A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 52. szám - A kisbirtok árverése

432 A JOG. ítélete szerint — 180 frtig, mert neki az 50 írlos külsőség ért meg 150 frtot. Vájjon végül tudja-e azt a törvényhozó testület, hogy az 1881. évi L1X. t.-c. 6. §-ának, az 1881. évi LX. t-c. 156. §-ávaI való kornbinatiója a szegény birtokosok között minő gyakorlatot szentesített? Ismeri-e ma már az 1881. évi LX. t.-c. 143. §-ának gyakorlati horderejét? A külön megbecsülendő küisöség a 200 frtot és a külön megbecsülendő belső* ég az 500 frtot rendszerint túl nem haladván, ha a részbirtokosnak jutaléka beszorul és a társbirtokos ki nem adja : korántsem indít a birtokbiróság előtt hosszadalmas és költséges birtokpert, mely jutalékát teljesen fölemésztené, hanem mellőzve az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-át, vesz fel kevés kölcsönt és igy hitelezőjével az egész ingatlant árverés alá bocsáttatja, ekkor vagy ő veszi meg az egészet, habár megbízott által, vagy neki fizetik ki jutalékát és az 1881. évi LX. t.-c. 15H. §-ának alkalmazásával kikerülte az osztályos birtokpert. Epen igy, ha jutalékát bírja ugyan, de az arány nincsen tolekjegyzőkönyvileg kitüntetve, szintén nem megy a birtokbirósághoz, hanem ekkor alkalmazza az 1>S8|. évi LX. t.-c. 14:!. §-át : kevés kölcsönt vesz fel s egy egyszeri! végrehajtási kérésre köteles a telekkönyvi hatóság hivatalból megállapítani az arányt, melyhez adósság vállalás nélkül még akkor sincs joga, ha a felek szabályszerű módon kérelmeznék is. Csudálatos indokai lehetnek ezen $§-nak, melyeket közönséges emberi ész föl nem fedezhet, melyekben bizony nincs semmi életfilozófia, ha csak a gyakorlat nem adja meg azt. Numerus clausus ellen. Irla : GRABARITS ERNÜ pécsi ügyvéd. Az ügyvédi karnak emelésére Ternovszky Béla lugosi törvényszéki bíró ur e lapok 45. számában az ügyvédek számának megkötését javasolja. Ezen javaslat céhbeliség. A céhrendszer már elvileg rósz. Célját soha sem érte el, kiváltságokat oszt, hasonjogút a másik rovására dédelget, önkényen alapszik és igy gyűlöletes, a jobbra törekvést, a hasznos versenyt, az ész és szellem röptét gátolja és a társadalmi erösebb jogokat, a törvény előtti egyenjogúságot, a jót és terhet egyaránt osztó igazságot sérti. Jogállamban az egyén szabad mozgása, az enyim és tiéd határai közt nem tűr megkötést, a személyes szabadság alkotmányos társadalomban mint alapkő mélyen fekszik ; bár mi foglalkozásra, bármi kenyérkeresetre minden pályának, minden álladalmi tag számára nyitva kell állania, nem csak ügyvédségre, orvosi vagy egyéb hasonállásra, hanem hadvezérségre, országbiróságra, miniszterelnökségre egyaránt. A túlnépesedés, az elszegényedés, mely versenyből táraad/a versenyben találja meg zaboláját. Az élet, a szabad mozgás, az ittlétért való küzdelemben az egymásra kölcsönös hatás és vissza hatás megteremti — a természetnek mindent eűlyegyenbe hozni törekvő bölcs törvényénél fogva — a szükséges'korlátokat, ha gyarló emberi kéz isteni működésébe bele nem ront. Pagonyban tömötten kelnek a gyengéd plánták, milliom és billióm vesztén támad a hatalmas szálfa erdő. A cikkíró célszerűségi indokokat használna az államnak hivatása célszerűségi tekintetekből a túlnépesedett ügyvédek számát megkötni, akkor még inkább kellene tennie ezt a kereskedők, napszámosok, mesteremberek, gyáriumnkások és számos egyéb s a szabad verseny által szorított kereseti foglalkozások körül. Ebbeli korlátozásra, a társadalmakat vészszel fenyegető munkátlan napszámosokat, a gépek által keresetüktől — ön hibájukon kívül — megfosztott mesterembereket illetőleg, sokkal keményebb célszerűségi indokok harcolnak, mint a/.ok, melyeket cikkíró ur az ügyvédek számának megkötésére felsorol, de mindennek dacára, még sem találkozik jogállam, mely hogy fékezze a socialis forrongás veszélyeit, a gyármunkások számának a szükséglethez képest meghatározását, mint alkalmas eszközt, venné igénybe, azért: mert efféle zordon rendszabály, egyfelől a társadalomnak fentebb emiitett sarkalatos erösebb törvényeibe ütközvén, hajótörészt szenved, másfelöl meg azért, mert gyakorlatilag kivihetetlen. Ternovszky Béla törvényszéki biró urnák javaslata, hogy kellően díilörc vitessék, mindenek előtt a végből, hogy legyen a szükségletet honnan fedezni, ügyvédi serainariumokat; a végre, hogy legyen a felesleget hová tenni, ügyvédi lomtárakat, a végre hogy kipuhatolható legyen hol támadott szükség, hol felesleg, statisztikai állomásokat kellene alapitani, a legérdekesebb teendőre nézve pedig, t. i. arra, hogy kik legyenek a megválasztottak, kik a munkátlanságra kárhozottak, az igazságügyminiszteriumnál, ezen cím alatt »Ügyvédi avató és kobza királyi hivatal« külön tudori osztályt kellene állandósítani. Az ügyvédi állomány kitanult, művelt, erkölcsileg öntudatos elemet képez, nem csak perlekedésre, hanem általános kiképzettségénél fogva, a társadalomnak igen számos foglalkozási ágaira XI. A 3-ik pontra nézve a központi bizottság felhívja az összes karlársakat, hogy »a hagyatéki kimutatásokhoz szükségelt másolatok irás és hitelesítési dijai felszámításánál, szorosan a fcnntálló általános közjegyzői díjszabályzatot alkalmazzák.* Ez indítvány fölvetésének s a központi bizottság határozatának keletkezését azon körülmény indokolja, hogy mig a novella eredeti javaslatában a hagyatéki kimutatások készítéséről s azok díjas vagy díjtalan voltáról átalán semmi intézkedést nem tartalmazott, az igazságügyi bizottság javaslata 32. §-ban egyenesen befoglalta, miszerint a hagyatéki kimutatásokat a kir. közjegy/ő elkészíteni tartozik s hogy az azokhoz szükséges másolatokért a kir. közjegyzőt dij nem illeti meg, melynek ellenében aztán a javaslatnak Í8H">. november 26-án tárgyalásakor a képviselőház méltánytalannak tartván átalán a hagyatéki tárgyalásoknál előforduló másolatok díjtalanul hagyását, a javaslatnak ide vonatkozó kizáró passusát törölte s ahoz a főrendiház is hozzájárulván, a megalkotott törvényből kihagyatott az, hogy a másolatokért a közjegyzőt díj nem illeti meg, a nélkül azonban (legalább a mennyire a tárgyalások hírlapi közléséből megítélni lehet) hogy a díjazás iránti egyenes rendelkezést befoglalta volna; minélfogva ez indítvány s arra kelt határozat és keletkezésüknek indokolása a kartársak teljes tájékozására szükségesnek látszott. XÍI. A 4-ik pontra nézve a központi bizottság megállapodása, ismételt tanácskozások eredménye s okot erre azon körülmény adott, mert a novellának ígazságügyminiszteri tervezete 26. §-a, valamint az igazságügyi bizottság módosított tervezete 8% §a és igy alkottatott tőrvénye is, egyenlő szövegezés ben kimondja, miszerint : »« hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan egybe nem függő egyéb — habár kapcsolatos — cselekményt a közjegyző a hagyatéki ügyekre nézve meghatározott díjért teljesíteni nem köteles*; azonban sem egyik, sem másik tervezet vonatkozó indokolása ama » kapcsolatos cselekmény«-eket nem is érinti, sőt egyenesen hallgatással mellőzi és a tőrvényhozást tárgyalásokból is ezen »kapcsolatos C9elekmény«-ekre nézve nem minemű világosság nem derült. Szükségesnek látszott tehát, hogy az egylet központi bizottsága az esetleg visszaéJésekül magyarázható felfogásokbani eltérésekre tévelyedés mceelőzélé I a közjegyzők egyöntetű eljárása és ugy saját hatáskörében, mint a megbízó hatóságoknál egyenlő gyakorlat meghonosítására törekvés »rdckéb«a, foglalkozzék a törvényben meg-nem oldott ruón kérdései, melyek legyenek »a hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan egybe nem függő egyéb — habár kapcsolatos — cselekmények, melyeket a közjegyző díjátalányért teljesíteni nem köteles.* Ez inditványbelí kérdés fölvetésének s megoldásának szükségét a központi bizottság kebelében kifejtett tárgyalás folyama maga is élénken tanúsította. Iromátiyszerüleg s élőszóval több rendbeli és lényegesen eltérő vélemények nyilvánultak, mig a tanácskozás- 3-ik napján, az azokból levont egyeztetések alapján is három különböző, iromány szerűen kidolgozott vélemény szolgált a tanácskozás anyagiul, melyek aztán Rupp kartársnak tanulmányozás végeit kiadatván, elöadmánya alapján keletkezett a központi bizottság által 1886. március 8-án elfogadott s a kartársakkal itten külön lenyomatban mellékelt munkálat, azon felhívással, hogy azon hatóságokkal, melyekkel érintkeznek, ezen munkálat értelmében egyenlő gyakorlat meghonosítása iránt, az egyetértő megállapodásokat létre hozni s megnyerni törekedjenek. XIII. Az 5-ik pontra nézve, hogy előkészíttessék egy tervezet, mely szerint az elmúlt tíz év ügyforgalmának statisticai adatai ugy tudományosan, mint a közjegyzői intézmény több oldaluan hasznos volta iránti tájékozásául a nagy közönségnek is tanulságos használatra feldolgoztassanak: bizottsági tagokul kiküldettek: Tokaji Nagy Lajos, dr. Mannheimer Ignác s Rupp Zsigmond tagtársak, A z 1886. január 15-i ki tanácskozmányból. XIV. Schilling Rezső tagtárs azon indítványa, hogy a közjegyzők felhívassanak, miszerint állandó jegyzéket vezessenek minden oly tudomásukra jutott esetről, melyeknél vagy elhalt egyének, mint szerződő felek szerepeltetnek, vagy oly hiányos okiratok készíttetnek zugirászok által, melyekszakértők előtt első tekintetre céltévesztetteknek tűnnek fel ; ezen indítvány a központi bizottság által elfogadtatván, a kartársak ezennel ily jegyzék, vezetésére s a tudomásukra jutott eseteknek a központi bizottsággal közlésére felkéretnek. Hasonló eljárást az osztrák kartársak sikerrel követnek ; magától értetvén, hogy az ily esetekben a felek neveinek,, az ügylet tárgyának s az okirat hiányainak s ha ismeretes, az okirat készítője, az ö nevének is tárgyilagosan megismertetve kell lenni s a közlést tevő közjegyző az ismertetést aláírja. XV. Elhatároztatott egyszersmind, hogy az egyletnek a központi