetes keresztülvitele az ügyvédi reform sarkpontját képezi. Félreismerhetlen, hogy a cél elérése ez időre sok nehézség s meggyökerezett előítélet leküzdésével jár, azonban ha a célt eltéveszteni nem akarjuk, nem szabad visszariadnunk az ahhoz vezető eszközök alkalmazásától sem s csakhamar azon tudatra ébredünk, hogy e célt sokkal könnyebben el lehet érni szabadelvű intézmények további fejlesztése, mint retrográd, a jogegyenlőség elvébe ütköző irányeszmék visszavarázsolása s érvényre emelése által. El lehet pedig érni az ügyvédi kar függetlenitését a szabad ügyvédség rendszerének fokozatos tökéletesbitése által. S e tekintetben teljesen osztom szaklapjaink hasábjain is hangsúlyozott azon irányelv helyességét, hogy az ügyvédség függetlenné tételében a szellemi és anyagi részt meg kell különböztetnünk. (Befejező közi. köv.) \A budapesti kir. itélő-tábla minta-tanácsa. Irta: dr. SCHMIDL IGNÁC budapesti ügyvéd. A ki azt hiszi, hogy nálunk a váltó- és kereskedelmi perek a kir. táblán másodfokú elintézést nyernek, erős tévei désben van. Optikus csalódás, melynek a különben tiszta látási érzék is foglyul esik azért, mert hiszen a bírósági szervezet sza| bályaira építi tudomását. Törvény! Tehát ki merné, még ha szak-