A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - Új közjegyzői állomások

A JOG. A kényszermunkára vagy fogságra itélttöl kivehető ünnepélyes Ígéret, hogy ezentúl a békét nem zavarja és ennek biztosítékául, kényszermunkára itélttöl óvadék is követelhető. Számos esetben 7 évi rendőri felügyelet alá helyezésnek van helye (sect. 14 — 1G. megegyező a fennálló joggal.) A rendőri felügyelet — a kontinensen is fenálló intézmény — rendezésének hiánya a mi büntetőtörvényeink oly hézaga, melynek gyakorlati visszás következményei a hivatásszerű gonosztevőkkel szemben notóriusak. (Folytatás következik.) Dr. DelV Adatni Rezső. Sérelmek. * Ezen rovatunknak jelentőségteljes szerepet szántunk. Szeretnők, ha lapunk barátai és jóakarói egyes kiválóbb esetek közlése által minket azon helyzetbe juttatnának, hogy ezen rovat alatt föl-föl tüntethessük az ország minden vidékén igazságügyünk időnkénti állapotát. ()hajtanók, hogy itt megjelennék igazságszolgáltatásunk minden betege, igazságügyi administratiónk minden nyomoré ka, hogy elpanaszolja és bemutassa kendőzetlenül és leplezés nélkül ügyét-baját. Kétségen kivül lesz a szenvedett sérelmek színezésében itt-ott rikitó túlzás. De kétségtelen az is, hogy százszorosan fölülmúlja a hátrányt, mely a túlzással jár, azon rendkívüli előny, mely még a túlzásban is rejlő egy szemernyi igazságból háramolni fog igazságügyünk érdekére. Kivánatunk volna, hogy sikerülne ügyvédeink, bíráink, ügyészeink, közjegyzőink és az igazságügyi administratió szolgálatában fáradozóknak — kiki által a maga körében — e rovatban összehordani az ország minden részéből azon anyagot, melyből csalhatatlanul megérezhető volna igazságszolgáltatásunk érlüktetése és melybe fölismerhetővé tehetnők azon betegségeket, melyek itt-ott szórványosan, vagy tömeges jelentkezésben, járványosán pusztítanak igazságügyünk sorvadozó testében. A szerk. Egy muszka történet. (Kis-küküllűmegyei jogszolgáltatás.) Ilyen még a muszka codexben sem létezik, túl tesz ez a kancsukán. Mellőzve a hosszabb bevezetést, előadom a tény állását. A hosszú-aszói járáshoz tartozó z s i d v e i lakosok közül számszerint 62-en egyesülve 1,910 frt alaptökével fogyasztási egyletet alapítottak, mely vállalatnak tárgya : tagjainak a háztartás szükségleteihez élelmi cikkek, házi eszközök és ruházati kelmék jó és olcsó beszerzése. A szövetkezet alapszabályai, úgy a cégbejegyzés is az erzsébetvárosi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróságnál megtörtént, mely bejegyzés hirlapilag is közzététetett.Ezek szerint a szövet kezet a kereskedelmi törvény 227. §-a értelmében létrejött, s mint ilyen működni jogosult. Mindezekről tudomást vett a hosszúaszói járási szolgabíró ur is, és miután »röndnek lenni muszáj« Zsidvén is, a megnyílt szövetkezet kereskedelmi üzletének bezárását elrendelte, megokolván azzal, hogy iparengedély nélkül üzletet nyitni tilos. A szövetkezet igazgató választmánya ekkor hozz á m fordult jogvédelemért. En miután sem a kereskedelmi törvény, sem az ipartörvény ily szövetkezetek létezését az iparengedélyhez nem köti, támaszkodva a jogerős törvényszéki végzésre, azt tanácsoltam megbízóimnak, hogy az üzletet folytassák; nehogy azonban összeütközésbe jöjjenek a szolgabírói hivatallal, kérjenek iparengedélyt is. Az általam szerkesztett s a szolgabíró úr mint elsőfokú hatósághoz beadott iparengedély iránti kérvény azonban elutasittatott, megokoltatván azzal, hegy a nagyméltóságú belügyminister urnák 1,508 85. elnöki szám alatt kiadott rendelete szerint, a szövetkezet alapszabályai a belügymini szterumnak bemutatási záradékával ellátva nem lettek!? Ekkor még nem tudtam, hogy a jogszolgáltatás terhes szekerének kereke minő kátyúba akadt meg, s a sérelmes végzést illő módon megapelláltam, kimutattam, hogy a hivatolt ministeri rendelet, a »Rendeletek Tárá«-ban közzé téve nem lett, ez jelen esetre nem vonatkozik, a kereskedelmi és ipartörvény rendel* Ezen rovatban, programmunkhoz híven, leljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tesszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. kezéseit a belügyminiszteri elnöki rendelet nem nulifikálhatja, kimutattam, hogy jelen ügyre vonatkozólag a belügyminiszter ur, miután ez az ügy nem tartozik ressortjához, még rendeletet sem jogosult kiadni stb. A felebbezés beadásakor egyidejűleg a szász atyámfiait deputatióba küldöttem a megyei alispán úrhoz s teljes reménynyel vártam az ügy sikerét. De mi történt? Az érdemes alispán ur így elmélkedett: Zuruck bakszász! Hátra tyúkprokátor! . Majd adok én nektek iparengedélyt, s fogta pennáját s az elsőfokú határozatot, annak indokaiból helybenhagyta. Azt hittem, hogy ez a helybenhagyás familiáris ö r ö klött hiba, de csalódtam, mert ezen másodfokú határozat kézbesítéséig nagy dolgok történtek. A szolgabíró úr megkezdte a magánlevelezéseket az alispán úrral, s e levelezések következménye az lett, hogy szászaim egyletéről olyforma hírek hallattszotta'k, mintha annak célja Schulverein-kodás s így államellenes lenne s úgy az, még létrejötte előtt, megsemmisítendő. Tudva, hogy ez csak takaró, mely alatt szászaimnak a/, utolsó képviselőválasztások folyama alatti bűnös mulasztásaik lappangtak, s tudva, hogy a valódi indoka az iparengedély megtagadásának ide redukálható, meg irtam felebbezésemet. Kimutattam az eljárást a maga valóságában s azt mondottam, hogy ez nem egyéb, mint megbizóim »iránti ellenszenv«, »kicsinyes bosszú*, esetleg »személyes érdek«. A földmivelési minisztérium mint harmadfokú iparhatóság, mindkét alsófokú határozatot f e 1 o 1 d o t ta, az engedély kiadását elrendelte és egyszersmind szé]i leckét is adott, hogy jövőre hasonló esetekben miként kell eljárni. E lecke-e vagy az általam elért eredmény igen megharagította a megyei alispán urat, s elhatároztatott, hogy felemelt doronggal most nekem esnek. A processus igy folyt le : • A felebbezésemben használt ezen kifejezés miatt, hogy a másodfokú hatóságnak határozata, »az ellenük táplált ellenszenven vagy személyes érdeken alapult«, az igen tisztelt alispán úr magát sértve érezvén, ellenem becs ületsértés vétségért Írásbeli panaszt emelt, az alája rendelt hossz ú-a szói szolgabíró úrnál s kérte, hogy az 1879. évi XL. törvényezikk 46. §-a alapján büntessen meg. Ezen fellépését panaszos úrnak mint törvénybe ütközőt, számba sem vettem ; elmentem a tárgyalásra, panaszló úr nem jelent meg, hanem helyettesittette magát a szolgabírói közigazgatási gyakornokkal. E tárgyaláson jegyzőkönyvbe lett véve : 1. Hogy becsületsértési ügyek vétséget képeznek, s azok elbírálására a kir. járásbiróság illetékes. 2. Hogy becsületsértés vétségére az 1879 : XL. t.-c. 16. §-a szintén nem alkalmazható. 3. Hogy én mint ügyvéd, ügyvédi functiómban használtam azon szavakat, s ilyen esetben reám csak rendi büntetés szabható. 4. Hogy a szolgabíró mint alattas közege panaszlónak kényszer alatt áll, elfogult, s ez ügyben nem biráskodhatik. 5. Panaszló képviseltetése a joggyakornok által törvénybe ütköző s nem képviselet, ebből folyólag tekintessék meg sem jelentnek. Ezek azonban semmit sem értek; mert a szolgabíró, a fenti szavakért, az 1879. évi XL. t.-c. 46. §-a alapján 50 frt pénzbirságra, esetleg 5 n a p i tömlöczre i t é 11. Persze ezt meg kellett felebbeznem, de kihez? Az alispánhoz? hisző a p a n a s z 1 ó, — kértem d e 1 e g á t i ó t. »Nix dájcs« Ítélni fog a főjegyző. Beadtam tehát felebbezésemet, kimutattam, hogy ama szavak sértést sem képezhetnek, s ha képeznek, akkor cselekményem az 1874 : XXXIV. t.-c. intézkedése alá esik. Kimutattam, hogy a kihágási törvény 46. §-a, ügyvédi minőségben elkövetett sértésekre nem alkalmazható, kifogásoltam az illetékességet stb. stb. Az alispán mint biró, a saját panaszos ügyében itélve, másodfokúlag is elmarasztalt. Ezen ítélet motívumaiból mutatványul álljon itt: »Az elsőfokú határozatot helybenhagyni kellett, mert az 1880. évi XXXVII. t.-c. 42. §-a és az eljárási szabályrendelet értelme szerint a fenforgó ügyben bíráskodni a járási szolgabiró teljesen jogosult, s mert elitéltnek úgy a tárgy alás, mint a felebbezés rendén tett azon érvelése, hogy a felfolyamodásban használt, »ellenünk táplált ellenszenven alapszik« és a »sérelmes határozat indokai személyes érdeken alapulnak « kifejezések talajdonkép sértést nem képeznek, mint sophisma, figyelemre nem méltatható,