A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 9. szám - A tagositási eljárást reformálni kell - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében 6. r.

34 A JOG. nek felebbezése, a mennyiben az annak zárkérelme szerint az egész kereseti követelésre kiterjesztetett, az 1881. évi L1X. t.-c. 47. §-a alapján hivatalból visszautasítandó volt. Továbbá azonban tekintve, hogy a gyógykezelő orvos ebbeli minőségében tett látogatásaiért külön szerződés nélkül is díjazást jogosult követelni, a másodbiróság ítéletét érdemileg a fentebbi módon megváltoztatni és e részben az elsöbiróság ítéletét ez okon, ugy az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyni kellett. (1886. évi jan. 21. 0,795.) Ugyanazon jelzálogos hitelező különféle elsőbbséggel bejegyzett követeléseinek rangsorozatát Őnkényüleg meg [nem változtat* hatja, meri ily eljárás az lssl éri LX. t.-c. 190. §-ában foglalt intézkedések meghiúsítására vezethetne. A körmendi kir. járásbíróság (1883. évi június 9. 982.) A körmendi takarékpénztárnak elsőbbségi kérvénye iránt. A körmendi tkptárnak jelen kérvényében előterjesztett kérelme, hogy annak alapján a katafai 2l. sz. tjkvben C 17., 18., 19. és 20. alatt javára bekebelezett zálogjogi követeléseket, az ugyancsak javára C 8. és 9. al elsőbbséggel elöfordulókövetelései helyett érvényesíthesse s hogy így C 17., 18., 19., 20. alatti követelései fedezésére C 8. és 9 alatti követeléseinek átruházása telekkönyvileg feljegyeztessék, megtagadtatik és mint ilyen jelen végzés jogerőre emelkedéséig a katafai 21. sz. tjkvben feljegyeztetni rendeltetik; mert a kérelmezett feljegyzés a tkvi rdts 11. fejezete alatti feljegyzésektől teljesen különnemű és mert a C 17., 18., 19., 20. alatti követeléseknek C 8. 9. alatti követelése helyett való érvényesítése a C 8. 9. alatti követeléseknek előfordulható megszűnése esetében a közbeeső jelzálogos hitelezők rangsorozati elsőbbségét sértené. A budapesti kir. ítélő tábla (1884. ápril 22. 12,202. sz.) Az első bíróság neheztelt végzése megváltoztatik és a körmendi takarékpénztárnak 1883. május hó 31-én kelt szabályszerűen kiállított kérvénybeli elsőbbségi engedménye alapján a katafai 21. sz. tjkvben feljegyeztetni rendeltetik : hogy a körmendi takarékpénztár javára C 8 alatti elsőbbséggel előjegyzett és C 32. sorsz. alatt bekebelezett 320 frt tőke és járulékai iránti, továbbá ugyancsak ezen tjkvben C 9. alatti elsőbbséggel előjegyzett és C 34—35. sorszám alatt bekebelezett 270 frt és 200 frt és járulékai iránti követelések elsőbbsége, az ugyancsak a körmendi takarékpénztár javára ezen telekjegyzőkönyvi ingatlanságra C 20. alatt 201 frt tőke és járulékai, C 18 alatt 120 frt s járulékai, C 17 alatt 134 frt tőke és járulékai, C 37 alatt 63 frt tőke és járulékai erejéig bekebelezett zálogjogok javára átengedtetett. Mert a C 8—9., illetve 33., 34. és 35. sorszámok alatti zálogjogok a kérvényező javára vannak bekebelezve, a kérelem folytán ezen zálogjogokat megillető összeg erejéig, tehát az elsőbbség átengedésének bejegyzése a tkvi rend. 71. §-hoz képest nem volt megtagadható, jóllehet a C 17., 18., 19., 20. és 37. rangsorban levő zálogjegyek is ugyancsak folyamodó javára vannak bekebelezve, mert a mennyiben a tkvi rendt. 61. §. utolsó bekezdése szerint a korábbi hitelező egy későbbi hitelező részére rangsorozati elsőbbségét átengedheti, ugyanazon joggal a hitelező különböző rangsorban levő zálogjogaira nézve is az utóbb bekebelezettnek elsőbbségi jogot engedhet. A m. kir. Curia (1886. január 2H. 5,397/polg. sz.) A kir. ítélő tábla végzésének megváltoztatásával az első bíróságnak elutasító végzése hagyatik helyben. Mert a tkvi rendt. 61. §-a értelmében egyik hitelező a másiknak — a mennyiben ez által harmadik személyek jogai nem sértetnek — elsőbbséget engedhet ugyan, de ugyanazon hitelező különféle elsőbbséggel bejegyzett követeléseinek rangsorozatát őnkényüleg meg nem változtathatja, mert ily eljárás az 1881 : LX. t.-c. 190. §-ában foglalt intézkedések meghiúsítására vezethetne, sőt az előbb bejegyzett tételeknek más úton történhető kiegyenlítése esetében zálogjogi helyettesítést idézhetne elő, minek — miután minden bejegyzés csak az annak alapját tevő jogügyletnek szolgálhat biztosítására — telekkönyvi intézményünk elvei szerint helye nem lehet. Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. Ha egy bejegyzett kereskedő ellen több oldalról végrehajtás vezettetik, ez íizetésmejjszuntetésnek tekintendő, minek folytán az ezen körülményről tudomást szerzett hitelező által eszközölt csőd előtti foglalás megtámadható. A temesvári kir. törvényszék (1884. április 10. 3,127. sz. Jeszenszky Béla ügyvéd, mint F Adolf közadós tömeggondnoka felperesnek, Gvanoviciu György ügyvéd által Adolfné alperes ellen 2,342 frt 49 krról kiáll és annak alapján szerzett zálogjog érvénytelenítése iránti pe 1882. évi június hó 14-én csődbe jutott T. Adolf tel d képviselt Fischer állított váltókövetelés >erében.) temesvári kereskedő ellen, Ternesvárott 18 S2. évi'március 20-án kelt, ezen évi május 20-án esedékes, F. fulia rendeletére szóló F. Adolf által elfogadott 2,342 frt 49 krbeli váltókövetelési jog és ennek alapján a F. Júlia javára F. Adolf ellen 1882. évi 6,034/v. sz. végzéssel elrendelt 1882. évi május hó 30-án foganatosított biztosítási 6,033/82. sz. a. megítélt követelés és 6,295/82. v. sz. a. elrendelt kielégítési végrehajtási jog 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett érvénytelennek nyilvánittatik és hatályon kivül helyeztetik. Indokok. Alperes azt, hogy a váltóbeli összeget csakugyan vagyonbukott férje, F. Adolf kezéhez szolgáltatta, illetve azt neki kölcsönkép adta volna, felperes tagadásával szemben nem bizonyitotta, a mit ez ügynek jelen állásánál fogva az 1868. évi LIV. t.-c. 170. §. szerint alperesnek kell igazolni; tekintve továbbá, hogy alperes azzal is védekezik, miszerint a peres összeget nem mint sajátját, hanem az elöbbeni és elhalt férje után gyermekeire háramlott örökséget adta volt jelenlegi csődbe esett férjének kölcsön és hogy a/, férje könyveibe be is lett vezetve; alperesnőnek eme állítása sem vehető bírói figyelembe, mert igazolnia kellett volna, hogy előbbi férje ki volt és utána mi maradt és kik azok a kiskorúak, a kikre a kérdéses összeg örökségkép háramlott, végre hogy ö azt akként kezelhette illetve biztosítás nélkül adhatta ki F. Adolf jelenlegi férjének az 1877. évi XX. t.-c. megfelelő árvaszéki jóváhagyást is köteles lett volna bemutatni, ezt azonban tenni elmulasztotta, mindezeknél fogva az 1881. évi XVII. t.-c. 27, és 31- §-aihoz képest alperest a kereset értelmében elmarasztalni, illetve a követelés és végrehajtási jog érvénytelenítését s hatályon kivüli helyezését kimondani kellett. A budapesti kir. ilélö tábla (1885. évi április hó 14. 5,040.) Az első bíróság ítélete megváltoztatik s Ternesvárott 1882. évi március hó 20-án F. Júlia rendeletére 2,342 frt 49 krról kiállított 18H2. évi május hó 20-án lejárt és F. Adolf által elfogadott váltó s ezen váltó alapján a temesvári kir. törvényszék 1882. év 6,034. és 6,295. sz. a. kelt végzésével elrendelt biztosítási illetve kielégítési végrehajtás folytán szerzett zálogjog csak azon esetre mondatik ki érvénytelennek, illetve hatálytalannak s alperes csak azon esetre köteleztetik 30 frt perköltségnek 15 nap alatt felperes részére leendő fizetésére s az Ítéleti illeték viselésére, ha alperes a föesküt le nem teszi arra, »hogy a Ternesvárott 1882. évi március 20 án F. Júlia rendeletére 2,342 frt 49 kr. iránt F. Adolf általjelfogadott váltó értékét 2,3 42 frt 49 krt F. Adolfnak leszámolta, s ezen követelése még fennáll.« Joga van tehát alperesnek jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az esküre jelentkezni s azt letenni, mely esetre felperes keresetével elutasittatik s 15 frt perbeli és 20 frt 65 kr. felebbezési költségnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett alperes részére leendő fizetésére s az ítéleti illeték viselésére köteleztetik. Indokok. Felperes keresetlevelében alperesnek közadós ellen fenn körülirt váltón alapuló követelését s ezen váltó alapján szerzett zálogjogát kéri érvénytelennek kimondani. Kérelmének támogatására csak azt hozza fel, hogy a követelés koholt és fenn nem áll, továbbá, hogy közadósnak azon jogcselekvénye, mely szerint a nélkül, hogy csődöt kért volna, neje által foglalást eszközöltetett, a csődtörvény értelmében érvénytelen. A csődtörvény 1 k. III. fejezete szerint csak a közadós jogcselekményei támadhatók meg, azon körülmény pedig, hogy alperes a közadós ellen előbb biztosítási és azután kielégítési végrehajtást eszközölt ki és foganatosíttatott, nem a közadós jogcselekvénye. Ezen végrehajtások alapján szerzett zálogjog a csődtörvény 31. §-a értelmében nem akadályozza ugyan a végrehajtási jog alapjául szolgáló jogcselekmények megtámadását, s a mennyiben a jogcselekvény érvénytelennek mondatik ki, ezen jogcselekvény nye, a végrehajtásnak ez alapon érvénytelenítése megtámadási kereset tárgyát nem képezheti. Ezek szerint jelen perben csak a közadósnak azon cselekvénye, mely szerint alperes részére állítólag koholt követelés fedezésérc váltót állított ki, képezheti megtámadás tárgyát. Tömeggondnok nem jelöli ugyan meg, hogy a közadós ezen jogcselekvényét a csődtörvény melyik intézkedése alapján támadja meg, de abból, hogy nem is állítja, hogy ezen váltók kiállítása