A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 52. szám - A kisbirtok árverése

A JOG. 431 ság telekkönyvi hatóságához 81 község tartozik, az abrudbányai havasoktól Zilah határáig elterjedve, B. -Hunyadtól némelyik 36-40 kilométernyi távolságra, de ezek mind kis községek és e kis közHegekben mind csak kis birtokok vannak (néhány földesur vagyonának leszámításával), melyek ritkán becsültetnek 2-800 forinton felül. De az árveréseket azért - és itt elismerés illeti járásbíróságunk gondolkodásmódját — a törvénynyel épen homlokegyenest ellenkezőleg sohasem a község házánál tartjuk, hanem a telekjegyzőköyyvi hatóság helyiségében és csudálatos! az ügyvédi kar ezen törvénytelen eljárás ellen jogorvoslattal nem élt és nem él s igy a felek tökéletes beleegyezésével szentesitett eljárásnak tekinthető ezen gyakorlat. Meg van ennek az oka. A törvény rossz és kénytelen ségfelemésztené a kis fedezetet s a töke maradna kielégítetlenül. Ezért érthetetlen az idézett törvény, ha csak ugy nem értelmezzük — a minthogy máskép nem is lehet, • mely egyenesen a kisbirtokos tönkretételét célozza a nagy költségekkel és a mely más felöl megmenti az 5, 000 irton felül biró ingatlan tulajdonost ezen költségektől. Én ugy hiszem, hogy az általam a) b) c) alatt formulázott kérdéseket azért vette figyelembe a törvényhozó, mert a telekkönyvi iroda helyiségét alkalmasabb és hitelesebb helynek hitte a község házánál és mert a bírósági tag a telekjegyzőkönyvi hatóság székhelyén foganatosítandó árveréseket jobban elvégzi. Ez semmi indok, egyik olyan helyiség mint a másik: a bírói tag pedig legkevésbé sem jártasabb c tekintetben (154. §. ) a végrehajtónál, ki e szakból vizsgát tett s a ki mindennapos gyakorlatával otthoniasan végzi kötelességét, mig más kiküldött praxis hiányában csak kapkod. Ez mind nem indok. A valódi indok a nép érdeke, ez pedig ki van játszva a rossz törvény által. Különben az ilyen törvénynek nem is lehet indokát találni -- egészben érthetetlen az. Még érthetetlenebb a törvény, ha azt vesszük figyelembe, hogy a nagyobb birtokossal szemben (5, 000) frton felül) nem is engedi meg a helyszínén való árverést, csakis indokolt kérelemre. Én nem találom okát, valamint a végrehajtási törvény 155. §-ának sem, mely megrendeli, hogy azon esetben, ha valamely jószágtest egyes részlet száma külön szándékoltatnék eladatni, ez csak ugy engedtessék meg, ha erre nézve külön kérelem terjesztetett elő és ha a telekkönyvi hatóság ezt külön végzéssel ugy határozza. A végrehajtási törvény 106. §-ában az ingó vagyon elárverezését illetőleg az áll, hogy a végrehajtást szenvedőnek jogában van kijelölni azon sorrendet, melyben az árverés történjék, ha pedig e jogával élni nem akar, az árverés, az összeirási sorrend szerint, tételenkint történik. Mily óriási különbség van téve itt is az ingó és ingatlan vagyon között, egyenesen az ingatlan vagyon tulajdonosának határozott hátrányára ! A mi az ingatlanra vonatkozó zálog- és tulajdoni jogukat s egyéb följegyzéseket illeti: ezek tisztában tartatnak, épen ezért szerveztettek a hiteltelekkönyvek; tehát e körülmény épen indokul szolgál arra, hogy egy jószágtest részletszámai minden jogsérelem nélkül eladhatók tételenkint is a nélkül, hogy ezért költséges tárgyalás tartassék s ez által egy csomó idővesztés okoztassék. Továbbá ma már közönségesen ismerve van telekjegyzőkönyvi gyakorlatunkban az 1. és + jegyek közti megkülönböztetés haszon talansága és szükségtelensége, mely megkülönböztetés csakis az urbéri és allodialis javak természetének feltüntetésére volt számítva az urbéri örökváltság szabatosabb eszközolhetése végett, ma már erre szükség nem lévén, minden birtok + jegy alá irható s minden részletszám egy külön jószágtestet képez. Végül a tételenkinti eladás egyaránt javára szolgál ugy a végrehajtatónak, mint a végrehajtást szenvedőnek, mert kivált a hol tagosítás nincs, vagy a hol tagosítás van is, a fordulós birtokosok szomszédonként saját földjük mellett egy-egy darabot jó árban megvásárolnak s az árverés egészen sikeresen tartható meg, mig az egész jószágtesthez legtöbbnyire csak uzsorás szól potom áron. Nem érthető a törvény azon intézkedése sem, mely egyfelől áItal á b a n kimondja, hogy minden jószág becsértéke s z erint külön kiáltandó ki s adandó el és a végrehajtási törvény 156. §-a szerint külön kívánja megbecsültetni a kül sőséget (a) és külön a belsőséget (b) c) d) s ha ekként foganatosittatik az át verés: másfelől mégis alapot ad a semmiségi panaszhoz, illetve felfolyamodáshoz, midőn a 155. §-ban megrendeli, hogy egy telekkönyvi jószágtest együttesen bocsátandó árverés alá. Az 1. alá helyszínelt, vagy másként I. alá bevezetett olyan birtok árverésével, melyhez külsőség is, belsőség is tartozik, a biró nem tudja mit csináljon; külön becsérték szerint, külön kikiáltani gyakorlatilag helyesnek és kivihetőnek tartja, de a 155. § szerint el nem rendelheti; már pedig, ha a 150 frtra becsült belsőséget, az 50 frtra becsült külsőséget együtt bocsátva árverés alá, valaki együtt megveszi 180 frtért, mikép számítja ki az árfelosztáskor, hogy mennyi vételár esik egyikre és mennyi a másikra, kivált ha a vevő épen azért ment fel — saját eddigi ügyforgalom által igényelt mérvet haladólag — szapotitani? s ezek mily költségtöbblettel nevellek irodafenntartás) kiadásaikat? Ez uton minden kartárs tiszta képet nyer arról, vajjon az e törvény által megállapított új díjátalányok mellett, az örökösödési ügyek vezetése fenntartható-e ? Ezen jegyzékek aztán legközelebb az 1886-ik évről lezárva, 1887. év január végéig a központi bizottsághoz beküldessenek, mely az azokból merített adatok felhasználásával a netán szükségesnek mutatkozó teendőket tanácskozás tárgyává tegye. 2. Állapittassék meg, hogy mennyiben számoltassanak fel a/, oly tárgyalások díjai, melyek egy vagy több fél elmaradása miatt meg nem tartathatván, az elmaradót terhelik. 3. A hagyatéki kimutatásokhoz szükségelt írás é- hitelesítés dijai egyenlően felszámíttaksanak. 4. Állapíttassanak meg, hogy melyek tekintessenek a törvény szavai szerint »a hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan egybe nem függő, habár kapcsolatos cselekményeknek, melyeket a közjegyző a díjátalányér, teljesíteni nem köteles. * 5. Küldessek ki egy bizottság, mely előkészítsen egy tervezetet, mely szerint a lefolyt tiz év ügyforgalmának statisztikai adatai ugy tudományosan, mint a nagyközönségnek — a közjegyzői intézmény több oldaluan hasznos volta iránti— tájékozásul, tanulságos használatra feldolgoztassanak. Mindezen indítványok a központi bizottság összes fővárosi s vidéki tagjaival eleve közöltetvén, a központi bizottság tanácskozásában személyesen meg nem jelenhetett több vidéki tagtárs és pedig: Abaffy Aurél, Bánffay Simon, Bonca Döme, dr. Csukassy Károly, Schillig Rezső, sőt a szegedi kir. közjegyzői kamara irományszerüleg és pártolólag, némely részben javaslatokat is téve nyilatkoztak, mely nyilatkozatok aztán a tanácskozás folyamában minden egyes' pontra vonatkozóan figyelembevétel végett, felolvastatlak. A* ekként a tanácskozásokban élőszóval s iromanyszerüen nyilvánult nézetek alapján a központi bizottság a következőkben megállapodott: IX. az 1-sö. pontra nézve *a központi bizottság helyén találja azt, hogy szemben a közjegyzői törvény novelláris módosításának közel életbeléptével, saját hatáskörében már most kezdeményezzen intézkedéseket oly célból, hogy az ország valamennyi kir. közjegyzője által anyag gyüjtessék annak megbiralása végett; vajjon a novella által az örökösödési ügyek átvétele folytán beállandó munkaszaporulat, mily arányban áll a díjszabályzat alapján érdembe hozott díjösszegekkel és e céla egy rovatna kimutatás készítését elhatározza, melyen a hagyatéki ügyek száma és az azok alán érdembe hozott dijak kitüntetve legyenek, és mely rovatni kimutatás az ország minden kir. közjegyzőjével azon felhívással közöltessék, hogy ezt közvetlenül a köz egyzöi novella életbeléptetésének időpontjától kezdve használatba vegyék és az óv végével a központi bizottsághoz beküldjék. « Az indítvány s annak megfelelő határozati eléggé körülírja eme lovatok vezetésének rendeltetését a betöltésénél irányadó tekinteteket; minélfogva a rovatok, hegy azt minden kartás irodájában saját használatára elkészíttethesse, következve tüntettetnek elö: Kimutatás az 1886. évi... hó... napjától, mint az 1886. t-c. életbeléptetésének időpontjától kezdve az alulirt kir. közjegyző által ellátott hagyatéki ügyektől. Megbízó hatóság Hagyatéki ügyek száma Leltári érték Dijatalány Ingyen ellátott hagyatéki ügyek szám. Külön kiadás vitelbérck, szállás és ellátásra Behajthattál] vagy kétes bevételű díjak Mennyi csík az általános irodakóltségböl, a hagyatékiügyek ellátására Az utolsó elmúlt 3 évben nyert hagyatéki megbízások száma — — X. A 2-ik pontban foglalt indítvány, mint olyan, mely a különböző concret esetek szerint a törvény által engedett kereten belül mindenkor különös megállapítás tárgyául szolgál, teljesen mellőztetett.