A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 52. szám - A kisbirtok árverése

430 A JOG. szerint a hagyaték tárgyalásával megbízott közjegyző a hagyatéki kimutatásokhoz szükséges másolatokért külön díjat nem követelhet, hanem ezt is az idézett törvény 32-ik §-ban megállapított díjátalány-összegért tartozik teljesíteni. Ha pusztán maga a tőrvény szövege vétetik figyelembe: elismerem, hogy kétely fér a kérdéshez. Az idézett 33-ik §. 6-ik bekezdése azonban az igazságügyi bizottság által következő szerkezetben lőn bemutatva: »Az 1881: XXXIV. t. c. 9. §. által előirt hagyatéki kimutatásokért és az ezekhez szükséges másolatok é r t a ^ közjegyzőt díj nem illeti meg és a közjegyző azokat a bírói vagy gyámhatósági megbízás folytán letárgyalt hagyatékokról elkészíteni tartozik.« Ezen szövegezéssel szemben éppen az igazságügyi bizottságnak egyik tagja: Gaál József, a törvényjavaslatnak a képviselőházban való tárgyalása alkalmával indítványozta, hogy a javaslatba hozott szövegből ezen szavak »és az azokért járó másolatokért« kihagyassanak. Ezen módositványt az azt előterjesztő képviselő korántsem azzal indokolta, hogy a kihagyatni kivánt szavak feleslegesek, hanem indokolta ezt azon határozott kijelentéssel, hogy a különben is elég csekély összegben megszabott díjátalány figyelembe vételével nem lenne igazságos a közjegyzőket arra kötelezni, hogy a hagyatéki kimutatásokon kívül az azokhoz szükséges sokszor egész terjedelmes másolatokat is külön díjfelszámítás .nélkül tartozzanak elkészíteni. Az ekként indokolt módositványt, mely a kormány részéről sem lőn ellenezve, a képviselőház egyhangúlag elfogadta, S ehhez a főrendi ház is hozzá járulván, az idézett törvénycikk 33-ik §-nak 6-ik bekezdése »és az ezekhez szükséges másolatokért« járó szavak kihagyásával, egyebekben az igazságügyi bizottság fentidézett szövege szerint lőn törvénynyé. Tekintettel már most ezen előzményekre, s tekintettel arra, hogy a törvény helyes értelmezésénél a törvény szavai által kifejezni szándékolt törvényhozói akaratot kell kutatni és e kutatásnál a törvény keletkezésének ily praegnans előzményei figyelmen kívül nem hagyhatók : egyéni véleményem oda járul, hogy a kir. közjegyzők a hagyaték tárgyalási díjátalányért a hagyatéki kimutatásokhoz szükséges másolatokat elkészíttetni nem tartoznak, hogy az érdekelt feleknek jogukban áll ezen másolatokat a közjegyző tevékenységének igénybe vétele nélkül más uton elkészíteni vagy elkészíttetni; de a menynyiben ezen másolatok elkészítése a közjegyző által eszközöltetik, őt azokért a hagyaték tárgyalási díj-általányon felül a szabályszerű díjak külön megilletik. y A kisbirtok árverése. Irta : BOLÖNI LÁSZ1Ó, bánffi-hunyadi ügyvéd. Az 1881. évi LX. t.-c. 147. §-ának utolsóelőtti bekezdése teljesen érthetetlen a vidék gyakorlati kívánalmainak szempontjából Ítélve, sőt annak épen ellenkezel tartalma felelne meg az itteni követelményeknek. »Ha az ingatlanok kikiáltási ára az 5,000 frtot meghaladja, úgyszintén, ha a kikiáltási ár kisebb ugyan, de az ingatlan a telekjegyzőkönyvi hatóság székhelyén, vagy annak közelében fekszik, az árverés a telekjegyzőkönyvi hatóság helyiségébe, más helyen fekvő ingatlanok árverése pedig, ha a kikiáltási ár 5,000 frtot meg nem halad, az illető községházához tűzendő ki.« Látszik, hogy a törvényhozó e §-ban a következő kérdésekre vigyázott : a) Vájjon a birtok 5,000 frtnál többet ér-e vagy sem ? b) Vájjon a telekjegyzőkönyvi hatóság székhelyén, vagv annak közelében fekszik-e, avagy más területen? c) Vájjon végül az árverés a telekjegyzőkönyvi hatóság helyiségében vagy a község házánál foganatosittassék-e ? Erdélyt egészen vehetjük (néhány uradalom kihagyásával) és Magyarország sokkal nagyobb részét egészen, hol a lakosság kezén nincs 5,000 frt értékű ingatlan. Magyarországon két és fél millió birtokos van, eouoi kei IUUUIÍ —i—A„ Qn,.OT,),./,n( a legtöbb birtok 15 hold és azon alul. Ha holdját 100 írtjával vesszük (ámbár 20—30 írtjával is lehet vásárolni eleget), '50 hold birtok kell, hogy legyen legalább, melynek kikiáltási ára 5,000 frtra föltehető, — ekkor a birtokos lakosság 1/l0-de, ha bir 50 holdnál több ingatlannal és 9/10 rész az, melynek birtoka 5,000 frtra nem becsültetik. Az ország birtokos lakossága ezen 9/io_ed részének ingatlana nagyon kis részben fekszik a telekjegyzőkönyvi hatóság székhelyén. Hol telekjegyzőkönyvi hatóság van, ott rendesen ipar, kereskedés is honol, a birtok a vidéken, a telekjegyzőkönyvi hatóság székhelyén kivül van. Például a bánffi-hunyadi kir. járásbiróüléseknek elegendő tárgyuk arra, hogy azon ülésekre a vidéki bizottságok által választott tagok, ha csak egy részénék megjelenését is igényelhetni lehetne, a tapasztalás szerint minden időben nincs ; elhatározta, miszerint a nélkül, hogy egyelőre az alapszabályok megváltoztatása iránt javaslatot tenni kívánna; sőt egyenesen kijelentve, hogy e határozatával az alapszabályokat érintetlenül kívánja hagyni, egyedül opportunitási szempontból, a havi — addig rendszerint megtartott — ülések folyamatát felfüggeszti s elnökséget megbízza, a központi bizottságot, a midőn azt a tárgyak mennyisébe vagy fontossága igényli, időről-időre egybehívni. Ez alkalmilag — közbevetőleg — érinteni kell, miszerint az alapszabályok megalkotásakor a szervező bizottság előtt azon cél lebegett, hogy az egyleti élet s tevékenység és kihatás súlypontját a központi s vidéki bizottságokra helyezze ; különösen pedig arra törekedett, hogy a központi bizottság az egész országban szerte működő kir. közjegyzők égyletének azon közegét, mely a közjegyzői intézmény megszilárdítása s kifejlesztése és a hivatás egyenlő gyakorlatának megállapítása, a közjegyzők szellemi s anyagi érdekeinek állandó s egységes képviselete és érvényesítésének szolgáljon. Erre irányult a központi bizottság megalakításának az alapszabályokban kifejezett azon rendszere, mely szerint a vidéki érdekeltség arányát, a fővárosi érdekeltség arányában V^-dal 73"ad ellenében állapította meg, mint az aztán foganatosíttatott is. A gyakorlati élet tapasztalása azonban azt mutatja, hogy az alapszabályok e rendszere nehézségekbe ütközik, mert bár a központi bizottságnak a vidéki bizottság tagjai közül delegáltjai — pár tagnak kivételével — kétségtelenül nagy idővesztéssel és költségeskedéssel, (mert az alapszabályok minden díjazást és költségmegtéritést kizárnak) hol egyik, hol másik ülésre, többen többször is megjelentek, ugy hogy kevés volt oly ülés, melyben vidéki tag személyesen is részt nem vett volna s ki személyesen nem jöhetett, rendszerint irományszerüleg közölte a tárgysorozat feletti nézeteit : a határozatképes hét tagszám mégis ritkán volt elérhető. Szükségesnek látszik tehát az alapszabályok e részben módosításával, a határozatképesség számának még inkább reducálása, vagy a szavazatképességnek az alapszabályok 4 §. c) pontja értelmében a vidéki és központi bizot Ságokban tanácskozásilag részt vevő egyleti tagokra is kiterjesztése. E javaslat célszerűsége mellett a központi bizottságnak azon tapasztalata van, hogy a budapesti kartársak a központi bizottság tanácskozásaiban rendszerint teljes számmal részt vesznek, mely részvétel az egyleti működés céltudatossága s életképességének határozott tanúsága. VII. 18*5. július 12-én töltötte be első izben a központi bizottság feladatai egyik szomorú, de nemes kötelességét, midőn szerény mérvű segély alapjából, szerencsétlenül elhalt kartárs Körmöcbányán volt kir. közjegyző Eisert Géza özvegye s három kiskorú árvája segélyezésére, a pozsonyi vidéki bizottság véleményezése alapján és közvetítésével, egyszersmindenkorra o. é. 200 frtot kiutalványozott. VIII. Ugyanezen ülésből bízatott meg dr. Weinmann Fülöp tagtárs, ?. telekkönyvi betéteknek a földadókönyv és az állandó cataster adataival megegyező szerkesztéséről és a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módosításáról szóló törvényjavaslatnak tanulmányozására s esetleg ezek tekintetében szükségesnek mutatkozó emlékirat előadására, mely megbízás folytáni előadmány aztán 18*6. január 15-én bemutattatván, akkor s a követő január 22-én és 25-én tartott tanácskozmányokban tárgyaltatván, az ezekben keletkezett megállapodások értelmében emlékiratul előadó által feldolgoztatott, a márciusi tanácskozmányokban bemutattatott és nyomtatásban az országgyűlés két házához bemutattatni és a tagok közt szétosztatni határoztatott, egyszersmind ezen emlékirat megismerés végett itten mellékelve megküldetik. Ezen munkálattal a központi bizottság azért tartotta hivatása keretébe esőnek foglalkozni, mert a telekkönyvi ügyekbeni eljárásra a kir. közjegyzők, az 1S74. XXXV. 55. §. értelmében jogosultak s a központi bizottságnak az alapszabályok 12. §. c) 7-ik pontja kötelességévé teszi a közjegyzőket s közjegyzői intézményt érintő törvényhozási tervezetek irányában szakszerűen s tárgyilagosan véleményt nyilvánítani s azt a minden honpolgárt megillető kérvényezési jognál fogva, emlékirat alakjában a törvényhozásnak elbírálásra figyelmébe ajánlani. Az 1885. évi december 18-án, 1886. január 15., 22. és 25-én s március 8 án tartott tanácskozmányokban tárgyaltaltak még a következő elnöki indítványok : 1. A kir. közjegyzők az egész országban felhivassanak, hogy a közjegyzői novella javaslat törvényül életbeléptével külön jegyzéket vezessenek az örökösödési ügyekbeni kiadásaik s bevételeikről ; kitüntetésével annak, hogy eme törvény életbelépése után, kellett-e irodai helyiségüket — az eddig létezetten túl — kiterjeszteni ? irodai személyzetüket az