A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 9. szám - A tagositási eljárást reformálni kell - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében 6. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 9. számához. Budapest, 1886. február 28-án. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Curia döntvényeiből.* (27. szám.) Azon felnek, ki az alapperbeli ítélet ellen, ügyvéd mulasztása miatt már perújítással élt, új bizonyíték alapján a perújítás megengednetö-e ? 3,3731883. P- számhoz.) Határozat: Azon félnek, ki az alapperbeli Ítélet ellen ügyvéd mulasztása miatt már perújítással élt, a pernjitás új bizonyítékok alapján megengedhető. Okok: A perújítás esetei s azok alkalmazhatóságának módja és feltételei iránt rendelkező 1868: LIV. t.-c. 319., 320., 321. és 323. §-ai és az 1881: LIX. t.-c. 69— 7-J. §-ai értelmében csakis az új bizonyítékra alapított perújítás ismétlése van korlátozásnak alávetve. A törvény ezen intézkedéséből és azon lényeges különbségből, mely a perújításnak az ügyvéd-mulasztás —• és új bizonyítékra alapított esetei között és pedig ezeknek mind benső tartalma, mind érvényesítésének idejét illetőleg fenforog, okszerüleg következtetendő, hogy a törvényhozásnak nem volt szándéka az új bizonyíték alapján való perújítás-jogorvoslatot azon féltől megvonni, ki már ügyvéd-mulasztás okából perújítással élt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi december hó 4-én tartott teljes-üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljesülésben. (28. szám.) Ha a magánokirat ars imí, olvasni tudó kiállító sajátkezű aláírásával vau ellátva, az arra hivatkozó fél tartozik-e az okirat tagadásba vett tartalmának valósagát, avagy a kiállító köteles-e annak ellenkezőjét bizonyítani? (1,622!P. 84.. és 697/v. 84. számokhoz.) Határozat: Ha a magánokirat az irni, olvasni tudó kiállító sajátkezű aláírásával van ellátva, a kölcsönt tartalmazó magánokiratokon (adósleveleken) kivül minden más okirat tartalmának valóságát, ha az tagadásba vétetett, nem az, ki arra hivatkozik, hanem annak ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a tartalma nem való, a kiállító köteles bizonyítani. Indokok : A ptrts. 166. §-ának rendelkezése szerint a magánokirat bármilyen alakban van kiállítva, mindig bizonyít a kiállító ellen, ha valósága kétségbe nem vonatott vagy bebizonyíttatott. A 167. §. pedig akként rendelkezik, hogy magánokirat, melynek tartalmát tagadja az ellenfél, ugy szolgál bizonyítékul: a) ha azt sajátkezüleg irta alá, vagy /;) ha az idegen kézzel irt okiratot két előttemező tanú jelenlétében irta alá, vagy azok előtt utóbb az aláírást sajátkezű aláírásának ismerte el a kiállító. A perrendtartásnak eme két intézkedése, ugy a mint az átalánosságban szerkesztve van, egymással határozott ellentétben áll, ezen ellentét tehát csak a bizonyítási elmélet átalános szabályai és a perrendtartás további intézkedései alapján szüntethető meg. A bizonyítási elmélet átalános szabályai szerint a vélelem a mellett szól, hogy a kiállító által sajátkezüleg aláirt okirat tartalma való, ezen vélelem ellen tehát a bizonyítás azt terheli, a ki a tartalmat tagadja ; a ptrts. 169. §-a szerint pedig az adóslevél ellen, mely a 167. és 168. §-ban kijelölt kellékeknek megfelelően van kiállítva: a kölcsön le nem lett számítása vagy a kötelezettség fenn nem állása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a perbe fogott bizonyítja. Ezek következtében ki kellett mondani, hogy a bizonyítási elmélet átalános szabályára alapított 166. §. az adósleveleken kivül minden más sajátkezüleg * A párbér ügyében a Curia által 30. és 31. sz. a. hozott döntvények már lapunk 5. számában közölve lettek. aláirt okiratokra nézve szabályt képez s igy ezen okiratok tartalmának valóságát nem az, a ki arra hivatkozik, hanem annak ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a tartalom nem való, a kiállító tartozik bizonyítani és hogy a 167. §. a) és b) pontjában foglalt intézkedés csupán az adóslevelekre nézve képez az átalános szabály alól kivételt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi dec. 4-én tartott teljes-üléséből. Hitelesíttetett az 1886: évi január hó 22-én tartott teljesülésben. (29. szám.) Alkalmazható-e az 1881: LIX. t.-cihknek 6. $-a a telekkönyvi rendtartás I. rész 3. §-ának 1. pontja alá tartozó, telekkönyvi kiigazítást tárgyazó keresetekre is, avagy azok ezentúl is a telekkönyvi hatóságok, következésképen esetleg a kir. járásbíróságok illetőségéhez tartoznak-e ? (926. és 3,393, P. 8a.. s.: imokhoz.) Határozat: Az 1881: LIX. t.-cikknek 6. §.a a telekkönyvi rendelet I. rész 3. §-ának 1. pontja alá tartozó, telekkönyv kiigazításéi tárgyazó keresetekre nem alkalmazható s azok ezentúl is a telekkönyvi hatóságok, következésképen esetleg a kir. járásbíróságok illetőségéhez tartoznak. Okok: Az 1881: LIX. t.-cikknek a törvénykezési rendtartás 18. §-át módosító 6. §-a azon perek közül, melyek a telekkönyvi hatóságok illetősége alá tartoztak, kifejezetten csak a kitörlési pereket vonta el azoknak illetőségi jogköréből, egyebekben azonban a telekkönyvi hatóságoknak az 1868: LIV. t.-c. 19. ?i-a által szabályozott jogkörét érintetlenül hagyja. Habár tehát a telekkönyv kiigazítását tárgyazó keresetek által is a telekkönyvek eredeti szerkesztése idejében létezett jogviszonyok alapján az erösebb jognak kimutatása mellett, valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítése céloztatlk, mindazonáltal ezen keresetek a birtokbiróságok hatáskörébe már azért sem tartozhatnak, mert a hivatolt 6. §. 2. bekezdése a kereset mikénti feljegyeztetése és a telekkönyvi kivonatoknak a perbíróság általi megszerzése körül csak a világosan emiitett törlési perekre vonatkozólag intézkedik s mert a telekkönyv kiigazítása iránti ügyekre nézve a telekkönyvi rendelet I. rész 22. és következő §-aiban külön kivételes eljárás van szabályozva, mely eljárásnak, különösen a tulajdonjogi igényeknek hivatalbóli feljegyzése és kitörlése, ugy az összes telekkönyvileg érdekelteknek meghallgatása, valamint a 27. §. a, és b) pontjában említett foganatosítás tekintetében sikeresen csak az illető telekkönyvi hatóság, mint a hol a telekjegyzökönyvek vezettetnek, felelhet meg. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. dec. 4-én tartoti teljes-üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljesülésben. Orvosi dijak jogi természete. A m. kir. Curia: Annak előrebocsájtásával, hogy a felperesi felebbezésnek a kereseti tőkének 80 frtnyi részletére és ennek kamatára kiterjesztett része hivatalból visszautasittatik, s ennek folytán a per csupán 20 frtnyi kereseti tőkét s ennek kamatát s a perköltséget illetőleg vétetvén felülvizsgálat alá, a budapesti kir. ítélőtáblának ítélete a perköltség iránt intézkedő részében helybenhagyatik, felperest az elsöbiróságilag megítélt kereseti tőkerészlet és ennek kamata iránti követelésével elutasító részében azonban megváltoztattatik és e tekintetben az e. b. ítélete hagyatik helyben. Indokok. Minthogy a jelen nem kártérítés eimén támasztott sommás kereset tárgyát 500 forintot meg nem haladó készpénz követelés képezi és felperes kereseti követeléséből 80 forint tőkére ugy ennek kamataira nézve elsöbiróságilag elutasittatott, ezen intézkedés pedig a kir. tábla által helybenhagyatott, felperes-