A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - Új közjegyzői állomások

420 A JOG. III. N. N. gyám által képviselt kisk. U. hajadon megperli V. asszonyt anyaság elismerése, anyakönyv kiigazítása, tartási és nevelési költségek iránt. A törvényszék (1879.) ez ögyben következőleg itélt : Alperes V. asszony mint felperes U. hajadon édesanyja köteles a x-i egyház ... évi keresztelési anyakönyve . . . folyó száma alatt történt bevezetésnek ezennel megrendelt oly kiigazítását tűrni, hogy az. . . évi . . . hó . . . napján . , . névre keresztelt felperes édesanyjaként V. asszony tüntettessék ki, köteles továbbá alperes a per során kihallgatott tanuk javára . . . frtot 15 nap alatt különbeiii végrehajtás terhe mellett ide befizetni, ellenben felperes egyéb kérelmével elutasittatik; a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. (Felperes gyám alperes megbizható Ígéretei folytán felebbezéssel nem élvén, az Ítélet jogerőre emelkedett.) E három rendbeli per is elég elszomorító világot vet társadalmunk erkölcsi állapotára; az ezen ügyekben hozott Ítéletek pedig judikaturánkra, törvénykezésünk hiányosságára. Elképzelhetjük az eredményt, a következményeket ! Ugy az első, mint a második esetben az első fórumnál nemcsak a másodfokú és illetőleg a harmadbiróság által mondatott ki az apaság elismerése s állapíttattak meg a gyermektartási díjak. A harmadik helyen érintett s a legritkább esetek közé sorolható anyasági perben azonban már az elsőbiróság Ítélete is kötelezte alperest az anyaság elismerésére; ellenben a tartásdíjak és nevelési költségek viselése alól felmentette! Hol van itt a jogelv, az eljárás körüli egyöntetűség? hol a törvénykezés határozott intézkedése avagy a jogszokás nyoma? A legellentétesebb nézeteltérések bizonyítják a »nem engem nyom, nincs rá gondom«-féle felfogás terjedését; msrt száz meg száz és több esetet birnék felsorolni ennek támogatására. Az első és másodhelyen felhozott perekben a gyermektartás megállapittatott ugyan, de a szülési fájdalomdíjak — miután alperes nem köteleztetik felperest ily esetekben nőül venni, sokszor ez meg sem is történhetnék, — valamint egyéb gyermekágyi, szülésznői, orvosi munkamulasztási díjak és költségek s nélkülözések nem kártalanittatnak. Pedig az ellenkező jogi' felfogás felülkerekedése nagyban is visszatartaná a demoralizáczió rohamos alárohanását. Helyteleníteni kell a két első helyen emiitett perekben hozott ítéleteknek ama hiányát is, hogy egyszersmind ki nem mondják, miszerint alperes köteles tűrni, hogy a megfelelő anyakönyv keresztelési lapja a jogerős ítélet áttételével egyidejűleg hivatalból a lelkészi hivatal által kiigazítandó. Az I. alatti esetben az anyakönyv kiigazítása — hivatalból nem eszközöltetvén — végrehajtásilag kéretett a jogerős ítéletek alapján ; azonban a kir. törvényszék ezen kérelmet elutasította ; ez ellen felebbezés adatván be, a másodbiróság helybenhagyta a neheztelt elutasitó végzést. Pedig a szerencsétlen felperesnek az lett volna vigasza, nyugalma, ha gyermekének a világ előtt nevet szerezhet; az apja nevét megnyerheti! Felületességre vall, ha az elsőbiróság Ítéletét mindkét felsőbb fórum érdemben megrontja, feloldja, megváltoztatja. Pedig sok ilyen esetet tudnának az irattárak felmutatni! Szükkeblüségre mutat, ha az ügyvédek f e 1 e bb e z é s i díjai mondhatnám garasokban állapittatnak meg, talán csak azért, mivel oda fönn derogál a legtöbb felebbezési indokot elolvasni: avagy oly csekélyre mérik az ügyvéd fáradozását, noha igen számos esetben a felebbezés indokai hatalmasan informál hatják a perlekedő feleket és ezek körülményeit nem ismerő távoli bíróságokat az igazság megállapítása körül. Még inkább sértő és nem is következetes, hogy ha már az érdemben felperesnek joga megállapíttatik, az alperes felmentetik a költségek viselése alól s a többnyire ugy is nélkülözések közt lévő felperesnők a saját gyermekeik részére megállapított díjakból fizessék képviselőik munkáját és költségeit. Az is sérelem a 111. alatti felperesre, a ki még hozzá keresetképtelen és vagyontalan, hogy részére sem tartási, sem nevelési, sem perköltségek meg nem állapíttattak. Azután ha ily esetek nyilvánosságra kerülnek, mert különben a tárgyalások is nyilvánosak, hogy védekezhetünk a külföldnek hazai igazságszolgáltatásunkra felhozni szokott vadjai elleneben r . Meggyőződésem, hogy ily jogviszonyok e téren nem sziylelhetők meg^a törvényhozásnak intézkednie kell legalább a következőkről : Házasságon kivüli nemzésből származó perekben az anyának és a gyermeknek megállapitandók jogai, milyenek az anyára nézve a szülési fájdalomdíj 50--100 frt, ugy az egyéb összes gyermekágyi betegség ideje alatti költségei esetleg munkamulasztása; a gyermekre nézve, az apai névnek az anyakönyvnek kitüntetése hivatalból, a tartásdíjak havi részletei nem 12, de 14 éves koráig. Az apának vagy anyának kimondott alperes mindenkor köteleztessék a perköltségek fizetésére is. Végül az apaság elismerése és tartás iránti keresetek mindig az anya ug> is mint kk. gyermekének tt. gyámanyja nevében indíttassanak akkor is, ha az anya nagykorú lenne. Az anya itt e perben érvényesítheti költségei és kárpótlás iránti igényeit; a gyermek apát nyer és tartást. Ilyféle irányelvek alkalmazása esetén remélhetjük az igazságos ítéletek hozatalát; ez uton pedig jogszolgáltatásunk hírnevének emelkedését és a törvények főcéljának : az erkölcsiségnek terjedését. • Új közjegyzői állomások. Irta: * * * a közjegyzők meghallgatása Az 1874. évi XXXV. t.-c. 5. §-a értelmében számát és székhelyeit az illető közjegyzői kamara mellett az igazságügyminiszter határozza meg. Az első szervezés óta, mely az akkori igazságügyminiszternek 1874. évi december hó 17-én kelt rendeletével az idézett törvény átmeneti intézkedései értelmében a törvényszékek meghallgatásával foganatosittatott, az 1886. évi VII. t.-c. életbe léptéig közjegyzői kamarák meghallgatásával csak nagyon kevés új közjegyzői állomás rendszeresittetett, de ezek iránt sem a kamaráktól indult ki a kezdeményezés, hanem többnyire oly egyénektől, a kik azon reményben, hogy az új állomásokra ki fognak neveztetni, — kérvényeket szerkesztettek, azokat barátaikkal, ismerőseikkel aláiratva az illető kamarákhoz beadták s a kamarák csak ily kérvények folytán tettek az igazságügyminiszteriumhoz felterjesztést. Ezen új közjegyzői állomások rendszeresítése is az első szervezés utáni mintegy három évre esik s azóta az 1880. évi VII. t.-c. életbelépte új közjegyzői állomás nem rendszeresittetett, sőt az első szervezéskor rendszeresített több állomás, bárha azok üresen hagyására a törvény csak három évre adta meg az engedélyt, — máig is betöltetlen. Az 1886. évi VII. t.-c. életbelépte óta azt tartjuk, hogy több helyen megindult a mozgalom új közjegyzői állomások rendszeresítése iránt és már is a beretty ó-u j f a 1 u i, somorjai és siklósi közjegyzői állomások rendszeresittettek, de a kezdeményezés ezúttal sem a kamaráktól indult ki, hanem szintén oly egyénektől a kik ezen állomásokat elnyerni óhajtották a még betöltetleneket pedig elnyerni óhajtják; csupán a jász-apáthi új közjegyzői állomás rendszeresítése iránt tétetett a járásbiró által a debreceni törvényszék elnöke útján felterjesztés ; pedig ezen járásbíróság mindöszsze nyolc község területére terjed ki. Ha tehát már ily kisebb területű járásbíróság székhelyén is célszerűnek tartatik közjegyzői állomás rendszeresítése, menynyivel szükségesebbnek mutatkozik az oly járásbirósági székhelyeken, a melyeknek területéhez 25—60 község is tartozik ; pedig jelenleg vannak közjegyzői székhelyek, melyekhez négy, sőt öt mind ily nagyobb területű járásbíróság tartozik. Boldogult Pauler Tivadar igazságügyminiszter az 1880. évi VII. t.-c.-nek a képviselőházban való tárgyalása közben ki is jelentette, hogy ha szükségesnek fogja látni, új közjegyzői állomások rendszeresítetni fognak s mi azon véleményben vagyunk, hogy az újabban rendszeresitett közjegyzői állomások iránt úgyszólván egyidőben megindult mozgalmak indokolttá teszik, hogy a fentebb idézett első szervezési igazságügyminiszteri rendelet most már ne csak esetről-esetre módosittassék, hanem átalánosabb revisió alá vétessék. Miért is felhívjuk az igazságügyi kormány figyelmét, hogy nem várva be raig új állomások rendszeresítése iránt magánfelek kérelmeznek, a járásbirósági területek beosztásának szemelőtt tartásával maga jelölje ki azon bírósági székhelyeket, a melyeken közjegyzői állomások rendszeresítése célszerűnek mutatkozik s kijelölései iránt a közjegyzői kamarákat, de egyszersmind a törvényszékek elnökeit valamint a belügyminisztérium útján az árvaszékek elnökeit is vélemények előterjesztésére hívja fel s ezen vélemények egybevetése alapján rendszeresítse az új közjegyzői állomásokat.