A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - Az 50 frton aluli biztosítási ügyek és a bagatell törvény

A JOG. A »v a s p á 1 y a« szó ilyetén értelmezését hazai judikaturánk is elfogadta, mint az az eddigi felsöbbirósági határozatokból kitűnik. Ugyanis, a budapesti e. f. kir. törvényszék 11,068,80 számú Ítéletében azon értelmezést, mely szerint egy a budapesti összekötő vasút építési vállalatnál az építési anyag szállítása közben kisikló vasúti vonaton megsérült munkást azon indokolással utasított el; »mert az 1874: XVIII. t.-c. csakis valamely vaspályavállalat tulajdonosai, nem pedig valamely vaspályának építkezési v á 11 a 1 k o z ó i ellen alkalmazható.« A budapesti kii. ítélő tábla 38,283/80. sz. alatti indokaiban ezen értelmezést elfogadhatónak nem találta ; az elsöfokulag hozott birói ítélet indokolásával szemben kiemelvén, miszerint »stb. alperes, mint vasúti vállalkozó és felperesnek munkaadója, a felperesnek munka közben megsérülése által okozott kár megtérítése iránt helyesen idéztetett perbe stb.« Hasonlókép értelmeztetik a szóban forgó törvény a kir. Curia mint legfőbb itélöszéknek az analóg esetben 4,972/881. sz. a. hozott ítéletében. z 50 frton aluli biztosítási ügyek és a bagatell törvény. ( Válasz : »A törvényismeret hiánya a belügyminisztériumban* című cikkre.) Irta: Dr. TURY SÁNDOR Budapesten. A » Jog« 21. számában Dr. Buchwald L. ügyvéd úrtól, törvényismeret hiánya a belügyminisztériumban« cim alatt egy közlemény jelent meg, melyre nézve nem vagyok ugyan hivatva a belügyminisztérium szóban forgó intézkedésének védelembe vételére, — mindazonáltal, ha a felvetett kérdésre vonatkozó hozzászólásom közlését kérem, teszem ezt csupán a célból, hogy csekélységem által is hozzájáruljak a cikkiró ur, s valószínűleg rajta kívül sok mások részéről is vallott téves felfogás eloszlatásához. Cikkiró ur törvénybeütközőnek tekinti a belügyminisztérium 129/11. számú leiratát, mivel általánosan elismert tétel lévén az, hogy csak a biztosítás elvállalása képez kereskedelmi ügyletet: a biztosítás elvállalója, vagyis a biztosító társaság által a kötött szerződés alapján biztosított ellen— mint kire nézve az nem kereskedelmi ügylet — támasztható igény, közelebbről a biztosítási díj megfizetésére irányuló kereset elbírálása is összegre való tekintettel a bagatellbiróság hatáskörébe tartozik. Igaza van cikkiró urnák annyiban, hogy bizonyos esettől eltekintve — ha t. i. a biztosítás kereskedő által üzlete körében vétetik — a biztosítás csak a biztosító társaságra nézve kereskedelmi ügylet, de nem fogadhatom el az ebből levonni kivánt ama conclusió helyességét, hogy ezen, a biztosítottra nézve tehát rendszerint kereskedelmi ügyletet nem képező szerződés alapján támasztható igény elbírálása a kisebb polgári peres ügyek bíróságának hatáskörébe tartoznék. Mert az 1*77. évi XXII. t.-c. ll. ij-ának zármondata szerint a törvény kimondja, hogy a bagatell eljárás alá semmiesetre sem tartoznak a »k e r e s k e d e 1 m i ügyek«-ből származó perek. A törvény nem distinguál; nem mondja azt, hogy nem tartoznak a kp. peres eljárás alá azon ügyek, melyek alperesre nézve kereskedelmi ügyletek — a mikor aztán implicite odatartoznának az úgynevezett relatív, a csak egyoldalról felperesre nézve kereskedelmi ügyletekből, tehát rendszerint a biztosításból származók is — hanem kirekeszti onrét a kereskedelmi ügyeket általában. Tehát még csak nem is a szűkebb fogalmat kifejező keresv. 5. Mai 1880.) alsó auf Pferdebahnen (Ann. 1. S. 80 Erk. von 25. Nov. 1379. I. 193 Erk. vom 2. Dec. 1879.) Arbeitsbahnen die nur zum Transport von B a u m a t e r i a 1 u. s. w. dienen (Ann. II. S. 80 Erk. vom Juni 1880.) * A »M agyar Közigazgatás« hetilap 23. száma lapunkban megjelent fenti cikkel foglalkozik és — mint látszik — illetékes helyről nyert utasítás és informatió alapján, felemliti, hogy a belügyminisztériumnak emiitett leiratában foglaltak, az igazságügy-minisztériumtól előbb kikért és 1885. dec 27-én 59,797. sz alatt beérkezett véleménye alapján adattak. Megnyugtathatjuk mind tisztelt laptársunkat, mind a belügyminisztériumot. Buchwald ügyvéd ur nézetét mi is alaptalannak tartottuk és tartjuk. A belügyminiszteri, illetve igazságügyminiszteri leirat felfogása nézetünk szerint teljesen korrekt volt. Különben a fenti cikk elég meggyőzően indokolja a belügyminiszteri álláspont helyességét. A szerkesztőség. I kedelmi ügylet, hanem a szélesebb fogalmat magában rejtő kereskedelmi ügy kifejezéssel él. Pedig tudjuk, mikép egy kereskedelmi ügylet azon félre i való tekintettel is a kereskedelmi ügy fogalma aíá esik, a kire az nem képez és nem képezhet kereskedelmi ügyletet: értvén kereskedelmi ügy alatt mindazon jogviszony oi kat, melyek a kereskedelmi fogalomból erednek, s a melyekre a kereskedelmi jog kiterjed. E szerint ugy áll a kérdés, hogy minden kereskedelmi ügylet szükségkép kereskedelmi ügy is, de megfordítva nem minden . kereskedelmi ügy egyszersmind kereskedelmi ügylet. Különösebben, hogy az adott fogalom meghatározásából kiindulva, a biztosítás biztosítottra nézve, ha nem kereskedelmi ügylet is, de mindenesetre kereskedelmi ügy: kétségkívüli lesz, ha a kereskedelmi törvény 264. §-ának ama szabványára vagyunk figyelemmel, mely szerint a törvénynek a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó rendelkezései azon félre nézve is, kire az ügylet nem tekinthető kereskedelmi ügyletnek, mindenkor és egyaránt alkalmazandók, ha csak magában a törvényben nem foglaltatik ez iránybani kivétel. Mert a hivatkozott törvény különös részének a biztosításról szóló VH-ik címében nem található fel egyetlenegy oly rendel| kezés sem, mely azon általános szabályival szemben azon tételt állapítaná meg, miszerint a biztosítási szerződésből folyó jogok és kötelességek elbírálásánál a törvény rendelkezései csak a biztositóra nézve nyerhetnek alkalmazást. Tekintve tehát, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának szóban forgó zármondata kereskedelmi ügyletek közt, a szerint hogy azok absolut, relatív, praesumtiv természetüek-e, hogy az ügy mindkét fél, avagy csak egyikre nézve képez-e kereskedelmi ügyletet, egyáltalán nem különböztet, s igy az »ubi lex non distinguit, nec nobis est distinguere« elvénél fogva nekünk sem szabad különböztetni; tekintve továbbá, hogy valamint minden kivételes szabályt, ugy a bagatelltörvényt, mint kivételes eljárás körét is szorosan kell értelmezni ; tekintve végül, hogy a törvény szövegében világosan a szélesebb fogalmat magában rejtő kereskedelmi ügy kifejezés használtatik : mindezek alapján kétségkivülinek mondható, hogy a biztosításból származó perek, ha nem képez is a szerződés alperesre nézve kereskedelmiügyletet, nem tartozhatnak s nem vonhatók a bagatelleljárás alá. Egyébiránt a törvényhozás előtt, mindőn a kereskedelmi ügyeket a kisebb polgári kivételes eljárás alól elvonta, öntudatos cél lebegett, a mennyiben ezen nem a köznapi élet viszonvai közt felmerülő, bonyolult természetüknél fogva sokkal mélyebb I belátást, egyenesen jogi készültséget igénylő, s a különös jog szakszerű ismeretét feltételező ügyek elbírálását nem engedhette át a rendszerint birói quaUficatióval nem biró községi és béke| birák ellátása alá, s nem foszthatta meg az ily viszonyban levőj ket ama garanciától, mely a fokozatos felebbezési forumok I igénybevehetésében rejlik. De helytelenül hivatkozik cikkiró ur azon állitásának meg! okolása céljából, mikép a biztosítási díjperek, összegükre való i tekintettel, valóban a bagatellbiróság hatáskörébe tartoznak, megállapodott felsőbirósági eldöntésekre is. Mert tényleg ugy áll a dolog, hogy felsőbíróságaink nézete e tekintetben utóbbi időben a mellett foglalt állást, hogy a biz| tositási szerződésből kifolyólag a biztosított ellen támasztható | keresetek szintén nem tartoznak a kisebb polgári peres eljárás alá. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy erre vonatkozólag | hivatkozhatom a nagyméltóságú kir. Curiának egy. a legközelebbi [ napok egyikén, folyó évi április hó 1-ső napján tartott tanácsüléséből 131 1886. sz. a. kelt. a budapesti V. ker. kir. járásbírósághoz 31,306/1886. sz. a. leérkezett határozatára, mely bár a részemről fentebb felhozott indokokat nem tartalmazza, kimondja azon tétel valódiságát, melyet fentebb beigazolni törekedtem. Az eset, melyből kifolyólag a mindjárt szószerint idézendő I Curiai határozat kelt. következő: A budapesti V. ker. kir. járásbíróság A biztosító társaságnak S. L. elleni 20 frt 46 kr. és jár. iránti ügvére vonatkozólag alperesi kifogások folytán magát illetéktelennek nvilvánitotta ki, mert a kereskedelmi törvény 258. § ának 4. pontja értelmében csupán a biztosítás elvállalása képezvén kereskedelmi ügyi letet, alperestől a leánya életének biztosításáért igényelt kereseti | biztosítási díj — mely rá nézve még vélelmezett kereskedelmi