A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - Az 50 frton aluli biztosítási ügyek és a bagatell törvény

202 A JOG. ügyletből származottnak sem mondható — csakis a kisebb polgári peres ügyek hatósága előtt követelhető. A budapesti kir. itélő tábla ezen határozat megváltoztatása mellett az elsőbiróság tárgyi illetékességét megállapítva, az ügy ellátását annak hatáskörébe tartozónak mondotta ki; mert alperes kereskedő minősége igazolva lévén, a kir. járásbíróság a 3,269/881. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet értelmében a kereskedelmi eljárás szabályai szerint eljárni hivatott. Alperes ez ellen — hivatkozással arra, hogy a mennyiben az ügylet, melynek alapján a díj követeltetik, rá nézve még csak praesumtiv kereskedelmi ügylet jellegével sem bírhat, ekként az összegre való tekintettel hatáskörrel biró bagatell bíróság illetékességétől eltérésnek helye nem lehetvén — felfolyamodással élt, melyet a kir. Curia érdemi elbírálás tárgyává is tett és következő végzést hozott: » T e k i n t v e, hogy a biztosítási ügyletekből származó keresetek az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott eljárás alá nem tartoznak, a neheztelt másodbirósági végzés indokainál fogva helybenhagyatik.« Nem áll tehát, hogy a szóban forgó belügyminiszteri leirat, a mennyiben azt állapítja meg, hogy a községi bíró biztosítási díj iránt előtte folyamatba tett perben eljárva, hivatalból is vizsgálandó hatáskörét túlhágta — törvénybeütköző volna, sőt inkább kétségtelen, hogy az nemcsak a tételes törvény szószerinti világos rendelkezése, hanem a törvény szelleme, s az ország legfőbb Ítélőszéke felfogásának is mindenekben megfelelő. Ha azonban a 129/11. számú belügyminiszteri leiratban zárjelek közt foglalva az 1881. évi 3,269. számú a kereskedelmi eljárás tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 5. §-ára azért történt hivatkozás, hogy ezzel mintegy ennunciálva legyen, mikép a biztosítási díj iránti perek minden esetben a kereskereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartoznak, ezt részemről is harozottan tévesnek kellene tartanom, mert a biztosításból származható perek idézett igazságügyminiszteri rendelet 5. §-ának világos értelme szerint is nem minden esetben, tehát feltétlenül, hanem csak akkor esnek a szintén kivételes kereskedelmi bíróságok ellátása alá, ha a) vagy magára az alperesre nézve kereskedelmi az ügylet; b) vagy pedig ha legalább alperes kereskedő; mi lehet természetesen, a nélkül, hogy reá nézve a kereset alapjául felvett biztosítás még csak a praesumtiv kereskedelmi ügyletek közé sorolható is lenne. Minden más esetben azonban, ha t. i. alperes sem nem kereskedő, sem nem képez reá nézve a biztosítás kereskedelmi ügyletet, a biztosításból származható perek — a kivételes bagatell eljárás alá vonhatók nem lévén — összegökre való tekintettel, 1—500 frtig a sommás, 500 frton felül pedig, ha csak a sommás eljárás az 500 frton felüli követelésre nézve perrendszerííleg ki nem köttetett, a rendes eljárásra tartoznék s a közönséges polgári törvénykezési rendtartás értelmében látandók el. Még csak annyi megjegyzésem van cikkíró úrhoz, hogy a mennyiben elfogadja igaznak, mikép általában a kereskedelmi ügyekben a k. polg. peres eljárás alá nem tartozhatnak, következetlenségbe illetve szembeszökő ellenmondásba esik, midőn azt vitatja, hogy ily ügyekben mégis jogosult lenne a bagatellbiróság eljárni, mert a törvény előírván, hogy a bagatellbiróság hivatalból köteles a hatáskörébe nem vágó ügyeket magától elutasítani, evidens, hogy ily ügyekben soha, még a felek megnyugvásával sem járhatna el. Es most soraimat azon megjegyzéssel zárom be, hogy igazságszolgáltatásunk ingadozó és bizonytalan voltára nézve mindenesetre jellemző adat, hogy egy ily egyszerű, magában a törvényben világosan megoldott, s a mindennapi élet tárgyát képező kérdés még a törvény életbeléptetésének 9-ik évében is vita alapjául szolgálhat; mire nézve nem tartózkodom kimondani, felfogásom szerint legnagyobb részben közrehatott azon, elsőbiróságaink nagy részénél előforduló elfogultság, mely ama törekvés hatása alatt állott elő, miszerint az ügyforgalmat kitelhetőleg megszorítani, s lehetőleg minél többet a kivételes kisebb polgári peres eljárás alá utasítani kiváló előszeretettel viseltetnek. Sérelmek.* A j udi kitt ura egyöntetűsége — a kir. Táblán !! í Miután a »Jog«-ban az előterjesztett alapos »sérelem< leg. alább annyiban orvoslást talál, hogy az olvasók azokat megismerve, vállvetve igyekeznek azok elhárítására; ezért bátorkodom én is a végrehajtási törvény 119. §-ára vonatkozó két felső bírósági határozatot t. kartársaimnak minden magyar,! zat nélkül bemutatni, mivel ilyen ügyek naponként előfordulnak és ha már a fel sőbb bíróság egyöntetű eljárásra magát hivatottnak nem érzi, talán a nyilvánosságra hozatal által alkalom adatik ezen kérdés tisztázására. Az egri kir. járásbíróság 1885. évi május hó 15-ik napján G. M. elleni végrehajtási ügyben az elárverezett ingók vételára felosztása tárgyában 3,532. sz. a. végzést hozott, mely a feleknek kézbesittetett; ezen végzés ellen F. és G. cég végrehajtató érdekében 1885. évi június hó 22-én 5,202. sz. a. felfolyamodással éltem, még pedig a végzés kézbesítésétől számított 8-ik napon ; a felfolyamodás az e. b. által elfogadtatott és felterjesztetett. A kir. tábla 1886. évi május hó 11-én 32,948/885. számú végzésével a felfolyamodást hivatalból visszautasította azon indokolással, hogy akár kihirdettetik, akár kézbesittetik a végzés, a.119. §. értelmében a felfolyamodási határidő 3 nap és igy a felfolyamodás már az e. b. által hivatalból lett volna visszautasítandó. A másik a következő: Ugyancsak az egri kir. járásbíróság K. J. elleni végrehajtási ügyében ingók árveréséből befolyt vételár felosztása tárgyában 1885. évi július hó 29-én 5,918 sz. a. végzést hozott, mely a feleknek szintén kézbesittetett ; ezen végzés ellen 8 napon belül K. L. foglaltató érdekében felfolyamodással éltem. Az egri kir. járásbíróság egy albirája a felfolyamodást visszautasította, mivel az a végrehajtási törvény 119. §. szerint a kézbesítéstől számított 3 nap alatt lett volna beadandó ; felfolyamodás folytán a budapesti kir. itélő tábla 17,083/886. számú végzésével 1886. évi május 10-éi az e. b. végzést megváltoztatta és a felfolyamodást törvényes időben beadottnak jelentette ki, mert a hivatkozott t.-e. 119. §-ának azon rendelkezése, hogy a sorrendi végzés elleni felfolyamodást a kihirdetéskor kell bejelenteni és 3 nap alatt írásban indokolni, egyedül az esetre áll, ha a végzés valóban kihirdettetik, ha azonban a végzés bár szabályellenesen a feleknek kézbesittetik, ugy a határidő az 1881 : LIX. t.-c. 51. és az 1881: LX. t.-c. 34. §-a szerint a kézbesítéstől számított 8 nap. A kir. itélő tábla ezen két végzést két egymás utáni napon hozta, további jogorvoslat egyike ellen sincs megengedve, noha mindkét határozatban egészen eltérő nézetek nyilvánulnak. Nézetem szerint csak az utóbbi 17,083/1886. számú végzés lehet helyes és egyedül ez felel meg a törvény szellemének és valóban sajnos ha a felsőbb bíróságnál, mely ezen kérdésben utolsó fokban határoz, a törvény ily különböző alakban alkalmaztatik. Az e. b. elkövetett sértések még menthetők és orvosolhatók, mert a kellő munkaerő hiányában a törvény intézkedéseinek megfelelni nem képesek, ugyanis azon járásbiró, mint például az egri, kinek átlag naponta 8—10 tárgyalása van és jegyzőkönyvvezető felett nem rendelkezik, nem kötelezhető arra, hogy a terjedelmes jegyzőkönyveket maga is irja és ez az oka annak, hogy pl. a sommás eljárásnál az idézésre kiszabott határidő egy bíróságnál sem tartható meg és innen van az, hogy különösen vidéken a sommás tárgyalások majdnem kivétel nélkül jegyzőkönyvileg az ügyvédek által vezettetnek és igy a szóbeli eljárás nem létezik. Ezért kell a hivatkozott 119. §. ellenére a bírónak a végzést kihirdetés helyett kézbesíteni és ha a kir. itélő tábla ezen eljárást szabálytalannak jelenti ki és megsemmisíti ez alapon, megsemmisíthetné a vidéki járásbíróságok ítéleteinek legalább 2/s részét. A fentebb hivatkozott kir. itélő táblai végzések hiteles kiadványai a szerkesztőségnél megtekintés végett letétettek és tekintve az eset gyakori voltát, célszerűnek találnám, ha akár a tek. szerkesztőség, akár a kartárs urak részéről bővebb megvitatásban részesülne. Fischer Soma. ügyvéd l'.gerben. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.