A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 9. szám - A hitbér sajátosságai. 1. r.

A JOG. 67 kötési, illetőleg az elévülés kezdetpontjául elfogadni; azt pedig mi más alapon tehetjük, mint a házasságkötés polgárjogi fogalma alapján ? Épen azon helyzetben vagyunk itt, mint például a lopás és sikkasztás esetében, melyeket a polgárjogi birtok fogalma nélkül konstruálni lehetetlen. Már pedig a mint láttuk a házasságkötés fogalma más a Józsefi pátens és más a kanonjog szerint; e szerint másnak kell lenni az elévülés kezdetpontja az egyik, illetőleg a másiknak szabályai szerint kötött bigamikus házasságkötéseknél. Mindenesetre sajátságos dolog, hogy büntetőjogban, mely általános, közös jog, ilyen a partikuláris jogélethez tartozó kérdések feszegetése szőnyegre kerüljön; de erről nem tehet sem a büntetőjog, sem a büntetőjogi tudomány. Ez egyedül a rendezetlen polgári jognak a következménye. A büntetőjog védőjog; védelme sem többre, sem kevesebbre nem terjedhet, mint a mennyi a polgárjogi viszonyokban foglaltatik. Megjegyzem azonban, hogy a házasságkötés kü'önböző fogalmának, mely az elévülés kezdetére befolyással birhat, nincs semmi zavaró hatása a kettős házasság fentebb kifejtett r ö gtönös jellegére. Mert akár a házasságkötés consensus kijelentése, akár az ennek kijelentése utáni elhálás, akár végül a consensus megtörténtétől számitott két hónap eltelte által lesz perfektté, a kettős házasság tényálladékához mégis csak a házasságkötés tartozik és mindaz, a mi azontúl van — a kettős házasság tényálladékára nézve, a mint fentebb kimutattam, irreleváns. A házasságkötés maga lehet a kanon jog szerint egy bizonyos ideig folytonos állapot, de a kettős házasság ilyen soha sem lehet, mert a házasságkötés perfektté válta által egyúttal kimerül a tényálladéka. Az szerintem nem kétséges, hogy a bigámia elévülése a házasság megkötésével kezdődik, de ahhoz igen is kétely fér, hogy a kanonjog szerinti megkötés is, ugy mint a Józsefi pátens szerinti — a consensus ünnepélyes megtörténtére helyeztessék. És igy a házasságkötés fentjelzett külömbözősége nem a bigámia folytonossága vagy nem folytonossága, hanem a bigámia elévülésének kezdete szempontjából bir fontossággal, mert különböző lehet a Józsefi pátens és különböző a kanonjog formái mellett kötött bigámia elévülésének kezdete. A Józsefi pátens házasságkötési formáinak felhasználása esetében a consensus ünnepélyes megtörténtével kezdődik a bigámia elévülése, a kanonjog formái esetében csak a consensus utáni elhálással, illetőleg a két hónap elteltével. tvs ebben rejlik a felvetett kérdés gyakorlati jelentősége, melyet ilyennek elismerni kénytelen lesz mindenki, habár gyakorlati esetekkel azt illusztrálni nem is kisértem meg. Azon tanulságos eszmecseréhez tehát, mely egyrészt dr. Baumgarten és dr. Vlasicsur, másrészt ez és a » Büntetőjog Tára« cikkezője között a szőnyegen forgó tárgy felett folytattatott, ezeket kívántam csak hozzátenni. A mi pedig azon tekintélyeket illeti, kik előtt a bigámia rögtönös, pillanatnyi bűncselekmény jellege nem kontroverz kérdés többé, azokon kivül, kiket a fentemiitett cikkezők már felsoroltak, H é 1 i e t, Hoorebeket és Cousturiert kell még megjelölnünk, kik ismert műveikben és pedig az első Traité de l'instruction criminelle II. köt. 1,009. §. 686. lapon, a második : Traité des preseriptions en matiére penale 67. s köv. lapokon és a harmadik: Traité de la preseription en matiére criminelle 248—á^2. lapokon pálezát törnek azon vélemény felett, mely a bigamiát folytonos bűncselekménynek tekinti. Ha ezek után tekintetbe vesszük egyrészt a folytonosságnak a kettős házasság tényálladéka elemeiben való hiányát, másrészt a tényálladéknak pozitív jogunkban való konstruálását és végül a büntető jogtudomány német, francia és olasz legkiválóbb művelőinek a kettős házasságra vonatkozó azon határozott tanát, mely szerint azt folytonos cselekménynek nem tekintik, valóban indokolt a felőli csodálkozás, hogy a főügyészség a biganra elévülésének kezdetére nézve ismert rendeletében a kir. ügyészségeket épen az ellenkező felfogás érvényesítésére utasítja. — A nap nagy eseménye. A nagy esemény, m< lyet lapunknak raír mult hó 24-én megjelent 1. számában mint biztosat előre jeleztünk és melyet annak idejében a félhivatalos »Ntm:<:et« valótlannak mondott, tényleg bekövetkezett. A kormínyelnök a szabadelvű-pártnak f. hó 21-én tartott értekezletén a-con nagyfontosságú nyilatkozatot tette, hogy a közvéle ményb3n támadt és nyilvánult aggodalmakkal szemben a k ö ztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat 57. (előbb 51.) §-át egyszerűen elejti. A kormányelnök ezen valóban államférfiúi tette által osztatlan elismerését nyerte ki mindazoknak, kik a birói függetlenség nagy vívmányát épen és sértetlenül fentartani kívánták. Igazságügyérünk pedig azt a keserű tanulságot merítheti abból, hogy ha hivatásához képest az igazságügy bátor őreként viselkedett volna mindjárt kezdetben ezen végzetes 57. §-al szemben, ő t illette volna a dicsőség, hogy a bíróságokat megóvta a belügyminiszter paragrafusa ellen, mig most a belügyminiszter óvta meg a biróságoka t az igazságügy miniszteri formulázás ellen. V A hitbér sajátosságai. Irta : DREíSZIGER KÁLMÁN, közjegyzői helyettes Baján. Habár a hitbér, mint jog, már a XIII. században is létezett, mégis, különösen esedékességére nézve annyiféle nézetek uralkodnak, hogy azok között bajos eligazodni. Igaz ugyan, hogy a hitbér, jogi természeténél fogva, mihelyt a házasság elhálással végrehajtva lőn, megilleti a nőt, a nélkül azonban, hogy ezen őt most már megillető jog általa érvényesíthető volna. De több, ezen a nő által az elhálással megszerzett jog mindaddig, mig az nem esedékes, a jogosult által nem engedményezhető és épen e körülmény az, mely több• féle feltevésre ad okot és megerősíti azt, hogy a hitbér az özvegyi jog jellegével bir; mert valamint amaz nem esedékes mindaddig, mig a házasság meg nem szűnt, ugy emez sem illeti meg a nőt, mig az özvegység be nem következett, csakhogy mig az özvegyi jogát a férj halálával szerzi meg a nő, addig a hitbérhez való igénye, a házasságnak elhálással való befejezésekor nyílik meg, de esedékessége a házasság megszűnéséhez van kötve. Egyszerűnek látszik a hitbér kérdése a theoriában, de annál complicáltabb, annál több eshetőséggel van egybekötve a kivitelben: egyszerű az, hogy a hitbér, legyen az törvényes vagy szerződéses, megilleti a nőt akkor, mikor e jogát az elhálással megszerezte, de nem egyszerű az, hogy engedményezheti-e a nő, a még annyi esélylyel szemben álló hitbért esedékessége előtt jogszerűen ugy, hogy azt a férj hagyatékából harmadik személy követelje ? Vagy követelheti-e a nő szüzessége bérét, a hitbért akkor, ha férjétől elválva él, de a férj halála alkalmával még a köztük fennálló házassági jogviszony meg nem szűnt? Avagy a házasságot felbontó ítélet elég indok-e arra, hogy a nő az elhálással nyert j ogaitólmegfosztassék akkor, ha a férj csak a hitbér megítélése iránti polgári perben vitatja neje hűtlenségét? Vagy végül elörökölheti-e a nő a végrendelet alkotásakor nem esedékes írásos hitbérét, akár van a férjjel közös háztartásban, akár nincs?