A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 9. szám - A kettős házasság elévülésének kérdéséhez

66 A JOG. Van-e a kettős házasság megkötése utáni időben valamely olyan tevékenység, mely akár tevésben, akár mulasztásban állva és állandósulva, az akarat és a tény állandósítását, növekvését, kiterjesztését képezné? Ettől függ minden. Mert miután a folytonosság, a tevékenység ilyen alakján nyugszik, nincs ilyen tevékenység a kettős házasság megkötése után, akkor nincs annak megfelelő akarat és nincs tény, tehát nincs folytonos tényálladék. A tevékenységnek két alakja a tevés és mulasztás, a kettős házasság megkötése utáh egyrészt az együttélésbe n a debitum conjugale gyakorlásában, másrészt a házasság felbontásának elmulasztásában jelentkezhetnek mint olyan tevékenységi alakok, melyek esetleg a folytonosság kritériumát és igy a tényálladék állandósítását tüntethetik ki. Nézzük, vájjon a kettős házasság megkötése után a tevés és mulasztásnak ezen három alakja képezheti-e a folytonosság arányát ? a) Az együttélés nem alkatrésze a kettős házasság tényálladékának; mert evidens, hogy a kettős házasság akkor is jelen van, ha az együttélés akár természeti okoknál fogva, például az egyik fél rögtöni halála folytán, akár jogi okoknál fogva, tegyük fel a megkötés alkalmával történt letartóztatás folytán, lehetetlenné válik. Ha pedig az együttélés nem alkatrésze a kettős házasság tényálladékának, akkor nem is foglaltathatik benne a folytonosság kritériuma, lévén a folytonosság a tényálladéknak magának sajátsága. Az együttélésben tehát, miután a tényálladékra nézve irreleváns, nem lehet a tevékenység azon formáját feltalálni, mely a folytonosság súlypontját képezné; b) a debitum conjugale gyakorlása ugyanezen oknál fogva, ugyanezen megítélés alá kerül. A consummatio matrimonii, mint testi egyesülés képezi ugyan, a mint azt látni fogjuk, a kanonjog szerinti házasság megkötésének esetleges alkatrészét, de csak mint egyszeri faktum, melynek megtörténte után további folytonossága, ugy teljes megszűnése még a kanonjog szerint sem bir fontossággal. A debitum conjugale — ugy a kettős házasság szempontjából, helyesebben a közösülések folytonos sora — a folytonosság kritériumával bírhatott akkor, mikor a kettős házasság a házasságtörés minősített fajainak tekintetett. De ma már túl vagyunk ezen az állásponton. Ez nem nyújtja tehát a folytonosság alapját. c) A házasság felbontásának elmulasztása végül szintén nem olyan tevékenység, mely a tényálladék állandósítását vonja maga után. E mulasztás csak kettőre vonatkozhatik : vagy érvényes, vagy érvénytelen házasság felbontására. Az érvényes házasság felbontására vonatkozólag, akár az a házasság az első — akár a második — nem gondolható a mulasztás, mint büntetendő tevékenység, mert hiszen az a házasság jogilag fenáll és jogi védelemben részesül. Az érvénytelen házasság felbontására vonatkozó mulasztása sem tekinthető olyan tevékenységnek, mely a kettős házasság tényálladékát állandósítaná, először, mert az materialiter jogilag nem létezik, tehát mint nem létezőre nézve az akarat jogilag releváns mulasztásban sem nyilatkozhatik; másodszor mert érvénytelenségének formális dekretálása is a kettős házasságot kötöttnek akaratától teljesen független. Ezek pedig a kettős házasságnak a házasság megkötése utáni »állapotát« az előbbeni házassághoz, illetőleg a monogamiához való viszonyát teljesen kimerítik. Ezen állapotot jelző tevékenységnek melyikében keressük tehát a kettős házasság folytonosságát? Melyik az, mely a kettős házasság megkötésében érvényesült akaratot, tényt állandósítana, illetőleg azoknak a megkötés utáni időben való kiterjesztését vonná maga után? A mint emiitettük, egyik sem. Ha evvel szemben egy folytonos büntetendő cselekményt veszünk előtérbe, itt rögtön szembe tűnik a tevékenység állandósága, mely az ezen tevékenységben érvényesülő akarat és tény állandóságának, tehát az egész tényálladék időszerinti kiterjesztésének tápot nyújt. Például a személyes szabadság megfosztásánál — a cselekmény befejezés pillanatától kezdve — a szabaddá bocsátás pillanatáig a tevékenység akár szemléljük azt tevésben, a zárva, fogva tartásban, akár mulasztási alakjában: a szabaddá bocsátás elmulasztásában, a tevékenység félbeszakittatlanul működik, szünet nélkül realizálja a bűnös akaratot, létesiti a tényt, tehát álllandósitja a tényálladékot. A mint félbeszakitatlanul folyik az idő, épen ugy félbeszakit a tlanul terjeszkedik a tényálladék. Mit láttunk ebből a kettős házasságnál ? Semmit. A kettős házasság folytonosságát csak ugy lehetne képzelni, hogy egy triviális illusztrációval éljek, ha a házasságkötés aktusa maga állandósítva képzeltein ék; vagy a törvényhozó decidive kijelentené, hogy az első érvényes s vagy érvénytelen házasság után második házasságban való együttélés képezné a kettős házasság tényálladékát. De a kettős házasságnak ekkénti tényálladékával ezúttal sehol sem találkozunk. A tevékenység azon karaktere tehát, mely a folytonosságot alkotja, a kettős házasságban nem található fel. Ue nem konstruálható a kettős házasság folytonossága annak pozitív jogunkban nyert meghatározásából sem. A kí házasságra lép, illetőleg házasságot köt meghatározásokból, ha csak erőszakos magyarázathoz nem folyamodunk, a kettős házasság folytonosságát lekövetkeztetni nem lehet. A döntő súly itt a 1 é p és a köt szavakon fekszik, melyek bűntetőjogi értelmezése szerint mindaz, a mi a kettős házasság tényálladékához tartozik, akötés és a lépés tevékenysége által kimerittetik. Igaz, hogy ha ezen szavaknak a kanonjog szerinti strict értelmezését vesszük tekintetbe, akkor némi kételyek lépnek előtérbe az elévülés kezdetének kérdése tekintetében annyiban, a mennyiben ezen jog szerint a ház xsságkötés nem oly egyszerű és pillanatnyi tevékenység által kifejezett fogalom, mint a büntetőjogban. Különbség van a Józsefi pátens értelmében való házasságkötés és a kanonjog szerinti házasságkötés között. Még pedig abban, hogy az első értelmében a consensus ünnepélyes kinyilatkoztatása által a házasságkötés teljesen kimerittetik, tehát ezenkivül semmi egyéb tényező a házasságkötés fogalmához nem kívántatik. A consensus kijelentése egyenlő a házasság megkötésével és egyenlő, ha az első érvényes házasság még fenáll a bigámia tényálladékának létesülésével. Ellenben a kanonjog értelmében való házasságkötés tulajdonképen az eljegyzéssel kezdődik, folytattatik a consensus ünnepélyes kijelentésével és tart vagy a házasságnak a consenzus után történt azonnali consumációjáig, vagy miután a felek két hónapon belül a debitum conjugaléra kötelezve nincsenek, a consensus kijelentésétől számítva két hónap elteltéig, mely utóbbi esetben a házasság consummációja nélkül is a házasságkötés teljes lesz. * Igaz, hogy a kanonjog ezen rendelkezése tulajdonképen csak az érvényes házasságra vonatkozik; de nem lehet azt jelentőségnélkülinek tekinteni a bigamikus házasságra vonatkozólag a büntetőjog szempontjából sem, mert hiszen valamely konkrét bigámia eset elévülése kérdésében a házasságkötés fogalmát csak meg kell állapítani, illetőleg valamely időpontot csak kell a bigamikus házasság meg* Lásd : Kovács Gyula. A házasságkötés Magyarországon 77 160. és 176, lapokon.