A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - Új közjegyzői állomások

A JOG. hisz elvitázhatatlan fennirt kifejezéseknek sértő jellege, midőn egy ' esküvel kötelezett köztisztviselő, hivatalos működésének jellemzésére alkalmaztatnak, melyeknek értelme más szavakkal ugyanis annyit tesz, hogy az alispán határozata nem alapszik lelkiismeretes hirói meggyőződésen, hanem az igazság és törvényesség következményeitől eltérő, magán érdekbe vágó behatások szüleménye; ily beltartalmu kifejezéseket tehát egyébnek mint egy közhivalnokot mélyen bélyegző sértésnek tekinthetni lehetetlen. Ezen körülmény mellett bizonyít felfolyamodónak egymásba ütköző állítása is, mert mig egyfelől a sértés elkövetését tagadja, másfelől beismeri, hogy az incriminált felebbezést saját maga irta és az elsőfokú büntető határozat ellen emelt felfolyamodása utolsó előtti bekezdésében már ki is nyilatkoztat ja, hogy az alispáni tisztet megsértette. A dolog ilyen állásából folyólag a kihágás elkövetése kétségtelenül constatálva lévén, a büntetés alkalmazásba vétele egészen indokolt, miért is a felebbezés elutasításával az elsőfokú szolgabírói határozatot annál is' inkább helybenhagyni kellett, mert elítéltnek azon kifogásai, hogy ügyvédi minőségben ily uton nem büntethető, mint hangzatos de üres szavak, tekintetbe szintén nem vehetők.« Ezen határozatot is megfeleld nv.tem, de miután az államtitkár urnái rebellisként voltam feltüntetve, kegyeskedett igy határozni: »Az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán lelni vizsgáltatván, a kihágás minősítését illetőleg h e 1 ybenhagyatik, a kiszabott büntetés azonban ioo frtra, nem fizetés esetén 10 napi önköltségü elzárásra emeltetik fel, mert a panaszlott, úgy az elsőfokú szolgabirói, mint a másodfokú alispáni Ítélet ellen beadott felebbezéseiben újból sértő és kíméletlen kifejezéseket használt, miből az látszik, hogy nevezett ügyvéd magát mérsékelni egyáltalán nem hajlandó, miért is a legmagasabb büntetés volt alkalmazandó.« »Miről a megye közönsége, a folyó évi április hó 7-én 39. sz. alatt kelt alispáni jelentés csatolmányainak visszaküldése mellett, további eljárás végett azzal értesíttetik, hogy jelen határozatot, az illető ügyvédi kamarával közölje.« »Budapest 1886- évi április hó l9-én.« » A miniszter helyett: 13 e n i t z ky s. k., államtitkár.« A törvénykezési szünet megkezdése előtt két héttel lett ez nekem kézbesítve, éppen akkor, midőn vidéki ügyvédnek semmi hevétele nincs. Ez ellen további apellátának. helye nem volt. Gondolkoztam : meztelenre hagyjam-e magamat és családomat, vagy tömlöcbe menjek ? A mi értékkel birt, elkótyavetyéltem, s az alispán ur becsülete satisfaetiót nyert. Köszönettel tartozom a főszolgabíró urnák, hogy a szünet eltelte után mostanig nem exequált. Hogy is van csak? »szólás szabadság, függetlenség.v A papíron és talán a másvilágon. Szántó Sándor hosszú-aszói ügyvéd. Irodalom. Magyar- és Erdélyországi telekkönyvi törvények és rendeletek gyűjteménye. Kiegészítve a legfőbb itélőszéki döntvényekkel. Feldolgozta dr. P e r e g r i n y János. I. köt. (1850 — 1867) II. köt. (1861, 1867—1885), Budapesten 1886. Eggenbergerf é 1 e könyvkereskedés kiadása. Az első kötetet megnyitja az 1855. évi december 15-én kelt telekkönyvi rendtartás s ezt követi a telekkönyvi intézményre vonatkozólag 1850-ik évről 1867-ik évig kibocsátott igazságügyminiszteri és udvari rendeletek. Amásodik kötet tartalmát képezi az id. törv. szabályoknak a telekkönyvi intézményre vonatkozó szakaszain, s az adóssági követelések elsőbbség végetti. betáblázásáról szóló 1840. évi XXI. t.-cikken kivül, az 1867-ik évtől kezdve 1885. év végéig hozott törvények nek a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatos szakaszai s az ugyanezen időszak alatt kibocsátott kormányrendeletek. A felsőbb bíróságoknak elvi jelentőségű határozatai meglehetős teljességben időrend szerint vannak az egyes szakaszaihoz csatolva. A mü nincs oly rendszerrel összeállítva, mint Imling » Telekkönyvi rendeletek« című gyűjteménye; de ennél teljesebb. Különös érdeket kölcsönöz a munkának, hogy a telekkönyvek tovább vezetésénél részben érvényben tartott helyszinelési rendeletek és utasítások, valamint a telekkönyvi rendtartásnak hivatalos és alapos magyarázatát képező •> Utasítás a helyszinelési hivatalnokok részére« - az iromány minták elhagyásával - egész terjedelraebeu közölve van. Sajnálattal hiányoljuk, hogy ezen külömben kimentő inubol kimaradtak több rendbeli, a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatos törvények és rendeletek, mint például: az 1881. évi LX. t.cikknek a zárlat telekkönyvi feljegyzésének joghatályát kitüntet'. 241. §-a, az 1868. évi LIV. t.-cikket életbe léptető igazságügy miniszteri rendeletnek a telekkönyvi intézmé nyre eonatkoZö XIX. Cikk f ik pontja, az 1871. évi LI. t.-cikknek az úrbéri telkek ehlarabolását tiltó törvényeket megváltoztató 55 ík §-a. Mindkét kötethez elől tartalom mutató; hátul pedig a közök felső bírósági határozatok jegyzéke, melyben egyszersmind ki van tüntetve, hogy a határozat a munka mely lapján található, s meg van jelölve a forrás, a melyből az átvéve lett, végül pedig terjedelmes és alapos betűrendes tárgymutató, van csatolva. A harmadik kötet a Telekkönyvi betétekről szolo törvénycikket s az arra vonatkozólag még a messze jövőben kibocsátandó rendeleteket és utasításokat fogja tartalmazni. Bíró Antal, szegedi lörvényttéki Hró. A nök joga, tanulmány a nő magánjogi helyzetéről a régi és újkorban; irta: G i d e ' Pál, jogtanár a párisi egyetemen fordította : Tóth Lőrinc. Budapest, 1887. R é v a i test v é r «• k kiadása. Két kötet H°; ára a 2 kötetnek 4 frt 80 kr. Xagy Köszönettel tartozik a jog- és államtudományi irodalom a magyar tudományos akadémia könyvkiadó vállalatának azért, hogy a külföld legjelesebb irodalmi termékeit gondos fordításban közzéteszi és szakközönségünk látkörét böviti. ízlését finomítja és a tudományos segédeszközök számát szaporítva, egyúttal az irodalmi működést könnyíti. Ebbeli törekvésében újból nagy lépést tett előre, midőn az egyes munkák megszerzését könnyebbítette és a nagy vállalattól teljesen függetlenné tette az által, hogy azok egyenkinti önálló eladását az elismert és derék Révai testvérek cégre bizta. Nem kételkedünk benne, hogy ezen ujabbi intézkedés által az eléretni kívánt cél, t. i. a tudomány legmagasabb szín vonalán álló külföldi remekek általános terjesztése teljes mértékben el lesz érve. Ily kiváló munka a .Gide Pál »Nők joga« is és szerencsé gondolat volt ezen munkát a magyar irodalomba átültetni. Szerző ezt szerényen csak »egyszerü akadémiai emlékiratának nevezi, holott az fontossága és terjedelme által minden irodalomban kiváló helyet elfoglaló remekmű jellegével bir, sőt még a törvényszékeknél is elfogadtatottt és mint tekintély idéztetik ugy birák, mint ügyvédek részéről. Tény azonban, hogy ez az erkölcsi és politikai tudományok akadémiája által kitűzött és a »8énatU8 consultum Velleianum< történetét tárgyazó versenydíjért pályázott. De mivé nem emelte és bővítette ő e tárgyát! A Velleianumban látta ő a nő polgári incapacitásának tör vény hozásilag kifejezett punktum saliensét, tanulmánya tárgyává tette a nő jogképességének kérdését és azt a nyugoti törvényhozások (Skandinávia, Anglia, Német-, Olasz-, Spanyolország) mindegyikénél végig kísérte, kutatva azon állapotot, melybe a polgári jog a nőt a házasságban és azon kivül helyezte. És igy ezen államok törvényhozásának általános szellemét és történetét általános haladásában tárja ki előttünk. A jog történetének ezen általánosításában rejlik a köm . nagy és méltó sikere. És hogy az reánk nézve még tanulságosabb és hasznavehetőbb legyen, annak jeles fordítója Tóth Lőrinc ur, a spanyol fuerok és az északi ködben született skandináv törvények mellé a magyar jogot is iktatja és igy a tudós szerző mulasztását pótolja, mely csakis onnét származhatott, mert ez évezredes alkotmányos országunk sajátságos intézményeit nem ismerte és talán soha sem hallotta említtetni Yerböczvnk nev.'t. A függelékben ennek folytán hazai jogunknak, annak állapotára vonatkozó elvei és szabályai ismertetnek, melvek még ma is, az. újabbkori lényeges átalakulások után, részint fennállanak. De kissé furcsának találjuk, midőn Tóth ur ismertetése végén bocsánatot kérve, hogy idő és tér által korlátolva (?!) » megközelítőleg sem adhatta a magyar nő társadalmi s jogi állapotának oly teljes képét, mint óhajtotta volna- ; egyúttal hozzáteszi: - nem szaktudósok számára, kik mindezt igen jól és talán jobban tudják, hanem inkább ama lelkes magyar nök (?!!) miatt csatoltam ide e rövid ismertetést, kik mint előfizetők talán Gide jeles munkáját is átlapozzák és ennek a Senatus consultum Velleianumra vonatkozó mély fejtegetéseit talán megunták (?!) s a római ágyassá^ tanában nem eléggé gyönyörködnek, stb. Talán jobb lett volna, ha Tóth ur : az akadémia r. tagja és a m. kir. Cúria tanácselnöke e sorokat nem irta és a nem épen javára szóló kritikát ezekkel nem